Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. július 18., csütörtök

Játszótéri helyzetek


Amikor a lányaim kicsik voltak, itt egy remek játszótér volt: fából készült házfélével, ahol lehetett mászkálni, bújócskázni. Voltak ping-pong asztalok, hinták, homokozó, csúszda, padok...
Egyszer bekerítették és ezt a borzalmat építették. Sehol egy árnyék. Gyerek elvétve fordul elő. Senki nem használja. Pedig micsoda élet volt itt akkoriban!
Az igénytelenség miatt a fű kiszáradt, a port még a negyedik emeleten is nyeljük.
 

A környéken egyetlen árnyékos játszótér van, elmentünk oda.


Amint látszik, itt is csak por van. Nem értem, gyerekkoromban locsolták a játszótereket is, és szép fűben lehetett játszani.
 

Itt is egy gerincgyilkos csúszda van, egy homokozó és 2 hinta a kicsiknek, 2 hinta a nagyobbaknak.
 
 
Ami élmény volt Nimródnak, az útközben érte.
 

Viki türelmesen engedte, hogy minden fával ismerkedjen.
 
 
Ez jobban tetszett, mint a szúrós fenyő.
 

Botanikai ismeretek. Sajnos egy levelet le is szakított.


Klári táskáján volt valami izgalmas fényes golyó. :-)
 
 
Ez az idétlen gumicsík - hinta vágta a combját. Nem őszinte a mosolya.
 
 
Még labdázni lehet a porban.
 
Rég jártam játszótéren, de elkeserítő a helyzet.