Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. szeptember 25., szerda

Ma: Felhőatlasz!!!!!!!!!!!!!!


Kihagyhatatlan mozi a reinkarnációról. Ma este is megnézheted:

HBO  09.25. szerda  21:00
          09.28. szombat 23:10
          10.04. péntek 00:40


"Az emberi életek és tettek kihatással vannak egymásra. Rajtuk keresztül kapcsolódik össze múlt, jelen és jövő, végső soron minden mindennel összefügg. A lelkek téren és időn keresztül vándorolnak, akár az égbolton a felhők.
 
 
De vajon mi magunk irányítjuk sorsunkat, vagy valamilyen külső erő hatására történik mindez?
 
 
Hat történet bontakozik ki 1849 és 2321 között, a rabszolgaság elleni szenvedélyes felszólalástól, az apokalipszis után törzsi szintre süllyedt emberiség újrakezdéséig." (Port.hu)

2013. szeptember 23., hétfő

Az Első Csepeli Fúvószenekari találkozó 2.

 
Először együtt játszott mindenki. Pár szám után minden együttes kapott fél órát.
 
 
Ekkor már felköltöztek a színpadra. Én csak körülöttük járkáltam.
 

De hála a Samsung csodának,
sikerült remek közeli felvételeket készítenem.
 
 
Tudom, hogy együttesben játszani csapatjáték.
Mégis most az egyéneket figyeltem meg.
 
 
Szerintem remek közeliek sikerültek.
 
 
Voltak egészen fiatalok is.
 

Olyanok is, akik már rég óta fiatalok...
 

Karmesterek...
 

 

Milyen érzés lehet összefogni egy csoportot és vezényelni?
 
 
És persze a technikus.
Sok függ tőle, de őt nem szokták megtapsolni.
 
 
A kedvenc.
Már akkor is figyeltem, mikor csak hátul játszott.
 
 
De aztán egy szám erejéig ővé lett a főszerep.
Imádtam!
 
 
Ilyen dobot még nem láttam.
 

 
Körbe is fotóztam. :-)
 

 
Ő játszott rajta.
 

Bár engem a dob szokott lázba hozni,
(különösen a japándobok)...
 
 
de most a fúvósokra is rácsillant a fény.
 

Közben hátul, aki épp nem szerepelt, az ehetett.
 
 
A felhők felettünk szétváltak,
engedték a napsugarakat érvényesülni.
 

Nem felejtettem el megköszönni.
 
 
Az egyetlen keserűség: ennyi néző volt.
Minden alkalommal többen voltak a színpadon a szereplők,
mint lent, a nézők.
 
 
Illetve talán még annyi,
hogy aki épp nem szerepelt már,
vagy várt a sorára,
az is élvezte a zenét.
 

És bár azon a repülőn fent,
senki nem tudott az itt zajló eseményekről,
mi itt remekül éreztük magunkat.
Személy szerint köszönettel tartozom minden egyes szereplőnek.
Hálás vagyok azért is, hogy sok képet készíthettem.
Remek témát nyújtottak.
Késő éjjelig korrigáltam a képeket,
vasárnap feltöltöttem a javát a Facebook oldalra:
Első Csepeli Fúvószenekari Találkozó címmel.
 
 
Ha érdekel a rengeteg kép, nézd meg.
Boldogan osztom meg, érdemes.

Az Első Csepeli Fúvószenekari Találkozó 1.


Én arra számítottam, hogy a hétvégén Csongrádon leszek, de elcsúszott 2 héttel a program. Lett egy szabad hétvégém. Sebaj, legalább a kapott paradicsomhoz veszek paprikát, és főzök lecsót. Egyszerűnek tűnt.
Lementem a piacra. Meglepetésemre egy zenekar játszott a rendelő előtt. Feldobta a hangulatom. Ismertek, előkaptam a telefont, és készítettem pár képet. Odaadtam egyiküknek a névjegyem, írjanak meg egy mail címet, és elküldöm a fotókat.
Megvettem a paprikát. A Pláza parkolóban kék ruhás csapat muzsikált. Ők a Szigetszentmiklósi Zeneiskolából érkeztek. A Karácsony Sándor utcánál zöldbe öltözött felnőttek játszottak.
 
Felszálltam a buszra. Egy idős hölgy a lányával szintén. A néni azon töprengett, melyik politikai párt nevében zenéltek a gyerekek? Ember! Miért kell minden mögött politikát keresni? Csak jó hangulatot akartak nyújtani. Huuuuu.
 
Felvittem a paprikát, és lejöttem, hogy az Auchanban vegyek kenyeret és felvágottat. De az ellenkező irányba indultam a busszal, hátha még ott lesznek a gyerekek és készítek újabb képeket, most már fényképezőgéppel.
 
Sajnos már pakoltak. De a tanártól megtudtam:11-kor a Szent Imre téren lesz minden együttes. Rendben. A kenyér megvár. Átmegyek.
 
 
Milyen rémesek ezek az épületek! Feng shui rémálmok, a HÉV zajáról és a méregdrága üzletről nem is beszélve...
 
 
Mikor még csak a repülőklubba jártam ide lánykoromban, ilyen épületek voltak végig a HÉV mentén. Értem én, hogy azonos alapterületről több pénz jön be a magas épületekből, de hát vége már a demográfiai robbanásnak. Már nincs annyi fiatal, akinek külön lakás kéne. Ébresztő!
 

Én imádom a nagy szelet, mámorító nekem. De most a rendezvénynek csendesebb időre lenne szüksége, és az is jó lenne, ha nem esne az eső. Kértem hát, ahogy filmes koromban is, hogy csak amíg tart, legyen kegyes, aztán jöhet, ami jönni akar! Hálás köszönettel jelentem: szárazon maradtunk. :-)
 

Szép lassan gyülekezett a társaság. Sokan féltek a vihartól. Nem lett nagy tömeg. Fájó szívvel láttam aztán végig, hogy a zenészek sokkal többen voltak, mint a nézők. A sok marhaság helyett inkább ezt kellett volna jobban reklámozni!
 
 
A fellépőknek legalább jó volt a kedvük.


Ezt a hangszert le szerettem volna fotózni. Az asztalon hevert. Az úr felkapta és meg is fújta. :-) Így még jobb.
 

Várakozás közben nem tudtam kihagyni ezt a virágot sem.
Élveztem a spontán programot, hagytam, alakuljon a nap, ahogy akar. Erősen fújt a szél, imádom! Fényképeket készítek, imádom! Zene fog szólni: imádom! Figyelem az embereket: imádom! Kell ennél több?
(folytatás következik...)

A Dan Millman estéről


Tibinek hála, négyen eljutottunk a rendezvényre. Remek volt a társaság, jó volt a hangulat. Gyülekeztünk, már egy órával hamarabb be lehetett menni, mert érkezés sorrendjében lehetett helyet foglalni. Az világos, hogy könyveket lehetett venni az előtérben, de hogy a Swarovski ékszerek mit kerestek ott, azt nem értem. Sebaj. Szép látvány volt. És olcsóbb, mint a perec, mellette.
Leültünk és vártunk, beszélgettünk.
 

A meglepetés vendég Rakonczay Gábor volt. Nekem tényleg meglepetés, mert az érdeklődési körömön kívül esik minden ilyen teljesítmény. Most legalább egy órán át figyelhettem őt.
Megértem az első utat: megtette az akkori párjával, bebizonyította magának és a világnak, hogy megvalósítható az álom.
Talán még a második is felfogható: átevezni az óceánon egyedül. Kérte a spirituális élményt, meg is kapta. Majdnem ott maradt. De megmenekült. Ez érdekes helyzetnek bizonyult. Ismét például szolgálhat mások számára.
De nem értem a többit. Nem értem, hogy miért van többet a vízen mint szárazon? Minek az újabb és újabb ismétlés? Megakadt a lemez? Mást kéne már csinálni! Nem lesz ennek jó vége! Innen már nem példa, nem fejlődés, hanem megakadás. Ébresztő!
 

Aztán jött Millman. Sajnos a legtöbben csak a Békés harcot ismerik. Pedig az Elveszett évek, a Rendkívüli pillanatok, az Erre születtél is remek könyvei. Ezért is jöttem el.
Remek formában van, ez a szakmája: tornász. 67 évesen még kézenállt egy széken. :-)
Aztán felállította a csapatot és légzőgyakorlatot végeztetett velünk. Jogos volt, mert már 2 órája ültünk egy helyben.  De csak épp egy parányit. Összenéztünk Rékával: Jeru Kabbal jutott eszünkbe. Milyen zseniális meditációja van erre.
Mesélt, beszélt... aztán jött a mutatvány: elkezdett 20 tárgyat felsorolni. Azt kérdezte, van olyan a teremben, aki fel tudja majd sorolni a végén, sőt visszafelé is, sőt ha mond egy tárgyat, akkor az előtte és utána következőt is. Senki sem jelentkezett. Azonnal tudtam, hogy a memóriafogast alkalmazza. Az asztalon a nyuszi telefonál.... 1990-ben tanultuk az agykontroll keretében. Mai napig sokszor használom a módszert. Persze a végén kórusban sorolta mindenki. :-)
Igazat szólva vártam azt a gondolatot, amiért idejöttem. Egy mondat is elég, ami új nekem. De nem volt.
Ez persze nem az Ő hibája. Aki nem ismeri annyira a műveit, biztos nagyon sokat kapott.
A végén fel kellett megint állni és árnyékbokszolni. ?????????????
Lelkemre, megpróbáltam felemelni a kezem és csinálni, de fájt a pozíció is. Számomra nem komfortos sem mást, sem önmagam a tükör előtt ököllel megütni. Nem is csináltam aztán. Mikor begyakoroltatta, jött mindez zenére. Kár volt érte. Nekem rendkívül rossz zárás ez. Sajnálom.
Sajnálom, hogy nem érzi, milyen energiákat szabadít ki ilyenkor. Attól, hogy a fizikai kezünk nem ért egymáshoz, az energiatestjeink igen. Mindig meglep, hogy vannak emberek, akik ezt nem látják, nem érzik?
Persze nincs semmi baj. Ha minden szavával azonosulni tudnék, akkor engem is Dan Millmannak hívnának, vagy őt Krasznai Magdinak. Nincs két egyforma szemszög, nincs két egyforma út. Én viszont nem tudok kézenállni a széken. Máshol sem. :-)
Továbbra is boldogan ajánlom a könyveit mindenkinek! Érdemes elolvasni őket.
 

 
Néhány idézet:
 
"A világ egy iskola, és az élet az egyetlen tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke.
 
Amikor ülsz, ülj; amikor állsz, állj; bármit csinálsz, ne inogj!
 
Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.
 
Az élet pillanatok sorozata. Az élet minden pillanatában az élet minősége forog kockán. A pillanat minősége nem attól függ, amit kapunk tőle, hanem amit adunk.
 
Mi, emberek, tudod, olyanok vagyunk, mint a dióhéj: ha nem a megfelelő időben akarod erőszakkal felnyitni, olyankor ez majdnem lehetetlen, de amikor már megérett, csak jó helyen kell meglegyintened és könnyen kinyílik.
 
Van ideje a cselekvésnek, és van ideje a mozdulatlanságnak is. Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsítod, ha nyugton maradsz - még akkor is, ha a kényszerítő vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek.
 
Az Elvárás Törvénye arra tanít bennünket, hogy amire összpontosítunk, az növekszik. A problémák elleni küzdelem csak erősíti őket, mert energiát ad nekik. Tehát a megoldásra kell a figyelmünket irányítani, nem a problémára.
 
A tanároknak és a könyveknek is megvan a maguk értéke, és az iránymutatás, valamint az inspiráció különböző formában juthat életedbe. De soha ne feledd, hogy a kincs már benned van - mások nem adhatnak neked semmit, amid ne lenne már meg amúgy is. Ők csak a kulcsot adhatják neked, a saját belső gazdagságodhoz. 
 
Ha többet kapsz, mint adsz, akkor a kiegyensúlyozatlanság megszüli benned a viszonzás vágyát, hogy kiteljesítsd vele a kapcsolat körforgását. Ha többet adsz, mint kapsz, kimerültnek érzed magad, s végül nem marad semmi, amit adhatnál. 
 
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
 
Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül - vagy soha nem leszel az."

Reinkarnáció

 
 
"Hiszek Istenben, az Univerzumban vagy egy magasabb Erőben, amely mindnyájunkat szeret, és amely mindnyájunkban ott él. Hiszem, hogy örökkévaló lények vagyunk, akik az idő, a tér és az anyag illúzióit maguk mögött hagyták, és azon túl léteznek.
Hiszem, hogy minden vallást emberek alakítottak ki, és bár kétség sem fér hozzá, hogy jó szándékkal tették, a legtöbb vallás dogmatikussá vált, és kizárja azokat, akik nem fogadják el vagy ölelik magukhoz a tanaikat.
Abban nem hiszek, hogy azért születtünk, hogy vizsgáztassanak, ítélkezzenek felettünk, majd elítéljenek minket. Nem hiszek abban sem, hogy azért lennénk itt, hogy Istent imádjuk, vagy önzetlenül feláldozzuk az életünket másokért: sokkal inkább azért vagyunk itt, hogy az álmaink vezessenek, a szívünket kövessük és boldogok legyünk (ami ironikus módon a leghatékonyabb módja annak, hogy segítsünk másoknak).
Hiszek abban, hogy minden férfi és nő jó szándékkal él, hogy a szeretet ragasztóanyaga tartja össze a valóságot, és hogy a gondolataink és az összpontosítás eszköze révén mi döntjük el, mit hoz majd a szeretet az életünkbe.

 
 
Mégis hiszem, hogy a Biblia az igazság lenyűgözően szépséges és erőt adó aranyrögeit rejti, ezért idézek belőle alkalmanként... Csakhogy sok aranyrögöcskét bizony félreértelmeztek, félreértettek, sőt alkalmanként át is fogalmaztak a vallási vezetők, és ezeket a pontatlanságokat gyakran elfogadják ártatlanságukban a "hívők", akik semmit sem tudnak a korábbi szerkesztésekről (mert ha tudnának róluk, talán nem is lennének hívők).
Dr. Brian Weiss - ahogy azt szinte minden nyelven megjelenő, Életek, mesterek című sikerkönyvében leírja - a Bibliában eredetileg szerepelt például a lélekvándorlás. Voltak utalások a reinkarnációra mind az Ószövetség, mind az Újszövetség könyveiben, 325-ben azonban Nagy Konstantin római császár törölte a reinkarnációra való hivatkozásokat, amit aztán később, 553-ban a második konstantinápolyi zsinat is megerősített." (És még egy: ekkor csináltak Jézusból istent, addig tudták, hogy egyszerű ember volt, mint bármelyikünk.)
 
(Mike Dooley)

2013. szeptember 18., szerda