Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. szeptember 23., hétfő

Az Első Csepeli Fúvószenekari Találkozó 1.


Én arra számítottam, hogy a hétvégén Csongrádon leszek, de elcsúszott 2 héttel a program. Lett egy szabad hétvégém. Sebaj, legalább a kapott paradicsomhoz veszek paprikát, és főzök lecsót. Egyszerűnek tűnt.
Lementem a piacra. Meglepetésemre egy zenekar játszott a rendelő előtt. Feldobta a hangulatom. Ismertek, előkaptam a telefont, és készítettem pár képet. Odaadtam egyiküknek a névjegyem, írjanak meg egy mail címet, és elküldöm a fotókat.
Megvettem a paprikát. A Pláza parkolóban kék ruhás csapat muzsikált. Ők a Szigetszentmiklósi Zeneiskolából érkeztek. A Karácsony Sándor utcánál zöldbe öltözött felnőttek játszottak.
 
Felszálltam a buszra. Egy idős hölgy a lányával szintén. A néni azon töprengett, melyik politikai párt nevében zenéltek a gyerekek? Ember! Miért kell minden mögött politikát keresni? Csak jó hangulatot akartak nyújtani. Huuuuu.
 
Felvittem a paprikát, és lejöttem, hogy az Auchanban vegyek kenyeret és felvágottat. De az ellenkező irányba indultam a busszal, hátha még ott lesznek a gyerekek és készítek újabb képeket, most már fényképezőgéppel.
 
Sajnos már pakoltak. De a tanártól megtudtam:11-kor a Szent Imre téren lesz minden együttes. Rendben. A kenyér megvár. Átmegyek.
 
 
Milyen rémesek ezek az épületek! Feng shui rémálmok, a HÉV zajáról és a méregdrága üzletről nem is beszélve...
 
 
Mikor még csak a repülőklubba jártam ide lánykoromban, ilyen épületek voltak végig a HÉV mentén. Értem én, hogy azonos alapterületről több pénz jön be a magas épületekből, de hát vége már a demográfiai robbanásnak. Már nincs annyi fiatal, akinek külön lakás kéne. Ébresztő!
 

Én imádom a nagy szelet, mámorító nekem. De most a rendezvénynek csendesebb időre lenne szüksége, és az is jó lenne, ha nem esne az eső. Kértem hát, ahogy filmes koromban is, hogy csak amíg tart, legyen kegyes, aztán jöhet, ami jönni akar! Hálás köszönettel jelentem: szárazon maradtunk. :-)
 

Szép lassan gyülekezett a társaság. Sokan féltek a vihartól. Nem lett nagy tömeg. Fájó szívvel láttam aztán végig, hogy a zenészek sokkal többen voltak, mint a nézők. A sok marhaság helyett inkább ezt kellett volna jobban reklámozni!
 
 
A fellépőknek legalább jó volt a kedvük.


Ezt a hangszert le szerettem volna fotózni. Az asztalon hevert. Az úr felkapta és meg is fújta. :-) Így még jobb.
 

Várakozás közben nem tudtam kihagyni ezt a virágot sem.
Élveztem a spontán programot, hagytam, alakuljon a nap, ahogy akar. Erősen fújt a szél, imádom! Fényképeket készítek, imádom! Zene fog szólni: imádom! Figyelem az embereket: imádom! Kell ennél több?
(folytatás következik...)