Leadtam a dolgozatokat a Horánszky utcában.
Közben csattogott a fényképezőgép.
Szeretem ezt a várost, éli az életét.
Imádom ezeket a részleteket!
Amikor az építésznek még volt esztétikai érzéke.
A városi galambok nem ijedősek.
És egy jó fényképezőgéppel jó közelieket lehet készíteni. :-)
ETI, bocs, már GYEMSZI lépcsőháza.
A jin - jang energiák szimbóluma.
Bőség a Harminckettesek terén.
Számomra új szobor.
Csak nem értem, de nem is kell. :-)
Szememnek kedves részletek,
csak felfelé is kell nézni, nem csak a talpunk alá.
Őszi hangulat a József körúton.
Másik oldalon is harmonikus szépség.
Mámoros boldogságban fotóztam.
Ez van most autóvezetés helyett.
És aztán mintha gyomron rúgtak volna!
Igazi fájdalom ezt látni!
Hogy tehet valaki ilyet?
Lenne egy jó kapu, remek formákkal,
és ez mi a kilincs helyén?
És senkit nem zavar a lakók közül?
És nem büntetik az ilyen rongálást?
Szerencsére az Iparművészeti Múzeum átlendítette a hangulatom.
Azért ez a plakát elég igénytelen az épületen.
26 boldog évet éltem le ezen a környéken.
Mindig megrohannak az emlékek.
Ide jártam suliba, és a távolban halványan látszik
az Örökimádás templom.
Vele szemben, a Leonardo da Vinci utcában nőttem fel.
Bementem a gyöngyös boltba,
és vettem pár szem gyöngyöt,
amiből karkötőt készítettem magamnak. :-)
Emlék a sétáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése