Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. december 8., vasárnap

Pénisszel rendelkező kifejlett lények



Aggasztónak találom, hogy rohamosan szaporodnak a pénisszel rendelkező kifejlett lények. (Törekedtem a pontos megfogalmazásra.) Egyre többel találkozom, a legnagyobb sajnálatomra.
 
Már nyáron is döbbenten tapasztaltam, hogy babakocsival közlekedni nem könnyű manapság.
(Mondjuk régebben sem lehetett csúcsidőben felszállni vele a villamosra. Ezért mikor Viki és Zsófi értem jöttek a Balzsamba, visszafelé lehetetlen volt villamosra szállni. Az Oktogontól a Boráros térig legyalogoltunk. Jó kis séta volt hetente 2-3 alkalommal.)
 
Manapság már ritkán, de van olyan busz, ahová be lehet tolni, de nagyon kevés. Viszont az emberek inkább átesnek a kocsin és a gyereken, csak hamarabb feljussanak a járműre. Döbbenet.
 
És aztán a heti tapasztalataim:
A 159-es buszra hétfő este felsegítettem egy anyukát a babakocsival. Bár sokan voltunk, de senkinek nem jutott eszébe lépni. Nekem a hátamon egy hatalmas, nehéz hátizsák. De a "férfinek" nem nevezhető lényeknek eszébe sem jut segíteni.
Másnap reggel a HÉV megállóban ugyanezzel a hölggyel és babakocsis gyermekével találkoztam. Újból segítettem. Mire a Boráros térre beérkeztünk, a peronon csak hímneműek álltak, de senkinek nem jutott eszébe lesegíteni a kocsit. Viszont félrelökték, ahogy kell. :-(
 
Másnap egy másik anyával és gyermekével ugyanezt eljátszottuk. Sokkoló volt az eset azonos alakulása.
Kiderült, a Borároson ők is a villamoshoz fel kellett jöjjenek a lépcsőn. A körülöttünk lévők 80%-a férfinek látszott, de persze megint mi cipeltük fel a babakocsit, nekem a hátamon a nehéz hátizsákom, az anya hátán szintén hatalmas hátizsák.
 
Hol a fenében élek? Mi lett az emberekkel? Ébresztő már, a mindenit!!!!!!