"Én megtanultam, hogy a barátaim között vannak olyanok, akik kerek perec ki tudják mondani, amit gondolnak, és vannak, akik nem. Éppen ezért, ha nekem van egy megoldandó konfliktusom, akkor nagyon sok embertől megkérdezem ugyanazt, hiszen több szem többet lát.
Tudván azt, hogy lehet, hogy simogatni fognak, de az is lehet, hogy nem. És lehet, hogy elhangzik egy olyan mondat, ami az egészet számomra kristálytisztává teszi.
Egyesek azt gondolják, hogy rettenetesen veszélyes egy emberrel mindent megbeszélni. Én ezzel nem értek egyet. Miért lenne veszélyes őszintén beszélgetni valakivel? Nem is értem. Azt gondolom, hogy adott esetben az életről, önmagunkról való őszinte kommunikáció fogja megmérettetni a kapcsolatot, amit mi barátságnak gondolunk. És el fog válni, hogy a könnyebbik utat választottuk-e. Hogy egy barátság milyen stabilitású, milyen minőségű? Megüti-e a barátság minőségét, vagy csak annak látszott. Ha pedig annak látszott, akkor csak dumcsizgattunk, és nem beszélgettünk őszinte dolgokról. Adott esetben persze a lazább, könnyebb viszonyokra is szükség lehet, de egy idő után csak akkor lesznek a barátaim, amikor jól megy nekem. Amikor jön a probléma, ezek a barátok szőrén - szálán eltűnnek."
(Dr. Csernus Imre: A kiút)
Szerencsém van, hogy vannak őszinte barátaim. Igaz, teszek is érte. Egyet kell értenem Csernus Imre szavaival, mert az őszinteség fontos szempont. Mindenkinek van egy "12-es háza" a képletében, amire nem lát rá, de bárki más igen. Csak fontos, hogy valóban sok embert megkérdezzünk, mert mindenki véleményében lesznek kivetítések, amik róluk szólnak, nem rólunk. Viszont a nagy számok törvénye alapján, amit sokan hasonlóan látnak, az valóban a mi tükrünk.
Köszönet az őszinte barátaimnak a nyíltságukért!
A terápiák során én is nagyon őszintén el szoktam mondani, hol a hiba, mire akarja a testi tünet felhívni a figyelmüket. Nos, nem mindenki értékeli ezt. De az én lelkiismeretem tiszta. A többi már rajtuk múlik. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése