Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2015. február 27., péntek

Központi Vásárcsarnok

Ezt a képet máskor készítettem. 
De arra gondoltam, egy kis ismeretterjesztés sem árt.


"A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház,
 ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. 
A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, 
két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán.

Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Utóbbit később (egészen napjainkig) szemétszállításra használták. Duna felőli rácsos bejárati kapuján keresztül a 4-es metróhoz kapcsolódó villamosvágány-süllyesztésig jól látszott a csarnok felé vezető hosszú folyosó.

Központi Vásárcsarnok volt az egyik legnagyobb beruházás, ami Kamermayer KárolynakBudapest első polgármesterének nevéhez fűződik. Miután Kamermayer 1896-ban – betegségére hivatkozva – nyugdíjazását kérte, az épület átadásán már egyszerű polgárként vett részt.


Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben, a szomszédos Közgazdasági Egyetemmel együtt.

A magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10 000 négyzetméter. Óriási acél tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. Az idők folyamán erősen tönkrement, 1994-re azonban felújították, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját."


Szeretek felülről nézni dolgokra. Talán a repülést is ezért imádtam. :-)


Nagy volt a nyüzsgés, de emlékszem, régebben még többen vásároltak. 


Én is csak a szemem legeltettem, és beteltem az illatokkal. 


Az étkezők többsége nem magyarul beszélt. 


Csodás a sok szín! 


                                                        Fent bazárszerű üzletek vannak. 


Még ékszereket is lehet vásárolni.


Rengeteg kézimunka, terítők, népviseletek várják a gazdájukat. 


Ez tetszett. Persze az árak inkább a nyugati turistákhoz illeszkednek.


A népviseletes Barbik kicsit ijesztőek számomra.


Szerencsére az építészeti elemek jót tesznek a szemnek. 
Harmónia, Yin-Yang rendben. 


Szeretem a tágas teret. 



Hangulatos hentes. 


Harmonikus megoldás.


A piac hátsó részén néhány vitrinben gombák vannak kiállítva.






A következő anyagban rengeteg színes gyümölcs és zöldség következik. 

Séta az esőben


Tegnap Luca felvételizett. Ezalatt sétáltam a környéken és izgultam. 
Elvittem magammal a fényképezőgépem is.


A bal csizmám talpa elszakadt, tapicskoltam az esőben. 
De egy ex-filmest egy kis víz nem hátráltathat meg. 


Első ötlenek a Vásárcsarnokra gondoltam. 
A bent készült képek a következő írásban lesznek láthatóak.
De útközben lekaptam ezt a butaságot. 


Ez régen egy nagy parkoló volt.
Aki ide jön vásárolni, az többségében nem a napi rutin vásárlásért érkezik.
Sok mindent venne, de hol parkoljon le?
Viszont én még nem láttam ebben a benzingőzben ücsörögni senkit.
Ráadásul rácsok mögött? 
Agyrém!


Mindig nagy tisztelettel nézem a galambokat.
Mennyire bátran sétálnak a hatalmas emberek között!


A peckesen sétáló. 


Büszkén áll és figyel. :-)


Ő talált morzsákat. 


Én meg egy kedves részletet.
Nemsokára rügyezni kezd majd ez a fa is. 


A legtöbb ember morgott az eső miatt.
De hát kell a növényzetnek,
kell, hogy a port lemossa, hogy frissebb legyen a levegő!


Kedvenc témám ez a csodás híd!


 Lehet, hogy öregszem, de ez nekem akkor is jobban tetszik, mint a következő: 


Előző nap fotóztam Kelenföldön. 
Ehhez nem kell annyi tudás, mint a Szabadság - hídon lévő lámpához.


A színéről nem is beszélve!



Esős hangulatkép.


Közelebbről. 


Imádom, hogy zöld!
Még a szürke esőben is feldob. 


Jó dolgom volt, mert nem siettem. 
A dugóban veszteglők idegességét tapintani lehetett. 


Látkép.


Hangulatkép.


Visszafelé...


Kálvin Jánost nem zavarja az eső.


A galambok behúzódtak a párkányra. 


Egészen a Boráros térig legyalogoltam. 


Hangulat az aluljáróban.
Csak a falfirkások kezére csapnék nagyot.
Miért kell tönkretenni a várost? 


A végére hagytam egy kedvenc képemet:

"Az örökké tartó szerelem."

Idős úr a buszon. Jobb kezén a saját jegygyűrűje, bal kezén a halott neje gyűrűje. 
Csak a kisujjára megy fel, de hordja. Szerette, szereti.