Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2015. február 14., szombat

Loncinak nagy szeretettel...


Drága Lonci!

Sajnos hiába került haza a klub, Te már elfáradtál. Sokat beszélgettünk erről is. Örülök, hogy 15 éve az életem része voltál és az is maradsz, bármerre járj is. :-)
Szép csendben elaludtál, ahogy szeretted volna. Ebben is ügyes voltál. Nagyon büszke vagyok Rád. Kevés Nálad szorgalmasabb embert ismertem. Nem csak meghallgattál, hanem alkalmaztad is a technikákat. 
Sok tanfolyam részese voltál, imádtad felismerni az összefüggéseket. Rengeteg remek meglátásod volt, és mindig lelkes tagja voltál a csoportnak. Csodás példája voltál annak is, hogy bármikor érdemes változni, és lehet is. Ez nem korhoz kötött. 
Sokszor emlegetted a fiatalabbaknak, hogy mennyivel másabb lett volna az életed, ha hamarabb találkozunk, és hamarabb tudhattad volna, amiket megtanultál. De sohasem késő. Az utolsó 15 évben voltál a legboldogabb. :-) 

Te ápoltad a növényeimet, amíg 3 és fél évig Erdélybe jártam. Köszönöm Neked ezt is. :-)


Ami sokszor csak a kettőnké volt: a tari kirándulásaink. Jobban szeretted, ha csak ketten mentünk. Meg is tettük számtalanszor. Hányszor jártad körbe a sztupát Vicáért és Gabiért! Sokkal többször, mint saját magadért!


Hány száz mécsest és füstölőt gyújtottál meg felajánlásként a lányaidért, az ismerőseidért! 


Nem is tudom, hányszor frissítettük meg a Reiki beavatásod ebben a házikóban!


Emlékszel erre? Körben vihar volt, de mi leégtünk, mert Taron sütött a Nap. Ezen sokat nevettünk!


Még arról is beszéltünk, hogy akár itt is szétszórhatjuk majd a hamvaidat...

Drága Loncikám! Mindig is emlegetett példaképe leszel a leendő tanítványaimnak is! Nagyon szeretünk, és megnyugtat, hogy ezt tudod is. :-)