Tegnap Luca felvételizett. Ezalatt sétáltam a környéken és izgultam.
Elvittem magammal a fényképezőgépem is.
A bal csizmám talpa elszakadt, tapicskoltam az esőben.
De egy ex-filmest egy kis víz nem hátráltathat meg.
Első ötlenek a Vásárcsarnokra gondoltam.
A bent készült képek a következő írásban lesznek láthatóak.
De útközben lekaptam ezt a butaságot.
Ez régen egy nagy parkoló volt.
Aki ide jön vásárolni, az többségében nem a napi rutin vásárlásért érkezik.
Sok mindent venne, de hol parkoljon le?
Viszont én még nem láttam ebben a benzingőzben ücsörögni senkit.
Ráadásul rácsok mögött?
Agyrém!
Mindig nagy tisztelettel nézem a galambokat.
Mennyire bátran sétálnak a hatalmas emberek között!
A peckesen sétáló.
Büszkén áll és figyel. :-)
Ő talált morzsákat.
Én meg egy kedves részletet.
Nemsokára rügyezni kezd majd ez a fa is.
A legtöbb ember morgott az eső miatt.
De hát kell a növényzetnek,
kell, hogy a port lemossa, hogy frissebb legyen a levegő!
Kedvenc témám ez a csodás híd!
Lehet, hogy öregszem, de ez nekem akkor is jobban tetszik, mint a következő:
Előző nap fotóztam Kelenföldön.
Ehhez nem kell annyi tudás, mint a Szabadság - hídon lévő lámpához.
A színéről nem is beszélve!
Esős hangulatkép.
Közelebbről.
Imádom, hogy zöld!
Még a szürke esőben is feldob.
Jó dolgom volt, mert nem siettem.
A dugóban veszteglők idegességét tapintani lehetett.
Látkép.
Hangulatkép.
Visszafelé...
Kálvin Jánost nem zavarja az eső.
A galambok behúzódtak a párkányra.
Egészen a Boráros térig legyalogoltam.
Hangulat az aluljáróban.
Csak a falfirkások kezére csapnék nagyot.
Miért kell tönkretenni a várost?
A végére hagytam egy kedvenc képemet:
"Az örökké tartó szerelem."
Idős úr a buszon. Jobb kezén a saját jegygyűrűje, bal kezén a halott neje gyűrűje.
Csak a kisujjára megy fel, de hordja. Szerette, szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése