Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2015. február 27., péntek

Séta az esőben


Tegnap Luca felvételizett. Ezalatt sétáltam a környéken és izgultam. 
Elvittem magammal a fényképezőgépem is.


A bal csizmám talpa elszakadt, tapicskoltam az esőben. 
De egy ex-filmest egy kis víz nem hátráltathat meg. 


Első ötlenek a Vásárcsarnokra gondoltam. 
A bent készült képek a következő írásban lesznek láthatóak.
De útközben lekaptam ezt a butaságot. 


Ez régen egy nagy parkoló volt.
Aki ide jön vásárolni, az többségében nem a napi rutin vásárlásért érkezik.
Sok mindent venne, de hol parkoljon le?
Viszont én még nem láttam ebben a benzingőzben ücsörögni senkit.
Ráadásul rácsok mögött? 
Agyrém!


Mindig nagy tisztelettel nézem a galambokat.
Mennyire bátran sétálnak a hatalmas emberek között!


A peckesen sétáló. 


Büszkén áll és figyel. :-)


Ő talált morzsákat. 


Én meg egy kedves részletet.
Nemsokára rügyezni kezd majd ez a fa is. 


A legtöbb ember morgott az eső miatt.
De hát kell a növényzetnek,
kell, hogy a port lemossa, hogy frissebb legyen a levegő!


Kedvenc témám ez a csodás híd!


 Lehet, hogy öregszem, de ez nekem akkor is jobban tetszik, mint a következő: 


Előző nap fotóztam Kelenföldön. 
Ehhez nem kell annyi tudás, mint a Szabadság - hídon lévő lámpához.


A színéről nem is beszélve!



Esős hangulatkép.


Közelebbről. 


Imádom, hogy zöld!
Még a szürke esőben is feldob. 


Jó dolgom volt, mert nem siettem. 
A dugóban veszteglők idegességét tapintani lehetett. 


Látkép.


Hangulatkép.


Visszafelé...


Kálvin Jánost nem zavarja az eső.


A galambok behúzódtak a párkányra. 


Egészen a Boráros térig legyalogoltam. 


Hangulat az aluljáróban.
Csak a falfirkások kezére csapnék nagyot.
Miért kell tönkretenni a várost? 


A végére hagytam egy kedvenc képemet:

"Az örökké tartó szerelem."

Idős úr a buszon. Jobb kezén a saját jegygyűrűje, bal kezén a halott neje gyűrűje. 
Csak a kisujjára megy fel, de hordja. Szerette, szereti.