Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2015. május 9., szombat

Eötvös Öregdiák találkozó 2015.


Május 8-án tartottuk meg a találkozót.  


Szokás szerint hamarabb érkeztem, így még tudtam nyugodtan fotózni. 


Torokszorító érzés, hogy milyen régen jártam ide. 1971-1975. között. 


Hihetetlen, hogy 40 éve érettségiztem. 


Történelmi múltja van a gimnáziumnak. 


A folyóson tárlókban kiállítás is látható. 


Az iskolaudvar. Hátul épült egy új szárny. 


Az iskola újsága - az én időmből. :-)


Itt még csend és rend van. 


A 309-es teremben várt a büfé. 


Az osztálytermek furcsán vannak berendezve. 


Találtam egy kedves tablót. Ők egy évvel felettünk jártak. 


Kristóffal és Ivánfi Évivel mi voltunk a Revánok. :-) Kristóf most Norvégiában él. 


Találtam vitrint sikeres sportolónk szimbólumaként. 


Ezen a tablón az első férjem is látható. 


Hangulatkép. 


Most egy kicsit rosszabb minőségű képek jönnek. A Moziteremben folyamatosan ment a vetítés. Pár fotó erről is készült. Varga tanár úr már a mi időnkben is tanított. :-) Talán ő az egyetlen, aki még van a mostani tanári karban abból az időből. 


Kornis Mihály is mesélt az emlékeiről. 


Egressy Zoltán felesége és két gyermeke is Eötvös diák volt. 


Litkai Gergelyt humorát nagyon értékelem. Szoktam nézni a tévében. Elmesélte tornaórai emlékét. 


Dr. Fenyvesi Csaba. 


Kolosi Péter.


Benkő Péterrel még egy közös pont. Előttem járt ide, itt nem találkoztunk. De a MAFILM Gödöllői állattelepén gyerekeskedtünk.


Miklós György. Ha jól emlékszem 1951-ben érettségizett. Még nem is éltem. 


Sebő Ferenc. Szeretem a zenéjét. Gyerekeim is sokat hallgatták. 


Felkai László. 


Érdi Sándorral a Tévében sokat találkoztam. 


Ferenczi Krisztina. 


Ónodi Eszter a pinceklubról beszélt. Nekem a suli alatt a lőtér jut eszembe, már nincs. 


Kásás Zoltán. 


Fábry szerint igazán csak azok tudnak beszélgetni, akiknek még közös volt a tanári kar. Ezt az este később megcáfolta. :-)


Amíg én filmet néztem, lassan kezdett megtelni a folyosó régi diákokkal. 


Nagyon sajnáltam, hogy a volt osztályomból csak Bea jön el. 


A díszteremmel szemben zsíroskenyér és málnaszörp várt minket. Nosztalgiából ittam egy szörpöt. 


A Díszterem. 


Itt tartottuk az Önképzőkört. 


Ez a színpad volt a kedvenc helyem az egész iskolában. Megrohantak az emlékek. 


Hálás vagyok a mostani igazgatónak, hogy ilyen szépen, rendben tartja az iskolát. 


Nagy találkozások - nagy beszélgetések...


Az igazgató úr is elvegyült a tömegben. 


Vártam Beát, addig fotóztam. Vitrin a fizika szertárral szemben. 


Az új szárny. 


Büfé az új részben. 


Közben megérkezett Bea. Sikerült a Díszteremben az első sorba leülni, hogy tudjak fotózni. 


Novák Péter vezette az estét. 


Debreczeny Csaba és Pokorny Lia. 


Janklovics Péter és Mogács Dániel. 


Vidám percek. 


Előbb hangosítás nélkül játszottak. Aztán inkább mégis felkerült a mikroport. Viszont szóltak, hogy ne fotózzunk. Sajnáltam, mert rengeteg jó képet lehetett volna készíteni. Ők lettek a vesztesek. Ennyi. 


Ami remek volt: ez a két úr mellettünk ült. Ők 11 évvel korábban érettségiztek, mint mi. 


Meséltek azokról az időkről nekünk. Névjegyet is cseréltünk. Megbeszéltük, hogy elküldöm a fotókat. 


Beával megkerestük a volt osztálytermünket. Már persze más a bútor. 


Nem mi írtuk a táblára, de akár alá is írhattuk volna. 


Persze nekem mindig jár a szám!


Itt meg úgy nézek ki, mint aki épp felel. :-)


Sokáig ez volt a helyem: leghátul, az ablak mellett. Ide ültem le először. :-)


Biológia ajtaja. Tele van ragasztva matricával. Középen felfedezheted a kilincset. 


Bea is fotózott. 


Ilyen volt a mi ballagási tarisznyánk is. 


Hogy ez a szobor a mi időnkben merre volt, azt nem tudjuk. Pedig az 50-es években már megvolt. Most az a babona: ha megsimogatja valaki, aznap nem fog felelni. :-) 


Zoltánnal ismét összefutottunk. 


Beával elhatároztuk, hogy idei 40. évfordulót meg kellene ünnepelni egy újabb osztálytalálkozóval. 


Én sem maradhattam le a drága Eötvös szobor mellett.  


Indultunk haza. Azért hárman az épület előtt még sokat beszélgettünk. Épp az utolsó HÉV vitt haza. :-)

A film alatt volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, milyen jó lenne újra kezdeni az egészet, de aztán rájöttem, jó volt ez így is. :-)