Fentről néznek le ránk. Sok mindent látnak. Érdekes lehetne a helyükben lenni.
Szombaton a Batthyány téri aluljáróban egy galamb az emberek között járkál, elég nyugodtan. Egy idős hölgy enni adott neki, egy másik meg megszidta érte, majd elment. A megdorgált nő odajött hozzám és panaszkodott. Megmondtam, hogy én is etetem őket az erkélyemen. Komoly kis csapat szokott oda, és örülök nekik. Azt gondoltam, megnyugtattam. Mire a következő mondat hagyta el a száját:
" A cigányokat és a galambokat én is kasztrálnám. De ha már itt van, egyen."
Megfordult velem a világ. Én meg ezt a gondolkodást szeretném kasztrálni a világból. Döbbenet! Én kérek elnézést minden romától és galambtól.
Picike csiga az érdes fán mászik felfelé. Ügyes!
Nagyobb csigát is találtam Klári kertjében.
Feltettem egy téglára, hogy jobban tudjam fényképezni. Egymásra mosolyogtunk.
Aztán úgy döntött, hogy visszamegy a fűre. Segítettem neki. Letettem a zöldbe.
Iván a szomszéd kutyája. Mindig köszönünk egymásnak.
Hazafelé a Boráros téren - iszonyatos bűzben - ez a látvány várt. Szegény galambok az intelligens emberek eldobált szemeteiben keresgélnek élelmet.
Ők, ott fent legalább nem érzik az rémes büdöset. Nem élnek luxus körülmények között, de tudnak repülni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése