Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2015. augusztus 24., hétfő

Dalai Láma: Szekuláris etika 9. befejező rész.


A DALAI LÁMA
ÉLETÉNEK ADATAI

1935.: Július 6-án egy tibeti faluban, Taksterben, egy paraszt családban, Lhamo Dhondrub néven megszületik a későbbi Dalai Láma. Kétéves korában elismerik Dalai Lámaként („a bölcsesség óceánja”), Lhasaba viszik, és négy és fél éves korában trónra ültetik. Buddhista szerzetesként a Tendzin Gyatsho nevet kapja. Hat évesen megkezdődik a kiképzése a dialektikában, tibeti művészetben és kultúrában, nyelvtudományban, orvostudományban és tibeti filozófiában, mely a legfontosabb tantárgy. 


Csenrézinek, az irgalmasság Buddhájának újraszületésének tartják.

1950.: A kínai Népi Felszabadítási hadsereg bevonul Tibetbe, és elfoglalja az országot. November 17-én, 15 évesen a Dalai Láma átveszi a kormányügyek intézését.

1954.: A Dalai Láma Pekingbe utazik és béketárgyalásokat folytat Mao Ce-tunggal, Zhou Enlaial és Teng Hsziao-pinggel – sikertelenül.

1959.: Március 10-én egy népfölkelés kezdődik az idegenuralom ellen, és a kínaiak véresen leverik. 90.000 tibeti veszíti el az életét. A Dalai Láma Indiába menekül, és egy külföldön székelő kormányt alakít Dharamszalában. Tibetiek százezrei menekülnek – máig – a hazájukból szerte a világba.

1966-1976.: A Dalai Láma meghirdeti a „Középső Utat”. Ennek megfelelően Tibet nem akar továbbiakban függetlenséget Kínától, hanem csak autonómiát a kínai államon belül, hasonlóan Dél-Tirolhoz Olaszországon belül.


1989.: A Dalai Láma Oszlóban megkapja a Nobel Békedíjat. Az indoklás: „A filozófiáját a minden élőlénnyel szembeni nagy tisztelet és egy univerzális felelősség alapján alakította ki, mely az egész emberiséget és a természetet magába foglalja.”


2010.: Március elején tibetiek tízezrei tüntetnek az egész világon Kína erőszakuralma ellen a világ tetején.


2011.: A Dalai Láma átadja Tibet politikai vezetését Lobszang Sangaynak, akit az emigrált tibetiek miniszterelnöknek választottak meg, szabad választással. A Dalai Láma most csak „egyszerű szerzetes” akar lenni, jóllehet sok tibetinél istenhez hasonló státusza van.


2009. és 2015. áprilisa között 137 tibeti égeti el magát Kína elnyomó tibeti politikája elleni tiltakozásként.


2015.: Idézet az egyik testőrétől: „Nincs semmi dolgom – őt mindenki szereti!”

A XIV. Dalai Láma lesz az utolsó? Számos interjúban teszi közzé, hogy a Dalai Láma intézményének vele be kell fejeződnie. Attól tart, hogy Kína kommunista pártja a következő Dalai Lámát maga akarja kinevezni. Ezt azonban ő meg akarja akadályozni. A kommunista funkcionáriusok azonban kijelentették, hogy a pártjuknak joga van az újraszületés vallási folyamatát meghatározni. Peking a Dalai Láma szemére veti, hogy a bejelentésével tönkreteszi a „tibeti buddhizmus normális rendjét”. Kína kommunista pártja az eddigi születési kontroll mellett az újraszületést is kontrollálni akarja. Ha a kommunisták istenfélővé váltak...
         Gyakorlatilag nincs kétség, hogy több mint 60 évi kommunista uralom után Tibetben majdnem minden tibeti a Dalai Lámát tiszteli vallási vezetőjeként és a visszatértét kívánja.



A SZERZŐ: FRANZ ALT

Dr Franz Alt, TV újságíró és bestseller szerző.

1938-ban született Untergrombach/Bruchsal-ban, Németországban. Politikai tudományt, történelmet, teológiát és filozófiát tanult. 1967-ben doktorált Konrad Adenauerről. 35 éven át szerkesztő, riporter és műsorvezető („Report”, „Zeitensprung” és „Qzerdenker”) az Erste Deutsche Fernsehnél.

Könyveit 12 nyelvre fordították le, több mint 2,2 milliós példányszámmal. Kitüntetései többek között: Goldene Kamera, Bambi, Adolf-Grimme-Preis, Német és Európai Solarpreis, Emberi jogok-díj, German Speakers „Hall of Fame”, Németország legkivételesebb szónoka 2011.

Franz Alt világszerte tart előadásokat és 40 újságban ír.


Őszentsége a Dalai Láma, a TV újságíró Dr. Franz Alt és a Benvenuto Publishing kiadó e kis könyv honoráriumát és nyereségét a német Tibet Segélynek adományozzák.

Mi pedig köszönjük Eördögh Kristófnak, hogy magyarra fordította az anyagot, és megoszthatjuk mindannyiunk javára. 

Dalai Láma: Szekuláris etika 8. rész


A DALAI LÁMA SZTORI
EGY MEGINDÍTÓ ÉLET TÖRTÉNETE

2011. óta a Dali Láma csak vallási vezetője Tibetnek – politikusként már 4 éve nyugdíjas. Ezzel befejeződött egy 500 éves Dalai-Láma-Tradíció, és mindezt önként. Mikor volt az emberiség történetében ilyen önkéntes lemondás a hatalomról?
         30 találkozás alkalmával egyetlen egyszer sem hallottam őt panaszkodni, jóllehet a hazájában uralkodó nehéz körülmények gyakran kétségbeejtőek voltak. Sokkal inkább vidámnak láttam, és nevetve találkoztam vele. Minden szenvedés és igazságtalanság ellenére – kínai politikusok és újságírók hazugnak nevezik, és gyalázkodnak a Dalai-Láma-Klikk ellen – ő vidám és optimista marad. Mikor egyszer megkérdeztem, miért nem idegesíti fel magát ilyen nehéz szituációkban, ezt mondta: „Miért kellene felidegesítsem magam? Akkor le is kellene nyugtatnom magam. Az pedig túlságosan fárasztó lenne nekem.”



         Egy svájci rádiós kolléganőm mesélte nekem, hogy interjút készített Indiában a Dalai Lámával. Otthon Zürichben lejátszotta a művet a kollégáinak. „Ezt nem lehet leadni”, volt a reakciójuk, „mindig nevet.” Tehát felhívta Indiát, és megkérdezte a Dalai Láma munkatársait, mikor jön újra Európába – az interjút újra fel kell venni, de kérem, nevetés nélkül. „Nem probléma” volt a válasz, „egy hét múlva a frankfurti repülőtéren átszáll, ott újra fel tudja venni a beszélgetést.”
         A kolléganő tehát Frankfurtba repült, és kérte: „Kérem, Őszentségét, nevetés nélkül!” Őszentsége egyetlen egyszer sem nevetett a beszélgetés alatt. De utána, amikor a magnetofont kikapcsolták, 10 percen keresztül nevetett megszakítás nélkül. „Bocsánatát kérem”, mondta az újságíró hölgynek, „de hátralékban vagyok, nevetés nélkül egyszerűen nem tudok élni!”
         „Miért és min kell nevetnie?” - kérdezett vissza. A felelet ez volt: „Mindig arra gondolok, hogy mi emberek mi mindent csinálunk itt a Földön. Azon gyakran kell nevetni!”


         Hat elv érvényes számára egészen alapvetően: Először – a legfontosabb az erőszakmentesség. Ez az ő vezetése alatt a tibeti békeharc szimbóluma lett. Alkalomadtán idézi Jézus Békeszeretetét a Hegyi-beszédből. Másodszor – ugyanolyan jelentős a számára a tolerancia. „Nem lehet világbéke vallási béke nélkül” - mondja pontosan úgy, mint Hans Küng a „Weltethos” (Globális Etika) könyvében.
         A harmadik Elv: Minden vallást egyedülállóságában elfogadni. Negyedszer: A Kérdésemre az utolsó TV adásban, hogy mi ma a vallás, a kelet pápája a következőt válaszolta: „Vallásos az, aki a teremtés megóvásán együtt munkálkodik.” Ezzel az egyre sürgősebbé váló vízkérdésre mutat rá az egész Himalájában: „Itt 2 milliárd ember túléléséről van szó.”
 Az ötödik elvével alkalmanként problémája van, meséli szemtelen kuncogással. Több türelmet kell tanulnia. Erre azonban gyakorlási lehetősége van a kínai politikusokkal való érintkezésben. Ismét nevet.
         Még a hatodik elvével kapcsolatban is - a halál és az újraszületés - tud viccelődni. Van sejtése arról, mi jön a halál után: „Ha a pokolba jutok, mindenesetre szabadságot fogok kérni, mert feltétlenül tudni akarom, hogy megy itt a Földön tovább.”
         A jelenlegi politikusok közül senki nem hisz úgy – szinte gyermeki naivsággal – a politikai csodában, mint a Dalai Láma: „Egy nap jól fogunk Kínával együttműködni.” Amikor hitetlenül néznek rá, utal a német-francia barátságra, vagy a német-lengyel kibékülésre. „látható, hogy másként is lehetséges!”
         Nagy reménye két népességi csoport Kínában: a fiatalok, és az időközben 400 millióra növekedett hívő, aki Kínában buddhistának vallja magát, és gyakorolják is azt. Kína kommunizmusában hatalmas szellemi vákuum uralkodik. „Mit jelent 65 év kommunizmus 1300 év tibeti buddhizmusával szemben?” - kérdezi a lhasai szerzetes.
         A világ tetején egy számunkra szinte elképzelhetetlen szellemi harc zajlik a világ legvallásosabb népe, és a jelenleg a planétán a legmaterialistább ideológia között. E birkózás kimenete az egész világ jövője számára döntő lesz. Egyesek gondolhatnák: Ez Dávid Góliát ellen. Bizonnyal, mondja a tibeti: „A dolog kimenete ismert.”
         Az erőszakmentesség nem jelenti a Dalai Láma számára az alattomosságot. Mint mindig, megkívánja a szellemi világosságot. Így a kínai megszállóknak felrója a kulturális népirtást, és az összehasonlíthatatlan kulturális barbárságot a világ tetején. Alexander Szolzsenyicin ehhez ezt mondja: „A holokauszt, mely Tibetre jött, leleplezte a kommunista Kínát, mint kegyetlen és embertelen hóhért – brutálisabb és embertelenebb, mint a világ bármely kommunista rezsimje.”
         Tibet régi határai között körülbelül 6 millió tibeti él. Pekingnek olyan tervei vannak, hogy oda 20 millió kínait telepítsen be. Egyre kérdezi a Dalai Láma, mennyire reménytelennek kell legyenek a honfitársai, ha az utóbbi 4 évben 135 tibeti égette el önmagát – a kínai megszálló politika ellen tiltakozásként.
         A kérdésre, hogy majd 80 évesen olyan fit, azt feleli – természetesen nevetve: „Egészen egyszerű dolog: 50 éve nincs vacsora!” Minden este fél hétkor lefekszik. Alszik 3 óra 30-ig. Meditál úgy 7-ig, reggelizik, és azután elkezdi a munkát.
         A Dalai Láma egyszerre több etikai és spirituális értéket testesít meg: ellenállás az erőszakos uralommal szemben, a kapitalizmus kritikája (hasonlóan a pápához), az állatok szeretete, elkötelezettség a környezet mellett és az atomfegyverek ellen. Ezt a listát olvasva úgy tűnik: ez egy nyugati baloldali program. Őt azonban nem lehet ideológiailag kisajátítani.
         Ő üldözött és Nobel békedíjas – és megvilágosodottnak tartják. A lelkekért folytatott harcban legyőzhetetlen. Különben: egy német értelmiségi egyszer azt kérdezte: „Őszentsége, hogy jutok a leggyorsabban a megvilágosodáshoz?” A felelete: „A legjobb, ha elmegy az orvoshoz, és adat magának egy injekciót.”
Ezt meg kell élni. 2014. nyarán Hamburgban, a kongresszusi központban négy nap egymás után 7.000 ember jött az előadásait meghallgatni. A Dalai Láma négy napig beszélt, naponta 5 órát is, minden jegyzet nélkül. Sokan nevettek, egyesek sírtak, és valamennyien koncentráltan hallgatták. Hogy csinálja? Sokat tud nekünk mondani.

Franz Alt


Dalai Láma: Szekuláris etika 7. rész



Franz Alt:
         Mi a legfontosabb cél a fiatal generáció számára a jövőben?

Dalai Láma:
         Kedves barátom, úgy gondolom, hogy mi ketten, tehát a XX. századi generáció, rengeteg problémát teremtett. Most a XXI. századi generációnak meg kell oldani ezeket a problémákat. Békés úton, párbeszéddel. A fiatal generáció tehát nagyon fontos. A múlt elmúlt. A XXI. század csak 15 éves, a maradék 85 év előttünk van. Sok lehetőség van a világ javítására, egy gondolkozásváltás létrehozására: a családok területén, a községek síkján, a nemzetek szintjén és nemzetközi szinten, valamint globálisan. Úgy gondolom, hogy ezt legfőképpen a képzésen keresztül tudjuk elérni. Az erőszak a tegnap egy módszere. Ön, mint a médiák képviselője, de a tanárok és a szülők is fontos szerepet játszanak itt.


Franz Alt:
         Ön optimista a hosszú távú kínai-tibeti kapcsolatra nézve? Miért?

Dalai Láma:
         Igen optimista vagyok. Miért? Nézze, mi 1000 évig szomszédokként éltünk. Múltban a kapcsolat néha nagyon baráti volt, például házasság vagy más okból. Néha voltak harcok. Arra gondolok, hogy a VII. vagy VIII. században Tibet megtámadta Kínát, csak úgy. A múlt elmúlt. A jövő fontosabb. Ott egy új fejlődést látok: Kína buddhista lakosságának száma több mint 400 millió. E kínai buddhisták közül sokan mutatnak valódi érdeklődést a buddhizmus iránt, és sokan követik a tanait.
Ennek megfelelően, sok kínai és japán buddhista értékeli a tudásunkat. Észrevettük, hogy az utóbbi 3-4 évben mintegy 1000 cikket írtak kínaiak kínaiul Tibetről. Mind az 1000 cikk teljességgel támogatja a mi kiindulásunkat. Igen kritikusan viszonyulnak a saját kormányuk politikájához. Véleményem szerint ez egy érthető jeladás arra nézve, hogy sok kínai a politikai céljainkat támogatja.
Az utóbbi években több ezer kínaival találkoztam. Tanulókkal, tanárokkal, üzletemberekkel, azon kívül intellektuálisakkal, szerzőkkel, és közülük sokan mutattak komoly aggodalmat Tibet miatt és szolidaritást velünk. Azon kívül, a legfelső politikai vezetők realistábbak lesznek. Most kommunista vezetők is pozitívan nyilatkoznak a buddhizmusról. Ez új, a dolgok tehát változnak. Meg vagyok győződve, hogy: lehetséges a béke Kína és Tibet között.
Minden szenvedés ellenére, melyet Kína Tibetnek évtizedek óta okozott: Én továbbra is meg vagyok győződve, hogy a legtöbb emberi konfliktust őszinte párbeszéddel – a nyitottság és kibékülés szellemében megtartva – meg lehet oldani. Az erőszakmentesség stratégiája és a minden élet iránti tisztelet Tibet ajándéka a világnak.
Elvégre mindkét népünk több mint 2000 évig legtöbbször békésen élt együtt. E helyzet helyreállításában szeretnék segíteni. Erőszak mindig új erőszakot teremt, ahogy azt Irakban és az egész Közel-keleten évtizedek óta megéljük. De a Közel-keleten és Ukrajnában is lehetséges a béke. A problémákat mindenütt emberek okozták. Ezért az emberek azok, akik a problémákat meg tudják oldani.
Ám: A szekuláris etikához egészen lényegesen hozzátartozik a türelem és elnézés, alázat és nagyvonalúság. Utazásaim alatt megtapasztaltam, hogy a kevésbé fejlett országokban, ahol anyagi nehézség uralkodik, a türelem és elégedettség erénye nagyobb szerepet játszik, mint az anyagilag gazdag országokban. Az igazi türelemhez nagy belső erőre van szükség. A türelemnek három nézőpontja van: türelem azokkal szemben, akik szenvedést okoznak nekünk, a szenvedés elfogadása, és a valóság elfogadása. Ez a türelem az átváltozás és továbbfejlődés folyamatához vezet.

Franz Alt:
         Mi a helyzet most Tibetben az emberi jogokkal?

Dalai Láma:
         Nehéz. Nagyon nehéz. A kínai funkcionáriusok között még mindig sok az erőszak-politika híve, és azok fontos pozíciókban vannak. Ezek az emberek azt hiszik, hogy erőszakkal és elnyomással minden problémát meg tudnak oldani. Ez teljességgel hibás és nem reális. Én a világ sok részén élem meg, hogy az erőszak alkalmazása soha semmilyen problémát nem oldott meg.
         Tibet esetében már 60 év óta alkalmaznak erőszakot. De több erőszak több ellenállást szül. Ám a kommunista vezetők nem ismerik fel, hogy pontosan ez a probléma. Mindenesetre vannak jelek arra, hogy a kínai nyilvánosságnál, mint a politikai vezetőknél egy gondolkozási változás áll be, és az elnyomás jelenlegi politikája kontra produktív. Egy reálisabb megközelítési módon gondolkoznak. Meg fogjuk látni. Most még túl korai egyértelmű kijelentéseket tenni. Eközben az emberek jelentősen szenvednek. Nem az éhség, vagy hasonlók miatt, hanem pszichikailag. Félelemmel, túlzott rettegéssel, túl nagy szomorúsággal. Ezért vannak az önelégetések.

Franz Alt:
         Az utóbbi 6 évben 137 tibeti végzett magával önmaga elégetése által. Hogyan tekint Ön az önpusztítás ilyen aktusaira?

Dalai Láma:
         Ez természetesen szomorú, mélységesen szomorú. Ezek az akciók dramatikusak és drasztikusak. Nem tudom, mennyire befolyásolják az erőszak-politika híveit. Több harag, több elnyomás van és néhány esetben családtagokat tartóztatnak le. Ez egy nagyon érzékeny politikai téma. 2015-ben több mint 2000 politikai fogoly van Tibetben. Én 2011 óta visszavonultam a politikai felelősségtől. Mégis az erőszak-politika hívei Kínában manipulálnak mindent, amit mondok. Ezek démonnak tartanak engem. Ezért kell, hogy a démon szájában minden szót kiforgassanak...
Inkább hallgatok. Ha szólok, azok imák, csak imák. Természetesen a témámról, a szekuláris etikáról. Tudom, hogy ez a kínai vezetésen belül egyes személyeket érdekel.

Franz Alt:
Az ilyen öngyilkosságok legtöbbjét szerzetesek követik el. A buddhizmus tolerálja az öngyilkosságot?

Dalai Láma:
         Az a motivációtól függ. A legtöbb tibeti az önelégetést nem öngyilkosságnak tekinti, hanem radikális politikai ellenállásnak, hogy változást hozzanak létre Tibetben, a kínai elnyomó politikában. Felszólítottam a kínai vezetést és a nemzetközi közösséget, hogy vizsgálják meg a körülményeket és az okokat, melyek az önelégetéshez vezetnek. Sajnos hiába. Nagyon kétlem, hogy a tiltakozás e radikális formája valamit is el tud érni.

Franz Alt:
         Imádkozik Ön a pekingi kommunista vezetőkért?

Dalai Láma:
         Természetesen, ők is emberek. Ők is boldog életre törekszenek.
         (Ismét nevet.)
         Ők is fivéreim és nővéreim. Amikor tehát az emberek 7 milliárdos számát említem, természetesen ők is hozzá tartoznak. Különösen azok, akik haragot hordoznak magukban, akik Tibettel és velem szemben agresszív beállítottságúak, azokért különösen imádkozom. Meg vagyok győződve róla, hogy Tibet egy nap szabad lesz. Előbb, vagy utóbb, Kínának követnie kell a világszerte uralkodó trendet a demokrácia és a szabadság felé; hosszú távon Kína sem vonhatja ki magát az igazság, igazságosság és szabadság alól.

Franz Alt:
         Ha Tibet szabad lesz – hogy látja Ön Tibet jövőjét?

Dalai Láma:
         A kívánságom és a vízióm az, hogy Tibet a béke és az erőszakmentesség fegyvermentes övezete legyen a két nagyhatalom, Kína és India között.
         Hazámban komoly környezetvédelmi problémák vannak. Az ökológiai problémák azért olyan súlyosak, mert Tibet egy magasan fekvő ország, ahol Ázsia valamennyi nagy folyója ered, mint a Brahmaputra, a Sárga folyó, a Gangesz, vagy a Mekong. Ha itt szennyezés történik, az negatív kihatással van 2 milliárd emberre. Tudjuk, hogy Tibet egyes területein nukleáris hulladékokat tárolnak. Az is bizonyos, hogy Tibet egyes területein atombombákat állomásoztatnak. Atomlétesítmények természetesen negatív befolyással vannak a környezetre. Tibetben erdőkivágások folynak, melyek nagy felületeken az erdők teljes kiirtásához vezettek. Emellett mintegy az ásványi kincsek kirablása történik.
         Innen ered a vízióm, Tibetet egy ahimsa-zónává – egy erőszakmentes zónává – változtatni, amihez hozzátartozik atom és más fegyverek előállításának, kipróbálásának és tárolásának tilalma és a tibeti magas fekvésű területet a világ legnagyobb természeti parkjává alakítani. Emellett a jövőben sem atom, sem más olyan technológiákat nem kellene alkalmazni, melyek veszélyes hulladékokat termelnek.

Franz Alt:
         Ön Kínának hosszabb ideje „kulturális népirtással” vádolja mit jelent ez konkrétan?

Dalai Láma:
         Szemtanúk beszámolóiból tudjuk, hogy 1950. és 1983. között 1,2 millió tibeti vesztette életét. Ők tibetiek, akik kínai fogságban, vagy a kínai csapatokkal szembeni konfliktusokban haltak meg. Vagy olyan tibetiek, akik éhen haltak az elhibázott kínai gazdaságpolitika miatt Tibetben. Sokan öngyilkosok lettek a kínai megszállási politika miatti elkeseredésükben.
         Ma a tibeti kultúra, nyelv, vallás és identitás túlélése a nagyméretű kínai bevándorlás által Tibetbe, és egy szisztematikus politika által, mely a tibeti nyelvet, és a buddhizmus tanulását és gyakorlását hátrányosan kezeli, akut módon veszélyeztetett.

Franz Alt:
         Lát Ön esélyt arra, hogy visszatérjen Tibetbe?

Dalai Láma:
         Hogyne, barátom, a dolgok itt is változnak.

Franz Alt:
         Ön azonban hamarosan 80 éves lesz.

Dalai Láma:
         Igen, ha ebben az évben meghalok, akkor nem látom többé Tibetet. De ha még 5, 10, 15, vagy 20 évet élek, egészen biztosan!

Franz Alt:
         Milyen idős szeretne lenni?

Dalai Láma:
         Azt álmodtam, hogy 113 éves leszek. Az orvosom azt mondja, 100 biztosan leszek. Láthatja, vannak még terveim.
         (A combját ütögeti a nevetéstől.)

 Folytatás következik...

Dalai Láma: Szekuláris etika 6. rész




Franz Alt:
         Egy közbevetett kérdés jut eszembe, melyet már régen fel akartam tenni Önnek: Lehet a következő Dalai Láma nő – Ön ugye az egyenjogúság mellett van?

Dalai Láma:
         Miért ne? De attraktív kell legyen.
         (Most különösen hosszan és hangosan nevet.)
         A valós egyenértékűség és egyenjogúság a nők és férfiak között fontos előfeltétel egy jobb világ érdekében. Ebben is minden vallásnak van mit behoznia. Ez a szekuláris etika fontos része. Valamint az igazságosság és az együttérzés kérdése. Sok nő van velünk, férfiakkal szemben előnyben a belső értékek kifejlesztésében.

Franz Alt:
         Mit ért Ön belső értékeken?

Dalai Láma:
         Biológiai természetünk szerint azokhoz az állatokhoz tartozunk, melyek az együttérzés, gondoskodás, érdeklődés és jóságosság környezetében élnek meg. Ebben a saját édesanyámra gondolok. Az együttérzés lényege abban a kívánságban van, hogy mások szenvedését enyhítsük, és boldogulását segítsük. A nők e belső értékek kifejlesztésében, mint jóság, türelem, megbékélésre való hajlandóság, nagyvonalúság és tolerancia, valamivel jobbak, mint mi, férfiak. A nagy problémák, mint háború és a környezet elpusztítása, vagy az erőforrásaink elpazarlása inkább férfi problémák. Ezek a közömbösség eredményei. Ugyanakkor mindannyiunkban van egy alaphajlam a belső értékek kifejlesztésére, mint figyelmesség és figyelem. Én nem akarok senkit megtéríteni, de engem hajt a kívánság, hogy az emberiség boldogulásához hozzájáruljak.

Franz Alt:
         Hosszabb ideje feltűnt nekem, hogy Ön a világon mindenütt a figyelem buddhista ideálját hirdeti. Miért olyan fontos korunkban a figyelmesség (Éberség)?

Dalai Láma:
         Az anyagi értékeknek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ezek fontosak, de a pszichikai stresszünket, félelmünket, haragunkat, vagy kielégítetlenségünket nem tudják csökkenteni. De le kell győzzük a mentális terheléseinket, mint például stressz, félelmek, kielégítetlenség.  Ezért van szükségünk a gondolkozás egy mélyebb síkjára. Én ezt értem figyelmesség  / éberség alatt, tehát a mélyenszántó gondolkozást és érzést, és ez itt igen fontos.
         A figyelmesség / éberség független attól, hogy valaki hívő-e, vagy nem hívő. Az nem játszik semmi szerepet, mi valamennyien emberek vagyunk, ugyanazokkal az érzésekkel, és egymáshoz hasonló intelligenciával. Néhány érzésünk nagyon, de nagyon romboló. Ezek nem csak a lelki nyugalmat teszik tönkre, hanem végeredményben az egészséget is. Néhány tudós felfedezte, hogy a lelki béke nagyon fontos az egészség szempontjából. E kutatásoknak megfelelően harag, gyűlölet és félelem felemésztik az immunrendszert. Ezért különlegesen fontos egy nyugodt szellem.



          Mindig mondom: Hét milliárd ember van, és valamennyinek ugyanaz a potenciál áll a rendelkezésére: mentálisan, emocionálisan és fizikailag valamennyien azonosak. Ezért mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy az Intelligenciáját megfelelően használja. Mindig a szellem világosságáról van szó. Analizálnunk kellene: MI jó az egészségünk számára, és mi káros? Azután a tudásunkat kell osztályozni: Ez a dolog egészséges, az káros. Hasonló érvényes az érzelmeinkre, némelyik jó az egészség és a lelki béke számára. Más érzések nagyon pusztítóak. Világos értelemmel mindenki számára felismerhetők a különbségek. Azután kifejlesztjük a képességet, hogy a destruktív érzéseket korlátozzuk és a konstruktív érzéseket támogassuk.
         Meditáción és gondolkozáson át például meg tudjuk tanulni, hogy a türelem a legfontosabb ellenanyag a haraggal szemben, elégedettség a kapzsiság ellen, bátorság a félelemmel szemben, megértés a kétség ellen. Másokra haragudni keveset segít, helyette arra kéne törekedni, hogy önmagunkat megváltoztassunk.



         Ez - erről meg vagyok győződve - érvényes mind a 7 milliárd emberre, nem csak a hívőkre, hanem az ateistákra is. Remélem, hogy számos beszélgetésünkkel legalább egy keveset hozzá tudunk járulni a boldogság fejlesztéséhez és a szenvedés legyőzéséhez.





Franz Alt:
         Mi minden vallás alapja?

Dalai Láma:
         A szeretet! Nem kérdés. Az emberek hisznek istenben, a teremtőben, gyakorolják a szeretetet. Sok keresztény fivér és nővér szenteli az életét a másoknak, különösen a szegényeknek való segítésnek. Mindez a szeretet tanának eredménye. Ezzel ellentétben, a filozófiában nagy különbségek vannak a vallások között. Az én véleményem azonban az, hogy a különböző filozófiai nézetek egyszerűen csak különböző módszerek jelenítenek meg, különböző kiindulások a szeretet fejlesztésére. Miden vallás magva a szeretet. Mindannyiunk számára kellemesebb a felebaráti szeretet, mint a másokkal szembeni gyűlölet. A mások nagyvonalúsága velünk szemben kellemesebb számunkra, mint a gonoszsága. Ki szeretné, ha tolerancia, tisztelet és elnézés helyett szűklátókörűséggel, megbecsülés nélkül és ellenségesen bánnának vele?
         Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy mi valamennyien a belső értékeinket ki tudjuk fejleszteni, melyek egy vallásnak sem mondanak ellent, melyek azonban – és ez döntő – nem függenek egy vallástól sem. Ezért azt remélem, hogy ezért egyre több etikus tudatosságot találunk, és ezáltal belátható időn belül az értékek transzformációját éljük meg.
         Ugyanakkor én nem akarok semmiféle morális értéket diktálni – az nem használna senkinek. Minden igazi haladás önkéntességen és szabadságon alapszik. Csak így jön létre a boldogság, ami után mi valamennyien törekszünk. De: korunk problémáival szembesülve a továbbiakban nem elegendő az etikát csak a vallások értékeire alapozni. Ezért legfőbb ideje a spirituális és vallási megértésünk számára a globális világban egy új utat megnyitni, túl a vallásokon.
         Én nem vagyok tudós. De mióta számkivetésben élek – láthatja, hogy vannak előnyei is – az egész világ tudósaival találkozom. Fizikusokkal, biológusokkal, kozmológusokkal, pszichológusokkal és a legutóbbi időben neuro-biológusokkal és neuro-pszichológusokkal.
         Azt élem meg, hogy a boldogság ma a kutató laboratóriumokban van. Az etika a boldogság tudománya. Ez pozitívan hangol engem. Megtanulhatjuk, hogy a boldogság belső érés eredménye. Én azt tanulom meg ebből, hogy a modern tudomány és az ősrégi vallási értékek között, mint tudatos együttérzés, szeretetteljes jóság és figyelmesség, sok azonosság van. A tudomány az, mely ma azt tanítja nekünk, hogy igazi boldogság nem csak lehetséges, hanem születési jogunk. Ezért nyílik meg a tudomány egyre jobban a vallás felé, de a vallás is a tudomány felé.
         Így látta ezt XVI. Benedek pápa is, amikor a hit és az értelem közti kommunikációt kívánta és támogatta. Sok gondolkodó és filozófus a vallásokat sokáig inkább a felvilágosítást hátráltatónak látták – gyakran joggal -, de ma ez a viszony pozitívan változik. A Komputer- és IT-kor ezt a változást még meg fogja gyorsítani. A globalizáció korában a toleranciának nagyobb esélyei vannak, mint valaha.

Franz Alt:
         100 évvel ezelőtt az emberiség az I. Világháború kitörését élte meg, mely 17 millió áldozatot követelt, ezt követte a II. világháború 50 millió halottal. Gondolja Ön, hogy az emberiség tanult ezekből a katasztrófákból, és hogy a XXI. század a béke évszázada lesz?

Dalai Láma:
         Bizonyosan. Úgy gondolom, hogy az emberek, de különösen az európaiak tudják, mit jelent a háború. Sok idősebb ember emlékszik erre nagyon világosan, milyen pusztító volt. Nagyon hasonlóan ehhez Japánban. Ezért gondolom, hogy mindkét nemzet, a német és a japán, ugyanúgy, mint a legtöbb ember a világon, elutasítják az erőszakot.
         Lehetőség volt arra, hogy néhány országot beutazzak, és az emberekkel beszéljek. Mindenütt az volt az érzésem, hogy a béke utáni vágy mindenütt nagyon nagy. Egy példát szeretnék Önnek említeni: az Irak-háborút. Tiltakoztak ellene Ausztráliától Amerikáig, de Németországban és Franciaországban is.
         Úgy látszik, hogy az emberiség valamit, valamennyit érik. A béke utáni vágy, illetve az erőszak elvetése nagyon erős. További erőfeszítéseket kell tennünk, minden erőszakos módszert leállítani, korlátozni, vagy megszüntetni. Most nem elegendő az embereknek azt mondani, hogy elvetjük az erőszakot és békét akarunk.
         Hatékony módszereket kell alkalmazni. A fegyverexport nagy akadály a béke előtt. Képtelen vagyok megérteni, hogy Németország és Franciaország még mindig vezető fegyverexportálóknak számítanak a világon. Fegyver nélkül nincs háború.
         Minden olyan esetben, amikor egy problémával szembesülünk, vagy gazdasági problémák alakulnak ki, vagy vallási különbségek esetében, arra kel törekednünk, hogy az egyetlen igazi módszer a párbeszéd.
         Meg kell tanuljuk, hogy valamennyien fivérek és nővérek vagyunk. Gyakran mondom: az utolsó évszázad az erőszak évszázada volt. A mi XXI. századunk a párbeszéd évszázada kell legyen! A múltat soha nem tudjuk megváltoztatni, de mindig tudunk tanulni egy jobb jövőért. Az elképzelés, hogy a problémákat erőszakkal és fegyverrel meg lehet oldani, egy pusztító tévhit. A ritka kivételektől eltekintve, erőszak mindig új erőszakhoz vezet. A háború a behálózott világunkban már nem időszerű, és ellentmond az etikának. Az Iraki-háború, melyet George W. Bush 2003-ban megkezdett, katasztrófa volt. Ez a konfliktus máig nincs megoldva, és sok ember életébe került.
         Természetesen nem elegendő csak a politikusok békeakaratára apellálni. Fontosabb, hogy a világon egyre több ember a leszerelést választja. A leszerelés a gyakorlattá tett együttérzés. Azonban a külső leszerelés előfeltétele egy belső leszerelés a gyűlöletről, előítéletről és intoleranciáról. Felhívok minden háborúzó felet: „Szerelkezzetek le és ne fel!”, és minden embert: „Győzzétek le a gyűlöletet és előítéleteket a megértés, együttműködés és tolerancia által!”

Dalai Láma: Szekuláris etika 5. rész




Franz Alt:
         Van a meditációs praxisnak mérhető biológia hatása?


Dalai Láma:

         Nyugati kutatók egy idő óta neuro-tudományos vizsgálatokat folytatnak olyan tibetiekkel, akik hosszú ideje meditálnak. Az eredmény röviden összefoglalva: Meditáció jó a testi és pszichikai egészséghez, az elégedettséghez és a jó közérzethez. Ez az én személyes tapasztalatom is.

Franz Alt:
         Milyen fontos a boldogság egy szekuláris etika kifejlődéséhez?

Dalai Láma:
         Mind a 7 milliárd ember boldog akar lenni – erre megvan a jogunk, mivel mindannyian ugyanazon a bolygón élünk, ugyanazt a levegőt lélegezzük be, ugyanabból a talajból táplálkozunk. Az én jövőm mindig másokétól függ, és mások jövője az enyémtől. A felénk közeledő klímakatasztrófa erre az összefüggésre emlékeztet. Ki lenne képes közülünk egyedül megélni a sivatagban, ezt kérdezem előadásaimban a hallgatóimtól az egész világon. Ha valakivel találkozunk a sivatagban, az utolsó dolog, amit tőle kérdezünk, hogy mi a vallása, vagy nemzetisége. Ha én egyedül vagyok a sivatagban, akkor teljesen mindegy, hogy Őszentsége a Dalai Láma vagyok, az nem használ nekem semmit!
         (Ismét hosszan és hangosan nevet.)
        

         Nem vagyok isten, hanem egy ember a 7 milliárdból. Ezért nem érzem magam soha egyedül. Emberi lényként igyekszem először más lényeknek segíteni. Ez az igazi barátság és emberiesség: mások szenvedéseit enyhíteni. Ezért prédikálja minden vallás a szeretet, toleranciát és megbocsátást.
         Hogy az emberek egy vallást elfogadnak, vagy sem, az személyes beállítottságuk és döntésük kérdése. Minden vallás célja az, hogy jobb és boldogabb emberré váljunk. Ezért kellene tisztelettel és megbecsüléssel legyünk egymás iránt. Az azután harmóniát teremt egymás között.
         Muszlim barátaim azt mondják, hogy az erőszakos muszlimok nem igazi muszlimok. Fegyverrel sehol a világon nem lehet igazi békét teremteni. Nem értem azt sem, hogy Németország és Franciaország a legfontosabb fegyverexportálók közé tartozik a világon. Fegyverek gyilkossághoz és öléshez vezetnek. Fegyverek nélkül nem lehetne háborút folytatni. A háborúk és az erőszak fő oka a mi negatív emócióink. Ezeknek túl nagy teret engedünk, és az értelmünknek és együttérzésünknek túl keveset.
         Javaslom: többet odafigyelni, többet gondolkozni, többet meditálni. Mahatma Gandhival együtt gondolom: ”Önmagunk kell, hogy a változás legyünk, melyet a világban látni szeretnénk.”
         Egyes totalitárius államokban azt látjuk, hogy csak akkor lehet tartós béke, ha az emberi jogokat tiszteletben tartják, ha az embereknek van mit enni, és ha az egyén és a népek szabadok. Igazi békét velünk, közöttünk és körülöttünk csak belső békén át tudunk elérni. A boldogsághoz hozzátartozik egy univerzális felelősség és egy szekuláris etika kifejlesztése.

Franz Alt:
         A halállal szembenézve lehet az ember egyáltalán boldog?

Dalai Láma:
         Ez természetesen egy nagyon érdekes és központi kérdés. Vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy meg fognak halni. Vannak, akik elfelejtették, hogy élnek. Az önmagunkkal szembeni együttérzés azt jelenti, hogy megjelenítjük a halált, hogy gazdagabbá tegyük az életünket. Amennyiben a halált az élet részeként fogadjuk el, megmenekülünk attól, hogy az időnket értelmetlen figyelemelterelésekkel elpazaroljuk. A naplemente figyelésekor megkérdezhetjük magunkat: Holnap reggel látom ismét a napfelkeltét? Azt kérdezhetjük magunktól: Mi van akkor, ha a halál csak átmenet, és a szellemünk a jövőben különböző létállapotokat él át. Ezekkel a kérdésekkel meg tudjuk tanulni, hogy egy önzetlen és békés hozzáállást vegyünk fel, és mind a javainkat, mind a szeretteinket elengedjük. Egy önzetlen és szabad beállítottság a legjobb és legintelligensebb felkészülés a halálra.
         Az élet rövid. Ha átengedjük magunkat a negatív emócióknak, elpazaroljuk azt. Minden alkalommal, amikor én magamban kielégítetlenséget érzek, vagy túl sok szomorúságot, meditálok az indiai mester Shantideva ezen sorain: „Ameddig a mérhetetlen tér létezik, és ameddig érző lények léteznek, tarthassak ki, hogy eltávozzon a szenvedés a világból.” Ha ezeken a sorokon elmélkedek, elillan a kielégítetlenség érzése. A szenvedés fontos élet-iskola lehet. Ez látható, ha megnézzük fontos személyek életrajzát.

Franz Alt:
         Mit tud mindenki közülünk egy békésebb és jobb világért tenni?

Dalai Láma:
         Minden vallás feladata az embereket belső és külső békéhez vezetni. Amennyiben ezt a világot jobbá akarjuk tenni, akkor magunknak kell jobb emberré válni. Nincs kényelmesebb út. Az ellenségeinkben mindenekelőtt az embert kell látni. Jézus Hegyi-beszédében ez az „ellenség szeretete”. A saját érdekünkben meg kellene mindent tenni, hogy élőlénynek jó sorsa legyen. Ehhez szellemi iskolázásra és a szív képzésére van szükség. Az EU 1945. után az együttműködés helyes útját választotta a valamikori ellenségek között. Így az ellenségekből barátok lettek. Ez csak azért volt lehetséges, mert emberek milliói haladtak tudatosan ezen az úton. A NATO a főhadiszállását áttehetné Moszkvába.
         (Nevet.)
         Akkor az oroszok megértenék, hogy a nyugat komolyan gondolja a barátságot és az ellenség szeretetet. Az igazi ellenség bennünk van, nem kívül. Külső ellenségességek nem tartósak – a Kína és Tibet közötti sem. Amennyiben tiszteli az ember az ellenségét, egy nap baráttá válhat.
         Ezért fogok az erőszakmentességhez mindig ragaszkodni. Ez az intelligens ellenség-szeretet. Az intenzív meditáláson keresztül meg fogjuk állapítani, hogy az ellenségek a legjobb barátainkká válhatnak. Egy tisztán szekuláris etika nézőpontjából így higgadt, együttérző és ítélőképes emberré válunk. Akkor esélyünk van arra is, hogy a XXI. század a béke évszázada, a párbeszéd évszázada és a gondoskodó, felelősségteljes és együttérző emberiség évszázada lesz.
         Ezt remélem.  Ez az imám. Örömmel nézek azon nap elé, amikor a gyermekek az iskolában az erőszakmentesség és a konfliktusok békés megoldásának alapelveit - tehát a szekuláris etikát - tanulják.

Dalai Láma: Szekuláris etika 4. rész



Franz Alt:
         1989. őszén Berlinben voltam, amikor a lelkes tömeg Önt a falra emelte, melyet épp akkor nyitottak meg. Egy gyertya volt a kezében, és azt mondta: Úgy, ahogy most Németország újra egyesült, lesz egy nap Tibet is szabad. Ön még mindig meg van erről győződve?

Dalai Láma:
         Igen, világos. Minden ember szabadságra törekszik. Egy időpontot természetesen nem tudok mondani. Türelemre van szükségünk. Ez is a szekuláris etikához tartozik.

Franz Alt:
         A világ 6 milliárd „hívője” közül – épp Európában – sokan vannak, akik a saját vallásukat nem veszik komolyan, a keresztényeknél az úgynevezett „Taufscheinchrist”-ről beszélünk. (fordítói megjegyzés: szójáték, a „Schein” jelent látszatot és igazolást is. Azaz látszatra megkeresztelt, ill. papíron keresztény)

Dalai Láma:
         Sajnos a hat milliárd hívő között a világon sokan korruptak, csak a maguk érdekeit követik. Kedves barátom, igaza van, belső értékek kell, hogy a XXI. századot jellemezzék. Akkor az évszázadunk a béke és a párbeszéd évszázada lesz. De a külső béke először akkor valósul meg, ha több belső béke lesz. Ez érvényes minden aktuális konfliktusra: Ukrajnában, a Közel-keleten, Afganisztánban, Nigériában. A „külső leszerelést” meg kell előzze a „belső leszerelés”. Majdnem mindenhol a vallási fundamentalizmus is a háborús okok egyike. Pontosan tudjuk, hogy öngyilkosság lenne, ha egy atomháborút reszkíroznánk meg. Ez magában azt mutatja, hogy mindannyian függünk egymástól, és egy globalizált világban szekuláris etikát kell kifejleszteni.
         Egy világot átfogó szekuláris etikához természetesen szükség van további kutatásra. Ebben sok tudóssal vagyok egy véleményen, leginkább agykutatókkal, neuro-pszichológusokkal és pedagógusokkal. A modern neuro-biológia kutatás azt ajánlja, hogy az áldozatkész (altruista) és kevésbé egoista magatartás mindenki számára kifizetődő. Az embereknek nem kellene egoistán viselkedni, viselkedhetnének önzetlen módon is, az idegeneket is beleértve és a mások javára orientálódni. De ehhez még több felvilágosításra van szükség. Minél jobban hisznek az emberek abban, hogy mások is önzetlen módon viselkednek, annál inkább cselekszenek maguk is így. Az altruizmus egyszerűen boldogabbá tesz!
         A boldogság tehát nem a véletlentől függ, hanem egy képesség, melyet mindenki magában hordoz. Mindenki lehet boldog, vagy válhat boldoggá. Az modern kutatás tudtunkra hozza, melyek azok a tényezők, melyek a boldogságot támogatják, és melyek azok a tényezők, melyek megakadályozzák, hogy boldogok legyünk. Azokat a tényezőket, melyek hátráltatnak bennünket abban, hogy boldogok legyünk, lépésenként transzformálni tudjuk. Ez érvényes a személyre, de a társadalomra is. A szekuláris etika célja abban áll, hogy megszabadítson bennünket a pillanatnyi és hosszú távú szenvedéstől, valamint a képesség kifejlesztésében, hogy másokat a boldogság utáni törekvésükben támogassuk. Az együttérzés egyik aspektusa a spontán készség mások javára cselekedni.
         Biztos azonban, hogy a szekuláris etika, a szív iskoláztatása, sok türelmet és kitartást igényel. Az is világos, hogy egy valóban segíteni tudó szekuláris etika nem csak tudás kérdése, hanem inkább a cselekvés kérdése. Gyakran tudjuk, hogy mit teszünk, de nem tesszük azt, amit tudunk.




Franz Alt:
         Ön nagyon sokat ad a modern agykutatásra. Miért?

Dalai Láma:
         Az agyunk egy tanuló szerv. A neuro-pszichológia azt tanítja nekünk, hogy az agyunkat úgy trenírozhatjuk, mint egy izmot. Így képesek vagyunk tudatosan jót és szépet magunkba felvenni és az agyunkat pozitívan befolyásolni és a negatívot legyőzni. Szellemünk erejével képesek vagyunk az agyunkat a jó felé változtatni. Ez forradalmi haladás. E haladásnak köszönhetően tudjuk jobban, mint korábban, hogy az etika, együttérzés és szociális viselkedés velünk született, a vallás azonban nevelés eredménye. Ebből kell következtetéseket levonni a vallásoknak is. Az etika mélyebbre megy és természetesebb, mint a vallás.

Franz Alt:
         Mely kérdéseket kell feltenni magunknak, hogy az együttérzést tovább tudjuk fejleszteni?

Dalai Láma:
         Nyitottak vagyunk, vagy törekvőek? Figyelembe vettük az egész helyzetet, vagy csak egy résszel foglalkozunk? Tehát teljes körűen gondolkozunk és cselekszünk? A dolgokat rövidtávon, vagy valóban hosszútávon szemléljük? A cselekvésünket tényleg őszinte együttérzés motiválja? Az együttérzésünk a családunkra és a barátainkra szorítkozik, akikkel mi nagymértékben azonosulni tudunk? Tehát gondolkoznunk, gondolkoznunk, gondolkoznunk kell. Valamint kutatni, kutatni, kutatni. Az etika tehát lényegében szellemi állapotunkkal van összefüggésben és nem formai vallási hovatartozásunkkal. Le kell győzzük a magunk beszűkítését, és meg kell értenünk a mások álláspontját.
         Az ilyen kutatás iránti érdeklődésem miatt 20 évvel ezelőtt még megmosolyogtak. Ma egyre inkább elismerik. Aki nem fogadja el az altruizmust, nem tudja megérteni, hogy működik a politika és a piac. Az aktuális Ukrajna konfliktusban ez azt jelenti, hogy: Kelet-Európának szüksége van Nyugat-Európára, és Nyugat-Európának szüksége van Kelet-Európára. Tehát beszéljetek egymással. Értsétek meg, hogy a globalizálás mai korában EGY világban élünk. Az új mottó kell legyen: A ti érdekeltségetek a mi érdekeltségünk. A fundamentalizmus mindig káros. A tegnap koncepciói már nem segítenek tovább. Pontosan a gyermekek számára, tehát a holnap felnőttei számára, az etika fontosabb, mint a vallás.
         A klímaváltozást is csak globálisan lehet megoldani. Remélem és imádkozom érte, hogy ez a felismerés következő párizsi klíma csúcstalálkozón 2015. végén konkrét eredményekhez vezessen. Egoizmus, nacionalizmus és erőszak alapvetően hibás utak. Egy jobb világ érdekében a legfontosabb kérdés: Hogy tudunk egymás szolgálatára lenni? Ennek érdekében a tudatunkat élesíteni kell. Ez érvényes a politikusokra is. Pozitív szellemi állapotokra van szükségünk. Én ezt naponta órákon keresztül gyakorlom. A meditáció fontosabb, mint a rituális ima. A gyermekeknek morált és etikát kellene tanulni. Az többet segít minden vallásnál.

Folytatás következik. (KVM)