Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2015. augusztus 23., vasárnap

Dalai Láma: Szekuláris etika 2. rész



A DALAI LÁMA
SZEKULÁRIS ETIKÁRA ÉS BÉKÉRE SZÓLÓ
FELHÍVÁSA

Évezredek óta alkalmaznak erőszakot és tartják azt jogosnak a vallások nevében. A vallások gyakran voltak intoleránsak, és azok ma is. Politikai, vagy gazdasági érdekek érvényesítése érdekében gyakran visszaélnek a vallással, vagy áthangolják vallási vezetők által is. Ezért mondom, hogy a XXI. században egy minden valláson túli, új etikára van szükségünk. Olyan szekuláris etikáról beszélek, mely a több mint egy egymilliárdnyi ateistának, és az egyre növekvő számú agnosztikusok számára is segítő, és használható. A vallásnál fontosabb az elementáris emberi spiritualitásunk. Ez egy belénk, emberekbe helyezett hajlam szeretetre, jóságra és vonzalomra – függetlenül attól, melyik valláshoz tartozunk.
         Meggyőződésem szerint az emberek ugyan ki tudnak jönni vallás nélkül, de nem tudnak kijönni belső értékek, és etika nélkül. Az etika és a vallás közti különbség hasonlít a víz és a tea közötti különbségre. Etika és belső értékek, melyek vallási kontextusra támaszkodnak, inkább olyanok, mint a tea. A tea, amelyet megiszunk, legnagyobb részt vízből áll, de további összetevőket is tartalmaz – tealevelet, fűszereket, esetleg egy kis cukrot és – Tibetben mindenképpen – egy csipet sót, és az azt tartalmasabbá, maradandóbbá és valami olyanná teszi, amit mi minden nap kívánunk. De attól függetlenül, hogy hogyan készítik el a teát: fő alkotóeleme mindig a víz. Tea nélkül tudunk élni, de víz nélkül nem. Pontosan így születünk meg vallás nélkül, de nem az együttérzés alapszükséglete nélkül – és nem víz utáni alapszükséglet nélkül.
         Egyre világosabban látom, hogy a spirituális jólétünk nem a vallástól függ, hanem a velünk született emberi természettől, a természetes vágyunkból ered a jóságra, együttérzésre és másokról való gondoskodásra. Függetlenül attól, hogy valamely valláshoz tartozunk-e, vagy sem, mindannyiunkban van egy elementáris és emberi etikus ősforrás. Ezt a közös etikus alapot kell ápolnunk, gondoznunk. Etika, nem a vallás van az emberi természetben rögzítve. Így tudunk a teremtés megóvásán dolgozni. Ez a gyakorlati vallásosság és gyakorlati etika. Ez az emberi együttélés alapja. Meggyőződésem, hogy az emberi fejlődés az együttműködésen, és nem a versenyen alapszik. Ez tudományosan bizonyított.     


   
Most azt kell megtanulnunk, hogy az emberiség egyetlen család. Mi valamennyien fizikailag, mentálisan és emocionálisan fivérek és nővérek vagyunk. De a fókuszunk még mindig túlságosan a különbségekre irányul, ahelyett, ami összeköt bennünket. Ugyanakkor valamennyien ugyanolyan módon születünk meg, ugyanolyan módon halunk meg. Kevés értelme van a nemzetre és vallásra vonatkozó büszkeséggel a temetőben kikötni!
Az etika mélyebbre megy, és természetesebb, mint a vallás.
        A klímaváltozást is csak globálisan lehet megoldani. Azt remélem, - és imádkozom érte - hogy ez a felismerés a következő klíma csúcstalálkozón Párizsban 2015. végén végre konkrét eredményekre vezet. Egoizmus, nacionalizmus és az erőszak alapjukban hibás utak. A legfontosabb kérdés egy jobb világ érdekében az: hogyan tudunk egymásnak segíteni? Ennek érdekében a tudatunkat élesíteni kell. Ez érvényes a politikusokra vonatkozóan is. Pozitív szellemi állapotokra van szükségünk. Én ezt naponta 4 órát gyakorlom. A meditáció fontosabb, mint a ritualizált ima. A gyerekeknek morált és etikát kellene tanulni. Az jobban segít, mint minden vallás. A háborúk és erőszak fő okai a negatív emócióink. Ezeknek adunk túl sok teret, és az értelmünknek és az együttérzésünknek túl keveset.
         Javaslom: többet odafigyelni, többet gondolkozni, többet meditálni. Mahatma Gandhival együtt gondolom: „Mi magunk kell a változás legyünk, amelyet a világban látni szeretnénk.”
         Egyes totalitárius államoknál látjuk, hogy a béke csak akkor lehet tartós, ha az emberi jogokat tiszteletben tartják, ha van az embereknek mit enni, és ha az egyén és a népek szabadok. Igazi békét magunkkal, közöttünk és körülöttünk csak belső békén keresztül tudunk elérni. A boldogsághoz hozzátartozik egy univerzális felelősség és egy szekuláris etika kifejlődése.
         Én mindig ki fogok tartani az erőszakmentesség mellett. Ez az ellenség intelligens szeretete. Intenzív meditáció által meg fogjuk állapítani, hogy az ellenség legjobb barátunkká válhat. Egy tisztán szekuláris etika nézőpontjából így higgadtabbá, együttérzőbbé és ítélőképesebb emberré válunk. Akkor van esélyünk arra is, hogy a XXI. Század a dialógus évszázada és egy gondoskodó, felelősségteljes és együttérző emberiség évszázada lesz.
         Ez a reménységem. Ez az imám. Boldogsággal tekintek azon nap felé, amelyen a gyermekek az iskolában az erőszakmentesség és a békés konfliktusmegoldás alapelveit - tehát a szekuláris etikát – tanulják.
         Az anyagi javaknak ma túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ezek fontosak, de nem képesek a pszichikai stresszünket, félelmünket, haragunkat és elégedetlenségünket csökkenteni. Nekünk azonban a mentális terheléseinken - mint például stresszek, félelmek, elégedetlenségek – túl kell jutnunk. Ezért van szükségünk egy mélyebb gondolkozási szintre. Én ezt értem a figyelmesség alatt. Meditáció és gondolkodás által például megtanulhatjuk, hogy a türelem a harag legfontosabb ellenanyaga, az elégedettség a mohóság, a bátorság a félelem, a megértés a kétség ellen hat. A másokkal szembeni düh keveset segít, helyette arról kellene gondoskodjunk, hogy magunkat változtassuk meg.
         Úgy látszik, hogy most az ember érettsége gyarapszik. A béke utáni vágy, illetve az erőszak elvetése nagyon erős. Világszerte erőfeszítéseket kell tennünk, hogy minden erőszakos módszer megálljon, visszaszoruljon, vagy megszűnjön. Most már nem elegendő az embereknek csak azt mondani, hogy mi elutasítjuk az erőszakot és békét akarunk.
         Hatékonyabb módszereket kell alkalmazni. Fegyverek exportja a béke nagy akadálya.
Bármikor, ha problémákra bukkanunk, vagy gazdasági konfliktusok alakulnak ki, de vallási differenciák esetében is, abba az irányba kell hatnunk, hogy az egyetlen igaz módszer a dialógus.
Meg kell tanuljuk, hogy valamennyien fivérek és nővérek vagyunk. Az utolsó évszázad az erőszak évszázada volt. A mi XXI. évszázadunk a dialógus évszázada kell legyen! A múltat soha nem tudjuk megváltoztatni, de mindig tudunk tanulni egy jobb jövőre vonatkozóan.
Az elképzelés, hogy a problémákat erőszakkal lehet megoldani: egy pusztító tévhit. Egészen ritka kivételektől eltekintve az erőszak mindig új erőszakhoz vezet. Háború a behálózott világunkban nem időszerű, és ellentmond az értelemnek és az etikának. Az iraki háború, melyet George W. Bush 2003-ban indított, egy katasztrófa volt. Ez a konfliktus még nincs megoldva és sok ember életébe került.
Természetesen nem elegendő csak a politikusok béke akaratára hivatkozni. Fontosabb, hogy a világon egyre több ember a leszerelés hívének vallja magát. A leszerelés a gyakorlati együttérzés. Azonban a külső leszerelés előfeltétele a gyűlölet, előítéletek és intolerancia belső leszerelése. Felhívok minden háborúzó felet: „Szerelkezzen le és ne fel!”, és minden embert: „Győzzék le a gyűlöletet és előítéletet megértéssel, együttműködéssel, toleranciával!”
Minden szenvedés ellenére, amit Kína nekünk tibetieknek okoz: mélységesen vagyok győződve arról, hogy a legtöbb emberi problémát őszinte párbeszéddel meg lehet oldani. Az erőszakmentesség és a minden élettel szembeni tisztelet e stratégiája Tibet ajándéka a világnak.
Dalai Láma

Dharamsala, 2015. március

Folytatás következik. (KVM)