Franz Alt:
Van a meditációs praxisnak mérhető
biológia hatása?
Dalai Láma:
Nyugati kutatók egy idő óta neuro-tudományos
vizsgálatokat folytatnak olyan tibetiekkel, akik hosszú ideje meditálnak. Az
eredmény röviden összefoglalva: Meditáció jó a testi és pszichikai egészséghez,
az elégedettséghez és a jó közérzethez. Ez az én személyes tapasztalatom is.
Franz Alt:
Milyen fontos a boldogság egy
szekuláris etika kifejlődéséhez?
Dalai Láma:
Mind a 7 milliárd ember boldog akar lenni –
erre megvan a jogunk, mivel mindannyian ugyanazon a bolygón élünk, ugyanazt a
levegőt lélegezzük be, ugyanabból a talajból táplálkozunk. Az én jövőm mindig
másokétól függ, és mások jövője az enyémtől. A felénk közeledő klímakatasztrófa
erre az összefüggésre emlékeztet. Ki lenne képes közülünk egyedül megélni a
sivatagban, ezt kérdezem előadásaimban a hallgatóimtól az egész világon. Ha
valakivel találkozunk a sivatagban, az utolsó dolog, amit tőle kérdezünk, hogy
mi a vallása, vagy nemzetisége. Ha én egyedül vagyok a sivatagban, akkor
teljesen mindegy, hogy Őszentsége a Dalai Láma vagyok, az nem használ nekem
semmit!
(Ismét
hosszan és hangosan nevet.)
Nem vagyok isten, hanem egy ember a 7
milliárdból. Ezért nem érzem magam soha egyedül. Emberi lényként igyekszem
először más lényeknek segíteni. Ez az igazi barátság és emberiesség: mások
szenvedéseit enyhíteni. Ezért prédikálja minden vallás a szeretet, toleranciát
és megbocsátást.
Hogy az emberek egy vallást elfogadnak,
vagy sem, az személyes beállítottságuk és döntésük kérdése. Minden vallás célja
az, hogy jobb és boldogabb emberré váljunk. Ezért kellene tisztelettel és
megbecsüléssel legyünk egymás iránt. Az azután harmóniát teremt egymás között.
Muszlim barátaim azt mondják, hogy az
erőszakos muszlimok nem igazi muszlimok. Fegyverrel sehol a világon nem lehet
igazi békét teremteni. Nem értem azt sem, hogy Németország és Franciaország a
legfontosabb fegyverexportálók közé tartozik a világon. Fegyverek gyilkossághoz
és öléshez vezetnek. Fegyverek nélkül nem lehetne háborút folytatni. A háborúk
és az erőszak fő oka a mi negatív emócióink. Ezeknek túl nagy teret engedünk,
és az értelmünknek és együttérzésünknek túl keveset.
Javaslom: többet odafigyelni, többet
gondolkozni, többet meditálni. Mahatma Gandhival együtt gondolom: ”Önmagunk
kell, hogy a változás legyünk, melyet a világban látni szeretnénk.”
Egyes totalitárius államokban azt
látjuk, hogy csak akkor lehet tartós béke, ha az emberi jogokat tiszteletben
tartják, ha az embereknek van mit enni, és ha az egyén és a népek szabadok.
Igazi békét velünk, közöttünk és körülöttünk csak belső békén át tudunk elérni.
A boldogsághoz hozzátartozik egy univerzális felelősség és egy szekuláris etika
kifejlesztése.
Franz Alt:
A halállal szembenézve lehet az ember
egyáltalán boldog?
Dalai Láma:
Ez természetesen egy nagyon érdekes és
központi kérdés. Vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem tudják, vagy nem
akarják tudni, hogy meg fognak halni. Vannak, akik elfelejtették, hogy élnek.
Az önmagunkkal szembeni együttérzés azt jelenti, hogy megjelenítjük a halált,
hogy gazdagabbá tegyük az életünket. Amennyiben a halált az élet részeként
fogadjuk el, megmenekülünk attól, hogy az időnket értelmetlen
figyelemelterelésekkel elpazaroljuk. A naplemente figyelésekor megkérdezhetjük
magunkat: Holnap reggel látom ismét a napfelkeltét? Azt kérdezhetjük magunktól:
Mi van akkor, ha a halál csak átmenet, és a szellemünk a jövőben különböző
létállapotokat él át. Ezekkel a kérdésekkel meg tudjuk tanulni, hogy egy
önzetlen és békés hozzáállást vegyünk fel, és mind a javainkat, mind a
szeretteinket elengedjük. Egy önzetlen és szabad beállítottság a legjobb és
legintelligensebb felkészülés a halálra.
Az élet rövid. Ha átengedjük magunkat a
negatív emócióknak, elpazaroljuk azt. Minden alkalommal, amikor én magamban kielégítetlenséget
érzek, vagy túl sok szomorúságot, meditálok az indiai mester Shantideva ezen
sorain: „Ameddig a mérhetetlen tér létezik, és ameddig érző lények léteznek,
tarthassak ki, hogy eltávozzon a szenvedés a világból.” Ha ezeken a sorokon
elmélkedek, elillan a kielégítetlenség érzése. A szenvedés fontos élet-iskola
lehet. Ez látható, ha megnézzük fontos személyek életrajzát.
Franz Alt:
Mit tud mindenki közülünk egy békésebb
és jobb világért tenni?
Dalai Láma:
Minden vallás feladata az embereket belső és
külső békéhez vezetni. Amennyiben ezt a világot jobbá akarjuk tenni, akkor
magunknak kell jobb emberré válni. Nincs kényelmesebb út. Az ellenségeinkben
mindenekelőtt az embert kell látni. Jézus Hegyi-beszédében ez az „ellenség szeretete”.
A saját érdekünkben meg kellene mindent tenni, hogy élőlénynek jó sorsa legyen.
Ehhez szellemi iskolázásra és a szív képzésére van szükség. Az EU 1945. után az
együttműködés helyes útját választotta a valamikori ellenségek között. Így az
ellenségekből barátok lettek. Ez csak azért volt lehetséges, mert emberek
milliói haladtak tudatosan ezen az úton. A NATO a főhadiszállását áttehetné
Moszkvába.
(Nevet.)
Akkor az oroszok megértenék, hogy a
nyugat komolyan gondolja a barátságot és az ellenség szeretetet. Az igazi
ellenség bennünk van, nem kívül. Külső ellenségességek nem tartósak – a Kína és
Tibet közötti sem. Amennyiben tiszteli az ember az ellenségét, egy nap baráttá
válhat.
Ezért fogok az erőszakmentességhez
mindig ragaszkodni. Ez az intelligens ellenség-szeretet. Az intenzív
meditáláson keresztül meg fogjuk állapítani, hogy az ellenségek a legjobb
barátainkká válhatnak. Egy tisztán szekuláris etika nézőpontjából így higgadt,
együttérző és ítélőképes emberré válunk. Akkor esélyünk van arra is, hogy a XXI.
század a béke évszázada, a párbeszéd évszázada és a gondoskodó,
felelősségteljes és együttérző emberiség évszázada lesz.
Ezt remélem. Ez az imám. Örömmel nézek azon nap elé,
amikor a gyermekek az iskolában az erőszakmentesség és a konfliktusok békés
megoldásának alapelveit - tehát a szekuláris etikát - tanulják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése