Meddőség

"Meddőségről általában akkor szoktak beszélni, ha a terhesség védekezés nélkül nem alakul ki 1 év alatt. Funkcionális meddőség az, amikor erre nincs biológiai magyarázat.

Az egyik legkézenfekvőbb oka a nehezített teherbe esésnek vagy végső soron a gyermektelenségnek az, hogy a legtöbb pályát építő nő ma a harmincas évei környékére tolja ki a "babaprojektet". Mert sem az egyetemi évek, sem az azt követő karrierépítés és egzisztenciateremtés időszaka nem alkalmas arra, hogy a nő évekre kivonja magát a "forgalomból". Sok nő harminc körül döbben rá arra, hogy bár hamarosan kifut az időből, mégsem jött el az a pillanat, amikor nyugodt szívvel szakítaná meg szakmai karrierjét. 

Az alacsony hőfokon élő embereket sokszor a fásult együttélés kielégíti, ám ez nem biztos, hogy elégséges a gyermekáldáshoz. Az állandó stressz is a siker ellen dolgozik. 

A meddőségipar igyekszik betegségként definiálni az addig az élet természetes részének tekintett termékenységi problémákat, mert így áramoltatja műhelyeibe a megváltást remélő párokat. 

A meddőségipar milliárdos üzletág, amely felbecsülhetetlen károkat okoz a világon sok millió embernek. 

Ha elvileg tudható is, hogy nem lesz siker, a TB által támogatott 5 lombikprogramot az ipar akkor is ki akarja préselni a nőből. A "kezelésben tartás" azonban az orvosok részéről egyre erősebb pressziót igényel, mert sokan az anyagilag, egészségileg és lelkileg igen megterhelő kezeléseket a kudarcok láttán hajlamosak megszakítani - és beletörődni abba a manipulált tévhitbe, hogy nekik nem lehet gyerekük. Jól ismert fordulat azonban, hogy az ilyen párok gyakran az örökbefogadást választják, és amint megérkezik az örökbe fogadott gyermek, a nő váratlanul teherbe esik, és megszüli az orvosilag lehetetlennek minősíttet gyermekét. 

Régen, ha valaki nem tudott teherbe esni, sokat imádkozott és várt, mint az öreg halász és a felesége. Ma, ha 2 évig nem jön össze a baba, máris jöhet a megváltást ígérő meddőségipar. Meglehet, jó oka volt a babának, hogy nem akart jönni, és ha így van, orvosi unszolásra sem fog jönni. 

A meddőség nem nőgyógyászati, hanem sorsprobléma. A hormonális, immunológiai meg egyéb elváltozások csupán az evolúció eszközei és az ősi tapasztalatok alapján időszerűtlennek ítélt terhesség megakadályozására. Az orvoslás a természettel indul csatába - előre borítékolt a vereség. 

Egy hormonálisan tökéletesen előkészített méhbe beültetnek több válogatottan egészséges petesejt megtermékenyítéséből származó embriót. Az embriónak semmi más dolga nem volna, mint megtapadni és növekedésnek indulni. De ez nem következik be, vagy pár hét múlva vetélés történik. Ennek egyértelműen az az üzenete, hogy ennek a nőnek a szervezete nem akar teherbe esni, bármit is hisz ő önmagáról. A lélek csak albérlő a testben. (Vagy nincs olyan lélek, aki akkor és ott belépne a létezésbe, hozzájuk. KVM)

A meddőségipar nem akar érteni ebből az üzenetből, mert akkor fuccs az üzletnek. Ezért aztán jön a második, harmadik, ötödik beavatkozás. 

Az embert kell kezelni, nem a meddőséget. Pusztán természettudományos alapon azt kell mondjuk, hogy ha ugyanazt ismételgetjük, ugyanazt kell kapjuk. Ez logikus, és ez is történik általában. Igazság szerint a meddőségi centrumokban sikerdíj ellenében kellene dolgozniuk, s egyből kiélesedne a látásuk arra, hogy kivel nincs értelme foglalkozniuk, mert nem tartozik a hatáskörükbe. 

A siker az, ha valaki megtalálja a boldogulása útját. Ez lehet a meddőség megoldása gyermekáldás útján, de lehet a boldogság útja az örökbefogadás is, vagy akár a gyermektelenség elfogadása is. Nincs sehol megírva, hogy mi a standard boldogság. A boldogság sorsunk beteljesítése. 

Eljön a pillanat, amikor esetleg szembesülni kell azzal, hogy a sorsunkból fakad a meddőség, és meg kell tanuljuk ezt emelt fővel elfogadni. 

A meddőség nem betegség, hanem sorslehetőség. Nem végzet, hanem a sors kihívása, amire így vagy úgy, de pozitívan kell tudni válaszolnunk. 

A meddőségipar válasza: lezavarnak 5 lombikot, és aztán kiteszik a nőt az utcára, homlokán egy nagy billoggal: MEDDŐ. Nem meggyógyították, hanem stigmatizálták. Különös,hogy ezek a lelkükben megnyomorított nők - sok éves utánkövetéses vizsgálatok alapján tudjuk - az esetek jelentős százalékában később spontán teherbe esnek. Az ok nyilvánvaló: valami megváltozott az életükben, ami addig akadálya volt a megtermékenyülésnek."

(Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése című könyvéből)