Magamról

Fotóm
Két lányom és négy unokám távol élnek tőlem, ezért marad a munka - amit nagyon élvezek -  éjjel-nappal.
Írom a blogom és a naplóm évek óta....

2013. május 22., szerda

Köszönet




Köszönet azoknak a férfiaknak, akik bántottak... Megtanították nekem, mi az a szerelem.
Köszönet azoknak a "barátoknak", akik cserben hagytak... Megtanították, mi az a barátság.
Köszönet azoknak az embereknek, akik átvertek... Megtanították, mi az a bizalom.
Köszönet azoknak, akik rabolták az időmet. Megtanították nekem, milyen sokat ér minden pillanat. Köszönet minden egyes embernek, akik valaha fájdalmat okoztak nekem... Megtanították értékelni az életet és megtanítottátok nekem, hogy milyen értékes egyetlen perc boldogság is!

2013. május 21., kedd

Cranio sacral hétvége

 
2013.június 8-9-én
CRANIO SACRAL hétvége
 
 
Cranio= koponya, sacrum = keresztcsont
.
Idegrendszerünk központja az agy és a gerincvelő. Az egész idegrendszerünk két vékony védőréteg, szövettel van bevonva. A belső védőburkot, mely az agyhoz és a gerincvelőhöz simul, Pia maternek, vagy lágy agykéregnek nevezzük.
A külső burkot, mely a koponyacsont belsejével és a gerinccsigolyákkal érintkezik, Dura maternek, vagy kemény agykéregnek nevezzük.
A kettő között folyik a cerebrospinális folyadék, vagy agyfolyadék. A kemény agykéreg a koponyacsontok és a csigolyák bizonyos helyein szilárdan hozzátapad a csontokhoz. Ezen felül a fascia-kon (vékony, inakhoz hasonló kötőszövetszálak) keresztül kapcsolódik a környezetében levő erekhez, izmokhoz, idegekhez. Az agy és a gerincvelő saját ritmusában mozog. Ez a mozgás részben fentről lefelé, részben hátulról előre, és részben belülről kifelé, tehát háromdimenziósan irányul. Ezt a ritmust cranio-sacral ritmusnak nevezzük.
A légzés, a szívverés ritmusához hasonlítható. A frekvenciája (taktusa, percenkénti gyakorisága) 6-12 mozgás/perc. Ez a mozgás a koponya tetejétől a lábunk ujjáig vonul végig a testünkön és gyakorlott kezek által ki is tapintható.
John Upledger amerikai diplomás kiropraktör, e technika alapítója szerint az agy csontjai igen finom mozgásban vannak egymás között. Egy baleset, rossz mozdulat, helytelen táplálkozás, testi vagy lelki stressz, következtében megváltozik izomtónusunk (összehúzódik, begörcsöl). Ez a helyi változás kihathat az egész szervezetre a fasciákon keresztül, sőt a cranio-sacral ritmus helyi blokkjához is vezethet. Ezek a változások kitapinthatóak.
 
 
A Cranio sacral rendszer a koponya és a gerinc csigolyák anatómiai, élettani és funkcionális egységével foglalkozik.

A cranio sacral terápia a koponya, a gerinc és a környékbeli  izmok, ízületek mikromanipulációjával korrigálja a gerincoszlop elváltozásait, és gyógyítja a napjainkban oly gyakori különféle gerincproblémákat.

A terápia rendkívül lágy, finom, de ugyanakkor meglepően hatékony.


 Minden új érdeklődő jelentkezését szeretettel várom, és a régiek is ismételhetnek.

2013. május 20., hétfő

Távolság

 
"Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. 
A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni.
Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted.
Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz.
Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá.
A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel.
És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád."

2013. május 13., hétfő

A szellem él


 
 
Dr. Papp Lajos: A szellem él

 “Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor – aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember – azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja – aki engem egyébként jól ismert és tisztelt – felhívott, és részletesen elmondta az esetet.

A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül.

Én csak egyet kérdeztem tőle:
- hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció. A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztető gép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét.

És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
“Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia.”

A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott. Ami a döbbenetes, az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta. Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították.

Azt mondta a hölgy: “Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni.”

Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
“Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről.”

A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk – vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is.

Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira. Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk.

Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol – nevezetesen a szív újraindításának élményéről – abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet.”

Sedona - módszer


"5 kérdés:

1. Mit érzel MOST?
2. Örülsz ennek az érzésnek? Engedélyt adsz rá?
3. El tudnád engedni?
4. El akarod engedni?
5. Mikor?

1. lépés:
Gondolj valamire, amivel kapcsolatban kellemesebb érzéseket szeretnél táplálni, majd engedd, hogy bármiféle érzés eltöltsön ebben a pillanatban.
Kérdezd meg magadtól: Mit érzek most ezzel kapcsolatban?
Nem kell okvetlenül erős érzésekkel foglalkoznod. Akár azt is ellenőrizheted, milyen érzést táplálsz ezzel a mostani gyakorlattal szemben, és mit vársz tőle.
 
2. lépés:
Üdvözöld az érzést, csakúgy, mint minden gondolatot, hangot és képet, ami felvetődik vele kapcsolatban. Engedd magadhoz teljesen, amit itt és most megtapasztalsz.
Kérdezd meg magadtól: Megengedhetem magamnak, hogy örüljek ennek az érzésnek?
Bármilyen együgyűnek tűnik is ez az utasítás, ennek meg kell történnie.
Az emberek többsége a múltban vagy a jövőben él ahelyett, hogy jelenlegi érzéseit tudatosítaná. Márpedig kizárólag MOST befolyásolhatjuk az érzéseinket (és ami azt illeti, az egész életünket vagy akár az üzletmenetünket). Nem kell megvárnod, amíg a vizsgált érzés erősödik, vagy amíg felcímkézed. Így is elengedheted.
Ha például tompának, üresnek, szürkének vagy magányosnak érzed magad, ezeket az érzéseket ugyanúgy elbocsáthatod, mint a markánsabbakat. Tedd a legjobb tudásod szerint!
 
3. lépés:
Kérdezd meg magadtól: El tudnám engedni ezt az érzést?
A kérdés mindössze arra vonatkozik, képes vagy-e rá? Az igen és a nem egyaránt elfogadható válasz. Gyakran előfordul, hogy akkor is elengedsz valamit, ha nemmel felelsz. Legjobb tudásod szerint és minden gondolkodás nélkül válaszolj a kérdésre. Tartózkodj a belső vitáktól vagy önmagad felülvizsgálatától lépéseid érvényességével és mindennek a következményeivel kapcsolatosan.
A gyakorlat kérdései szándékosan ilyen egyszerűek. Önmagukban nem fontosak. Az a céljuk, hogy megtapasztald az elengedés élményét, hogy milyen, amikor valamihez nem ragaszkodsz többé. Folytasd a 4. lépéssel, függetlenül attól, hogyan válaszoltad meg az előzőt.
 
4. lépés:
Bármi volt is a terítéken, most tedd fel magadnak a következő egyszerű kérdést: Akarom én ezt? Más szavakkal: Valóban el akarom engedni?
Megint csak azt kérem, hogy tartózkodj a belső vitáktól. Ne feledd: mindezt önmagadért, a saját szabadságodért és tisztánlátásodért teszed. Nem számít, hogy az érzés jogos, hosszantartó vagy helyes-e.
Amennyiben a válasz NEM, netán nem vagy biztos magadban, kérdezd meg:
Mit akarok? Továbbra is átélni ezt az érzést, vagy inkább megszabadulni tőle?
Ha a válasz változatlanul NEM, akkor is folytasd az 5. lépéssel.

5. lépés:
Tegyél fel magadnak egy, a korábbinál is egyszerűbb kérdést: Mikor?
Ez felhívást jelent az azonnali elengedésre, amit talán egyszerűnek találsz. Ne feledd, ez a döntést bármikor máskor is meghozhatod.

6. lépés:
Ismételd meg az előző 5 lépést olyan gyakran, amilyen gyakran csak kell, amíg meg nem szabadulsz a szóban forgó érzéstől.

Megjegyzés:
Ha nehezedre esik elengedni az adott érzést, engedélyt adhatsz magadnak, hogy egy pillanatra megtartsd. Ha engedélyezed magadnak, hogy azt tedd, amit mindig is tettél, később könnyebb lesz új döntést hoznod róla, ami már őszinte igenhez vezethet, így az elengedés is sokkal könnyebb lesz.
Az elengedés valószínűleg minden egyes lépéssel könnyebbé válik, de az is előfordulhat, hogy az eredmények eleinte alig érzékelhetőek. Kitartó gyakorlással azonban idővel egyre markánsabbá válnak. Talán rájössz, hogy valamely dologgal kapcsolatban érzések egész rétegei élnek benned. Amit azonban egyszer elengedsz, attól mindörökre búcsút veszel."
 
Én még hozzátennék valamit: sok éves tapasztalat. :-) Amikor kijelentünk valamit, a Rendszer rákérdez: Tényleg?
Mit jelent ez? Kijelentjük, hogy mondjuk elfogadunk valakit olyannak, amilyen. Ez a szeretet alapja. Nem a saját képemre akarom formálni, hanem elfogadom önmagát.
Teljesen biztos, hogy az illető fog újra valami olyant tenni, amit zavart minket. Nem azért, mert ő olyan ostoba, hanem azért, hogy letesztelje a Rendszer, valóban van-e bennünk elfogadás, szeretet? És a legtöbbször kezdődik minden elölről... Nem ő a "hibás", hanem mi buktunk el a vizsgán. Jó, ha előre vársz már a próbatételre, és mosolyogva fogadod a helyzetet, kijelentve:"Igen, én így is elfogadom őt olyannak, amilyen."
Mert a szívemben szeretet van. És a szeretet nem válogat, nem mérlegel.
Örömteli gyakorlást Mindenkinek!

10 milliószoros lehetőség

 
Május 25-én, szombaton ismét 10 milliószoros nap lesz
és telihold, Budapesten 06:42-kor.
 
Egy nagyon kedves tanítványom azért repül ide Hollandiából,
hogy ekkor kapja meg a Reiki 2-es beavatást.
Ha Te is ki akarod használni ezt a különleges alkalmat,
kérlek jelentkezz!
A régieknek ismételni lehet,
és persze ők is kapnak új beavatást a továbbfejlődésre.
 

Más:
Egy drága léleknek köszönhetően szervezünk nyári "táborokat".
Az első ideje július 11-14. között lesz Gyékényesen.
Mi már lemegyünk 11-én, 12-én ismét 10 milliószoros nap lesz.
Ezen a napon a Reiki bármely fokozatába tervezek beavatást,
 az elméletet Pesten tanuljuk majd hozzá.
Közös gyakorlatok is lesznek ezen a napon,
amelyeket minden lény javára végzünk majd.
13-14-én pedig a betegségek hátteréről fogunk tanulni és a testkódról.
Milyen arcberendezés milyen jellemvonásokat takar?
 
A második kis "tábor" augusztus 1-4. között lesz Gyékényesen.
 
Szeretettel várjuk az érdeklődőket.
 

2013. május 11., szombat

Barátság

 
 
"Minden sikeres házasság, partner vagy rokoni kapcsolat a barátságon alapul.
A szex köteléke önmagában csak addig fűz össze két embert, míg valaki más fel nem
tűnik a láthatáron.
Egyedül a közös érdeklődés és a közös célok biztosíthatják a tartós kapcsolatot, a barátságban éppúgy, mint a párkapcsolatban.
A barátság azt jelenti, hogy a másik megváltoztatása nélkül vagyunk képesek beilleszkedni egymás életébe.
Elfogadjuk barátunkat olyannak, amilyen.
Mindent tudunk róla, mégis kedveljük.
Az ítélkezés nem fér össze a barátsággal.
Kopogtassunk tehát finoman a másik lelkének ajtaján, és legyünk hálásak a lehetőségért, hogy bekukkanthatunk.
A szeretet elválaszthatatlan a tisztelettől.
Ha szeretünk valakit, akkor hagyjuk, hogy önmaga lehessen."

Karen Berg

2013. május 9., csütörtök

Szenvedély


Amennyiben tudatában vagyunk, hogy a negatív gondolatok negatív helyzetekkel rezonálnak, és minél borúlátóbbak vagyunk, annál több rosszat vonzunk magunkhoz, máris VÁLASZTHATJUK azt, hogy másként érezzünk.
 
 
Aki a szenvedélyeinek él, az automatikusan pontosan arra fog rezonálni, amire szüksége van.
 

Soha ne mérd másokéhoz a saját látomásodat vagy ábrándodat. Az élet nem verseny, hogy kinek vannak a legnagyobb léptékű, legmerészebb, legnemesebb céljai. Te azért vagy itt, hogy a SAJÁT életedet éld. Milyenné szeretnéd formálni?


A látomásnak TÉGED kell lelkesítenie. Senki más egyetértésére nincs szükség ahhoz, hogy belevágj a megvalósításába. Amint elindulsz az úton, amelyet önerőből építesz, a támogatók is megjelennek.
 
Valamennyien azért vagyunk itt, hogy a szenvedélyeinknek éljünk, ezért ha ezt eddig elmulasztottad, ideje elkezdened!
 
A vonzás törvénye alapján azt vonzod magadhoz, amire rezonálsz. Ezért, ha a jövőbe vetíted a vágyaidat, azok a jövőben is maradnak - és sosem válnak a jeleneddé.
 
Valahányszor döntéshelyzetbe kerülsz, vagy felbukkan egy új lehetőség, mindig a szenvedélyed szavát kövesd.

(Bob Doyle: Ellenállás nélkül - szenvedéllyel - Édesvíz kiadó )

Mi a szerelem?


Itt is meg akarom osztani ezt a szerelmet:

https://www.facebook.com/profile.php?id=1123759812&ref=tn_tnmn#!/photo.php?v=117808591755670&set=vb.136336876521150&type=2&theater


Megint egy remek példa, hogy nem a tökéletes testen múlik, hogy boldg lehet kér ember vagy sem.


Régebben láttam egy filmet szintén idős házaspárról, akik mindketten süketnémák és vakok voltak. De hatalmas boldogságban és szeretetben élték le az életüket.
 

Megható volt nézni a filmet, jó remélni, hogy még vannak ilyen emberek.

2013. május 7., kedd

Zenei analógiával finomítják az új szintetikus selymet


 
A lemásolt pókselyem struktúráját finomítják zenei kompozíciók segítségével.

Egységnyi tömegére vetítve a pókselyem az egyik legerősebb ismert anyag a világon, ami amerikai kutatók szerint a selymet alkotó fehérjék szokatlan elrendeződésének köszönhető: ezt a természetes struktúrát másolták most le, majd finomították zenei kompozíciók segítségével, hogy még jobb tulajdonságokkal bíró szintetikus selyemszálat állítsanak elő.

Markus Buehler, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatója a Tufts Egyetemen és a Bostoni Egyetemen tevékenykedő kollégáival közösen szintetizálta az új típusú selymet. A legjobb tulajdonságok megalkotásában a biomérnökön és anyagkutatón kívül matematikus és zeneszerző is részt vett.

"Az építőelemekkel kezdve más módon próbáljuk megközelíteni az új anyagok előállítását" - idézte Buehlert a ScienceDaily című tudományos ismeretterjesztő portál. Az építőelemek ebben az esetben a fehérjemolekulák voltak, amelyek a selyem szerkezetét alkotják.

A kutatók megközelítése alapvetően abban tért el a korábbiaktól, hogy nem véletlenszerű kísérleteket folytattak, hanem a pókselyemnek erőt, rugalmasságot és nyújthatóságot adó molekulaszerkezet számítógépes modellezésével szisztematikusan tervezték meg a struktúrákat.

Többféle tervezett szerkezetű szálat állítottak elő a kísérletekben ugyanazokból a fehérjékből, majd vizsgálták ezek tulajdonságaikat. A szálak teszteléséhez egyedülálló módon a zenét hívták segítségül. Buehler szerint a selyem szerkezetének különböző elemei analógnak tekinthetők egy zenemű hierarchikus elemeivel - a hangmagasság és tartomány, a dinamika és a tempó megfelelője is megtalálható köztük.

A matematikussal és zeneszerzővel kibővült kutatócsoport a matematikai analitika eszközeivel írta le a fehérjék szerkezetét, majd megalkották az ennek megfelelő kísérleti zenei kompozíciót. A különbségek igen határozottan hallatszottak: mint Buehler elmondta, az erős, de haszontalan fehérjékre íródott zenemű agresszív és harsány lett, míg a használható szálak előállítására alkalmas fehérjékkel analóg zene sokkal lágyabb és gördülékenyebb volt.

Buehler reményei szerint a jövőben zenei kompozíciókat használhatnak annak előrejelzésére, hogy egy szintetikus anyag új változatainak milyen tulajdonságai lesznek, a módszer gyorsabb és módszeresebb anyagtervezést hozhat.

Forrás: MTI

2013. május 6., hétfő

Rezgésszámok

 
"Valahányszor túllépek szűkös hiedelmeimen, a megérzéseimre hallgatok, és követem szenvedélyem hívását, varázslatosan kitárul előttem az élet.
 
 
A siker nem hozza el a boldogságot, de a boldogság elhozza a sikert.
 
A vonzás törvénye egy pillanatra sem szünetel, és mi folyamatosan energetikai kölcsönhatásban állunk az Univerzummal. Minden gondolatunknak hatása van.
 
Nem számít, tudatosan mennyire vágyom a változásra. Ha a hiedelemrendszerem nem áll összhangban az elképzelt sikerrel, soha nem fogom megtapasztalni.
 
Minden energia. Az Univerzumban valamennyi kézzelfogható vagy láthatatlan létező az energia ilyen - olyan formája, és különböző frekvenciákon rezeg.
Amit fizikai valóságként tapasztalunk meg, nem más, mint az, ahogyan az energia átszűrődik az érzékeinken.
A gondolatok rezgésszáma például sokkal magasabb, mint mondjuk egy széké, ezért szemmel láthatók. Ennek ellenére nem kétséges, hogy léteznek.
 
 
 
Energetikai lények vagyunk tehát, ami annyit tesz, hogy a minket felépítő energia mindig meghatározott frekvencián vagy frekvenciatartományban rezeg. Ez a mi rezgésszámunk.
 
Amennyiben a rezgésszámok rezonálnak, azaz összhangban állnak egymással, egyúttal vonzzák is egymást. A rezonancia ellentéte a disszonancia, az összhang hiánya. Ha a rezgésszámok disszonánsak, taszítják egymást.
Ami a vonzás kialakulását eldönti, az a rezonancia megléte vagy hiánya.
 
Azt vonzzuk tapasztalataink körébe, amivel együtt rezgünk. Amennyiben rezonálunk az adott dologra, magunkhoz vonzzuk.
 
Ha rájövünk, hogy minden egyes érzelmi élményünk nem egyéb tanult értelmezésnél, attól fogva könnyebben elfogadjuk a tényt, hogy bármely helyzetet tetszés szerint értelmezhetünk, akkor is, ha értelmezésünk ellentmond a tanult válaszoknak."
 
(Bob Doyle: Ellenállás nélkül, szenvedéllyel - Édesvíz kiadó) 

2013. május 2., csütörtök

Lelkembe jutsz

 
 
Lelkembe jutsz...
Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz".
Hanem a lelkembe.
Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem.
Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem érezlek.
Nem gondolat vagy, hanem érzés.
Nem távolság, hanem közelség.
Nem ott, hanem itt.
A lelkemben.

Sánta Őz, sziú főnök tanításai



"Azt hiszem, a fehér ember úgy fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se érezni, se szagolni nem akarja.... Ha az arcodba csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és most a füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet a hideg folyóba veted magad – akkor érzed, hogy élsz, de ti ezt az érzést már nem igénylitek. Skatulyákban éltek, kizártátok belőlük a nyár melegét és a tél fagyát, testeteknek nincs többé illata, Hi-Fi-lármával tele a fületek, ahelyett, hogy a természet neszeire figyelnétek, színészeket bámultok a tévében, akik nem létező élményekben részesítenek, mivel valódi, saját élményeitek már rég nincsenek, eszitek az ízetlen ételeket – hát így éltek ti. És ez nem jó.
...
Az étellel, amit esztek, ugyanúgy bántok, mint a testetekkel. Megfosztjátok természetes részeitől, ízétől, illatától, nyersségétől, hogy aztán mesterséges színt, mesterséges ízeket kapjon.
...
Nagyon megnehezítettétek, hogy helyesen, belülről éljük át a természetet, hogy részei lehessünk... Nem csak a földet, a sziklákat, az ásványokat tettétek tönkre, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket ti "holt"-nak neveztek, pedig nagyon is elevenek; megváltoztattátok az állatokat is, melyek az ember hozzátartozói, a Nagy Szellem részei, olyan félelmetesen megváltoztattátok őket, hogy felismerhetetlenek lettek. Vannak farmok, ahol a csirkét a mellehúsáért tenyésztik. Azokat az állatokat alacsony ketrecekben tartják, folytonos tolongásban, mert ettől természetellenesen kifejlődnek a mellizmaik. A ketrecekben állandó nyugtató, álmosító, halk zene szól. Egyetlen hangos szó, és a csirkék bediliznek, nekirepülnek a rácsoknak és összetörik magukat. Ha egy madárnak szüntelenül görnyedt gerinccel kell élnie, természetellenessé, őrültté, gonosszá válik. Így van ez az emberekkel is. Ez az, amiért öngólt rúgtatok.
 

 Nemcsak szárnyas és négylábú testvéreiteket változtattátok meg, nemcsak őket fosztottátok meg a karmaiktól és torzítottátok el, hanem saját magatokat is megnyomorítottátok. Az embereket bizottsági elnökökké, hivatalnokokká, bélyegzőóra-nyomkodókká tettétek. A nőkből háziasszonyokat, félelmetes hárpiákat csináltatok.
...
Az ember nem arra született, hogy az ilyesmit elviselje. Börtönökben éltek, ti csináltátok magatoknak, és úgy hívjátok, "otthon", hivatal, gyár.
 

 A madárra semmi szükség. Nincs bátorságotok tisztességesen megölni – levágni a fejét, lefosztani a tollát, kibelezni – nem, mindehhez semmi kedvetek. Így aztán csinos kis műanyag zacskóban kerül elétek, feldarabolva, konyhakészen, íze nincs, de bűntudat se jár vele... A ti felfogásotok szerint a háború is – ültök a repülőgépben, magasan a felhők felett, megnyomtok egy gombot, ledobjátok a bombákat, és nem nézitek meg, mi történik a felhők alatt – szagtalan, bűntelen és steril. Osztogatjátok, adjátok és veszitek a halált. Az összes dezodorotokkal együtt haláltól bűzlötök, de féltek a halál valóságától; nem mertek szembenézni vele. A halált is sterilizáltátok, suba alá került, megfosztottátok méltóságától. Mi indiánok azonban gondolunk a halálra. Én is. A mai nap például kitűnő lenne meghalni – nincsen sem nagy hőség, sem túl hideg. Jó nap arra, hogy egy szerencsés ember elérjen útja végére. Egy boldog ember, akinek sok a barátja. Másmilyen napok nem olyan jók. Azok önző, magányos embereknek valók, akiknek keserves dolog itt hagyni ezt a földet. De úgy gondolom, a fehérek ebből a szempontból alighanem minden napot rossznak tartanak."

2013. április 29., hétfő

Napenergia felhasználás

 
 
Window Socket - Kyuho Song & Boa Oh
 

Ez egy nagyon brilliáns ötlet. Mindössze annyi a dolgod hogy feltapasztod az ablakra ezt a kis kütyüt és ez elnyeli magába a napenergiát.
Egy apró átalakító átformálja a nap energiáját elektromossá amit ingyen használhatsz ha a kocsiban,vonaton vagy bárhol ahol elérhető a nap :)

2013. április 24., szerda

Ölelés




Nem is olyan régen írtam az érintésről. Most jött egy anyag az ölelésről. Terapeutaként tudom, mennyire fontos dolog, ezért ezt is megosztom Veletek:
 
Aki szokott ölelni, az öleljen többet, aki nem szokott, az szokjon rá! Mert az ölelés gyógyít.

Míg sokak életében olyan természetes, mint a levegő, addig mások csak ritkán érezhetik, csak vágyakozhatnak az egyik legelemibb, mégis óriási erőket mozgató emberi érintésre, az ölelésre. Mert a szeretett személyt átkarolni, megszorongatni, melegségébe burkolózni, illatát kiszimatolni, rezgését átvenni, szeretetében fürdőzni egész egyszerűen jó: gyógyít, feltölt és erőt ad. De hogy ezen kijelentésünket alá is támasszuk, íme 9 ok, amiért érdemes rászokni:

 

 1. Ölelés hatására oxitocin szabadul fel a testben.

Az erős hormon fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet,
ez erősíti a monogám kapcsolatokat, és csökkenti a fájdalomérzetet.

2. Erősíti az emberi kapcsolatokat.

Az ölelés elősegíti a szolidaritás,
a bizalom és a biztonságérzet kialakulását.

3. Csökkenti a stresszt.

Egy kiadós ölelés hatására csökken a szervezet kortizolszintje,
ezt a hormont az emberi szervezet akkor bocsátja ki,
amikor stressz alatt áll.
Erre az ölelés a legjobb természetes orvosság.

4. Az ölelés csökkenti a vérnyomást.

A vérnyomás harmonizálása érdekében napi rendszerességgel
érdemes begyűjteni jó pár „minőségi” ölelést.
 

 5. Az ölelés felér egy napi jótettel.

Egy aprócska ölelés olyan, akár egy csoda, soha nem lehet tudni,
hogy egy másik ember életében milyen változásokat indít el.

6. Az ölelés létszükséglet.

A jóleső testérzet a szociális fejlődésünk elemi része kellene,
hogy legyen, akit nem ölelnek, annak lelke óriási kárt szenved.

7. Az ölelés elűzi a rosszkedvet.

Elég egy szoros, szerető kar,
és a rosszkedv máris nem tűnik olyan súlyosnak.

 
8. Az ölelés összeköti a lelket a testtel.
 
Jóga, meditáció, tánc: sokan sokféle technikát alkalmaznak,
hogy megtalálják központjukat, belső egyensúlyukat,
hogy önmagukra, belső biztonságukra rátaláljanak.
Ebben a munkában segít az ölelés.
 



 9. Az ölelés lelassít, türelmessé tesz.

Az ölelés szinte szükségszerű velejárója,
hogy az ember közben lelassul,
lélegzik pár mélyet, átadja magát a másiknak,
de türelemre és odafigyelésre is tanít,
aki ugyanis nem felületesen ölel, az odafigyel a másikra,
megérzi őt, és ad magából egy keveset. 

 

 „Az érzelmi intelligencia fejlesztésének módozatai gyermekkorban: Fejezzük ki szeretetünket minél többször egymás iránt! Az ölelések, puszik, a babusgatás, dajkálgatás, az ölelés mind-mind ennek módjai. Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz – mondja Virginia Satir. Ez sem egy kipipálandó feladat, amelyben számolni kellene az öleléseket, de minél többször fejezzük ki a szeretetünket nemcsak gyermekünknek, hanem a számunkra fontos személyeknek is” – részlet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből.

Forrás:www.nlcafe.hu

Tanításban


 
Minden pillanat, amit megélsz,
valamire tanít, függetlenül attól,
hogy akarod vagy nem.

2013. április 23., kedd

Rajtad áll


Egy görög filozófus mondta:
"Nem az számít, hogy mi történik az emberrel, hanem az, hogy miként reagál rá."
Milyen igaz!
Ha épp csak 51 %-ban sugárzol pozitív gondolatokat és érzéseket a külvilág felé,
máris átbillentetted az életed mérlegét!
Minden egyes nap lehetőséget teremt egy új életre, hiszen minden egyes napon életed válaszútján állsz.
És bármelyik nap megváltoztathatod a jövőt - azáltal, ahogy érzel.
Ne feledd: "Bármit is adsz önmagadból az életben, ugyanazt kapod vissza.
Adj valami pozitívat, és pozitív dolgot kapsz vissza.
Adj valami negatívat, és negatív dolgot kapsz vissza.
Ha képes vagy ezt érezni, meg is kapod."
Legyen szép minden napod, órád és perced.
Csak a jóra, a szépre gondolj, hiszen amit gondolsz, azt megteremted!

 
 

Családi hétvége


Nimród mindent szerel, amit csak elér. A "NEM" szót tökéletesen ejti ki, és ha én mondom, örül, hogy én is ismerem ezt a szót. Hatása semmi.
 
 
Minden izgatja, elektromos, ami technikai kütyü.
 
 
Viki besegített a felolvasásba. Tarot lapokat vettünk. Lóri egész nap a gép előtt ült.
 

Nimród muzikális, ahogy megpendült a gitár, máris rázza a fenekét. Tegnap a telefonálás alatt fújta a furulyát. :-)
 
 
 
Gyuri az ifjúságomat hozta vissza néhány régi dallal.
 
 
Itt éppen egy távkapcsoló elrejtése történik.
 
 
Tibi a kedvenc. Ahogy megérkezik, Nimród máris az ölében landol.
 
 
Anya keblén édes az alvás.
 
 
A gyerek bírja a gyűrődést, csak foglalkozzanak vele.

 
Vigyorgós beállás.
 
 
A végén ez lett belőle.
 
                                              
 
Tükröm, tükröm...
 
Sajnos a technika nem kedvezett, Ancsa látott minket, de mi őket most nem. Skype. Ejnye.