Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2017. augusztus 8., kedd

A madár



"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
 Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
 De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
 A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.
 A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: "Neked aztán mindened megvan." De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését.
 Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.
 Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
 Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idejét rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje. 
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
 "Miért jöttél" - kérdezte a halált.
"Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál.

 "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
                                            
                                                                                                           (Coelho)

2017. augusztus 7., hétfő

Ijesztő helyzet a környezetünkben


Olvastam, jogosnak érzem. Megosztom veletek: 

"A csendes tragédia, amiről senki sem beszél, pedig mi gyerekeinket érinti 

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.

Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!


A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:
Ø  minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,
Ø  a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,
Ø  a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,
Ø  a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?
·         Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.
·         Rossz válasz, hogy hát, így születtek.
·         Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.
Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.

De miben is áll ez a probléma?

A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:
Ø  érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,
Ø  egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta,
Ø  felelősség,
Ø  kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,
Ø  megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,
Ø  kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják:

Ø  örökké elfoglalt szülők,
Ø  a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,
Ø  az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,
Ø  kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,
Ø  „otthonülős” életmód.
Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…
Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.

Mit lehet tenni?

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!

Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:

Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.
Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.
Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.
Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.
Az élet ne csak szórakozásból álljon.
Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.
Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.
Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együtt-érezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.
Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.
Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…"
https://bidista.com


2017. augusztus 4., péntek

SORS ÉS VÉGZET TÖRVÉNYE




Az ember szabadon választhat, cselekedeteinek következményeivel számolni kell. Ezt a végzet törvénye rója ki rá, vagy az ok és okozat törvénye, amely végzetként jelentkezik.
“Mindenki azt kapja, amit előidézett. Sem többet, sem kevesebbet és nem is mást.”
A sorssal való szembesülés, a vele való elmélyült foglalkozás végül elvezet az egyetlen erőhöz.
Nincsen sem véletlen, sem jutalom vagy akár büntetés, hanem kizárólag ok és okozat. Cselekedeteim következményei elől nem menekülhetek.
A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy teljes felelősséget vállaljon életéért, szembesüljön cselekedeteinek következményeivel, míg a saját maga által okozott problémákat fel nem oldja, és ezáltal szabaddá nem teszi magát.
A végzet törvénye akkor avatkozik be, amikor a teremtésben az ember nem tudja megteremteni a harmóniát.
Mindenki tehát azt kapja, amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozza.
A végzet törvénye szembesít bennünket cselekedeteink következményeivel, és az egyén szabadságát semmiben nem korlátozza.

Mindenki szabadon döntheti el, mit akar vetni, ám aratni azt lesz kénytelen, amit elvetett.

2017. augusztus 3., csütörtök

Kérdések az önismerethez


Ülj le egy csendes helyre és válaszolj magadnak (legalább most) őszintén!


1.    

Mi az, amivel nem vagyok megelégedve ?

2.    
Min szeretnék változtatni ?
3.    
Kitől félek ?
4.    
Mitől félek ?
5.    
Mikor és miért érzem zavarban, tanácstalannak lehangolva?
6.    
Mikor és miért érzem magam legyőzve ?
7.    
Mikor és miért érzem magam hasznavehetetlennek ?
8.    
Mikor, hol és kivel érzem magam boldognak, oldottnak, vidámnak ?
Milyen gyakran és milyen élethelyzetben történik ez meg?
9.    
Mikor vagyok elégedettebb és boldogabb: ha egyedül vagyok, vagy ha másokkal vagyok együtt ?
10.  
Mikor menekülök el magam elől ?
11.  
Mivel hangolom le magam ?
Melyek azok a gondolatok, amelyek rossz hangulatomat okozzák ?
12.  
Milyen titkos érzéseket keresek a szexualitásban ?
Hogy próbálom meg néha kicsalni ezeket, ahelyett, hogy nyíltan megbeszélném ezt a partneremmel ?
13.  
A testemben hol keletkezik görcs, feszültség, rángás, fájdalom, ha bizonyos érzéseknek nem engedek szabad utat, vagy ha megtagadom őket ?
14.  
Mik azok a dolgok, amelyektől mások visszatartanak ?
15.  
Miért szoktam meg, hogy azt higgyem, igazából nincs is szükségem bizonyos dolgokra ?
16.  
Milyen mértékben várták el tőlem szüleim a szerénységet és a visszafogottságot ?
17.  
Milyen elvárásokkal neveltek ?
18.  
Miről gondolom azt, hogy fel vagyok jogosítva rá ?
19.  
Milyen korlátokba nyugodtam már bele ?
20.  
Mi az, amit még nem próbáltam ki eléggé ahhoz, hogy véleményt alkothassak róla ?
21.  
Milyen gátakat szabtam saját magamnak az élvezeteket illetően?
22.  
Mi az, amit ki nem állhatok magamon, de még nem változtattam meg ?
23.  
Milyen csapdába esem bele folyton, amit csak későn veszek észre ?
24.  
Milyen helyzetekben döntök nehezen, rosszul vagy kötök kényszerből
kompromisszumot, amiből később hátrányom származik?
25.  
Milyen, másokban található tulajdonság vagy viselkedési mód kavar fel leginkább, vagy vetek meg ?
26.  
Mit szeretnék elérni az életben ?
Ehhez milyen adottságaimat, képességeimet kell fejlesztenem, elmélyítenem ?
27.  
Megvizsgáltam-e, hogy céljaim és elképzeléseim nemcsak a magam, de mások javára is szolgálnak és a kozmikus törvényekkel is összhangban vannak ?
28.  
Milyen helyzetekben nem tudok nemet mondani ?
29.  
Vágyaim csak felszínes gazdagodást szolgálnak, vagy szellemi fejlődésemet is elősegítik ?
30.  
Vágyaim kizárólag felszínes nyereségvágyra, szórakozásra, semmittevésre vonatkoznak ? 
Megkárosítok ezzel valakit ?
31.  
Vágyaim lehetőséget biztosítanak-e számomra szellemi tekintetben a természettel való együttéléshez ?
32.  
Mi tetszik leginkább testemen ?
33.  
Mi nem tetszik magamon ?
Mi zavar az alakomban és miért ?
34.  
Melyik testrészemmel van különösen jó kapcsolatom ?
35.  
Mi akadályoz a mozgásban és a mindennapi életben ?
36.  
Érzésem szerint mi zavarja másokat a testemen és mi teszi nehézzé a velem való kapcsolatot ?
37.  
Mikor és hogyan vesztettem el a testemmel és bizonyos test-részeimmel a kapcsolatot ?
Esetleg egy másik ember miatt történt ez ?
38.  
Milyen károkat szenvedett eddig a testem ?
Milyen események váltották ki ezeket a károkat ?
Hogyan befolyásolják ezek a károk az életérzésemet ?
39.  
Hol érez olykor fájdalmat ?
Mit akar ez a fájdalom közölni ?
Mitől akarja megvédeni ?
40.  
Jellemezze azt a típust, aki iránt vonzalmat érez. Mely nemi jegyek vonzzák a másik nemben ?
41.  
Milyen érintések, helyzetek izgatják fel leginkább ?
42.  
Hogy érzi : gyenge, normális vagy jelentős szexuális képességekkel rendelkezik ?
43.  
Ki az aktívabb ? Ön vagy a partnere ?
44.  
Vannak saját nemét illetően hajlamai vagy vágyai ? Mikor lépnek ezek fel és mi okozza ezeket ?
45.  
Milyen az a típus, aki az Önnel azonos neműek iránti hajlamait felébreszthetné ?
46.  
Milyen képességeimet tudom családom vagy embertársaim javára fordítani ?
47.  
Biztos, hogy a megfelelő hivatást választottam, vagy ismereteimet és képességeimet máshol jobban tudnám hasznosítani : saját fejlődésem vagy a társadalom hasznára ?
48.  
Milyen nevelési minta szerint nevelték ?
49.  
Mi volt az első önálló lépése az életében ?
50.  
Mikor csalódott először reményeiben és elvárásaiban ?
51.  
Mikor csalták meg először komolyabban ?
52.  
Milyen fiatalkori, be nem gyógyult sebe fáj még most is ?
53.  
Milyen korábbi bizonytalansága merül fel még most is bizonyos helyzetekben ?
54.  
Milyen volt az első találkozása a másik nemmel ? Milyen érzelmi mintákat gyűjtött itt össze és ezek hogyan hatnak a mostani életére?
55.  
Vannak félelemmel teli emlékei szüleiről?
Hogyan reagált akkoriban?
56.  
Rossz volt a fiatalkora? Milyen lemaradását szeretné behozni?
57.  
Meg van magával elégedve jelen pillanatban?
58.  
Érez magában értéket, ami mások számára is értékes lehet?
59.  
Milyen döntéseket vonna szívesen vissza vagy változtatna meg?
60.  
Ha lehetősége adódna, hogy visszafordítsa az időt azért, hogy néhány dolgot másképpen éljen meg, meddig menne vissza?
61.  
Melyik eseményt szeretné még egyszer átélni?
62.  
A társadalomban elfogadják, vagy inkább magányosnak érzi magát?
63.  
Mi gátolja vagy lassítja jelenleg a szellemi fejlődését?
64.  
Hol szeretne tartani 10 év múlva magán - életben és hivatásban?
65.  
Hova szeretne még utazni?
Kit szeretne magával vinni?
Elutazna egyedül is?
66.  
Hol és milyen körülmények között szeretne élni 10 év múlva?