Ebben az inkarnációban adtam, adtam és adtam
a legnagyobb örömmel.
Boldogan teljesítettem a karmikus feladatom.
Évekig fotóztam a Food not Bombs heti és a csepeli Együtt-érzés havi ételosztását.
4 évig minden délután a 2 pesti unokámra vigyáztam, ezért már 15 óra körül el kellett indulnom Csepelről és este 21-22 óra körül értem haza.
A fizetőképes tanítványok és betegek délelőtt dolgoztak zömében, délután és este értek volna rá.
Az ételosztásokon megismertem sok rászoruló embert,
akik tudtak délelőtt jönni és segítettem nekik.
Viszont tavaly fél áron elárverezték a lakásom.
Január óta Bőszénfán vagyok Vikinél.
De most a végső határidő:
hétvégén kidob mindent az utcára velem együtt.
Ha nem találok más megoldást, ez a pad marad.
Keskeny, rövid, támlája sincs.
Ez van.
Itt semmi nincs, még egy híd alá sem lehet bebújni az eső elől.
Ebben az inkarnációban még spicces sem voltam.
Nem dohányzom. Ismertek.
Május óta a "meleg ételem" a kínai zacskós leves.
Igen, leírom:
Segítséget szeretnék kérni!
Valamilyen nagyon olcsó lakásmegoldást keresek Pesten.
Ami biztos nem megoldás:
Idős ember gondozása.
Januárban 65 éves leszek. Fizikailag egy másik felnőtt embert fürdetni, emelgetni már nem menne.
A másik: nagyon sok haldokló embert kísértem át.
Szeretem csinálni.
De ha beszélgetünk, megnyugszik, megéli a korábbi inkarnációját és mosolyogva elmegy, ami öröm,
én újra az utcán vagyok.
A magam lakásmegoldása miatt viszont nem hagynám tovább szenvedni. Szóval, ezt nem vállalom.
Egy hetem van. Ennyi.
Ha tudtok valamit, vagy ismertek valakit:
nagyon köszönöm.
