Egyszer véget ér majd a jó és a rossz is!
Egyszer elengeded végleg a gonoszt is!
Egyszer visszavágysz majd ebbe a világba,
újra csak tanulni, szeretetre vágyva!
De amíg ez eljön, mért nem akarsz élni?
Dühöt és haragot, jókedvre cserélni?
Elengedni mindazt, mi nem téged szolgál,
s visszatérni oda, hol születéskor voltál?
Élő, tiszta lélek, szeretetre vágyó,
igaz küldetésű, álmokat beváltó!
Aki emberséges, tudós, és nem szolga,
aki érti létét, s tudja mi a dolga!
Ha még nem találod küldetésed célját,
kezdj csak el szeretni, és örömöt élj át!
Nem csak monotonon dolgozni születtél,
örök utazóként, másra hatni lettél!
Egyszer végére érsz életed útjának,
s fejedben akkor majd gondolatok járnak,
hogy életed során, mi jót cselekedtél,
hogy a világodért, mennyi mindent tettél?
Ébresztettél alvót? Eleget tanultál?
Rájöttél, miért volt, mikor porba hulltál?
Megértetted, vajon, mért volt betegséged,
hogy magad okoztad, s nem más bántott téged!
Hogy belső harcodat tükrözte világod,
hogy, amit kiküldtél, újra viszont látod!
A jót és a rosszat, mind-mind visszakaptad,
és minden változott, és pont temiattad!
Egy vagy mindenkivel, s mindenki egy veled,
mindegy, hogy utálod, vagy éppen kedveled!
A másik is lelked szép kivetülése,
egyazon valóság másik rezdülése.
