2015-05-29

A vonzás törvényéről

     

      -    Miért történik annyi igazságtalanság a világban?....
-          A legelső dolog, amit meg kell értened: nincs olyan, hogy igazságtalanság. Vannak-e olyan törvények, amelyek érvényesek a város összes lakójára?
-          Persze, hogy vannak.
-          Nevezz meg egyet.
-          Például a sebességkorlátozás. 50 km/h sebességgel vezethetsz csak az utcán.
-          Melyik szerinted az erősebb törvény? A sebességkorlátozás vagy a gravitáció törvénye?
-          Hát persze, hogy a gravitációs törvény. – nevetett Seth.
-          Miért van ez?
-          Mert a sebességkorlátozás csak néhány emberre érvényes, míg a gravitáció mindenre.
-          Helyes. A sebességkorlátozás törvényét könnyű áthágni, de a gravitációt már nem annyira.
-          Így van. – nevetett Seth.
-          Van egy másik törvény, amely sokkal erőteljesebb még a gravitáció törvényénél is, és ez a VONZÁS TÖRVÉNYE. Mint ahogy a gravitáció törvénye mindenre hat, ami csak létezik a Földön, a VONZÁS TÖRVÉNYE mindenre hat, ami csak létezik a Világegyetemben, az egész világűrben, térben és időben, mindenhol, még téren és időn túl is. A VONZÁS TÖRVÉNYE minden létező dolog alapja. A VONZÁS TÖRVÉNYE egyszerűen kifejezve azt mondja, hogy MINDEN, AMI HASONLÓ, VONZZA EGYMÁST. Más szavakkal ez azt jelenti, az egész világon minden kibocsát magából valamilyen rezgést, és az ugyanolyan rezgésű dolgok mágnesként vonzzák egymást. A világegyetem alapja a rezgés. Ez alapján jönnek össze, vagy maradnak távol a dolgok egymástól. Minden, ami hasonló, vonzza egymást.
-          Hogyan lehet tudni, hogy mik adnak ki hasonló rezgéseket?
-          Csak körül kell nézni a világban, és láthatod, mely dolgok vannak együtt. Ez az egyik módszer. Némi gyakorlattal megláthatod a hasonló rezgéseket, még mielőtt összejönnének. Megérezheted a rezgést még a fizikai megjelenés előtt.
-          Ez tetszik. Én is adok ki ilyen jeleket?
-          Hát persze.
-          És mindenki más is?
-          Igen, mindenki.
-          Hogyan ismerhetem fel, milyen jeleket bocsátok én ki?
-          Meg tudod mondani az alapján, ahogy érzel, és az alapján, hogy milyen típusú dolgokat vonzol.
-          És honnan tudom, hogy mások milyen jeleket bocsátanak ki?
-          Az nem a te feladatod, hogy ezt nyomon kövesd, de arról tudod megállapítani, milyen jeleket adnak ki, hogy milyen válasz érkezik hozzájuk. Milyen érzést kelt bennük az a válasz. Az sokat elárul, hogy milyen a hozzáállásuk és a hangulatuk a világhoz…. Majd holnap folytatjuk.
-          Jaj, ne – tiltakozott Seth. Nem akarta, hogy ilyen hamar véget érjen az egész. – Még ezernyi kérdésem lenne.
-          Seth, még rengeteget fogunk beszélgetni arról, amit kérdeztél. Az első pár napban minden válasz tucatnyi új kérdést fog szülni. Az a fontos, hogy az elején megteremtsük a megértés alapját, utána minden magától a helyére fog kerülni. Nagyon élveztem a beszélgetést.
-          Én is –vágták rá egyszerre, mintha egy hang lennének.
-          Na tessék: Két lény, akik tökéletes rezgésharmóniában vannak.
Egymásra néztek, közben Salamon fölemelkedett, és eltűnt a magasban.


(Salamon beavató meséiből részlet.)

10 milliószoros nap közeledik


Június 2-án 
10 milliószoros nap lesz. 
Idejében szólok, 
hogy legyen idő felkészülni. 

2015-05-09

Eötvös Öregdiák találkozó 2015.


Május 8-án tartottuk meg a találkozót.  


Szokás szerint hamarabb érkeztem, így még tudtam nyugodtan fotózni. 


Torokszorító érzés, hogy milyen régen jártam ide. 1971-1975. között. 


Hihetetlen, hogy 40 éve érettségiztem. 


Történelmi múltja van a gimnáziumnak. 


A folyóson tárlókban kiállítás is látható. 


Az iskolaudvar. Hátul épült egy új szárny. 


Az iskola újsága - az én időmből. :-)


Itt még csend és rend van. 


A 309-es teremben várt a büfé. 


Az osztálytermek furcsán vannak berendezve. 


Találtam egy kedves tablót. Ők egy évvel felettünk jártak. 


Kristóffal és Ivánfi Évivel mi voltunk a Revánok. :-) Kristóf most Norvégiában él. 


Találtam vitrint sikeres sportolónk szimbólumaként. 


Ezen a tablón az első férjem is látható. 


Hangulatkép. 


Most egy kicsit rosszabb minőségű képek jönnek. A Moziteremben folyamatosan ment a vetítés. Pár fotó erről is készült. Varga tanár úr már a mi időnkben is tanított. :-) Talán ő az egyetlen, aki még van a mostani tanári karban abból az időből. 


Kornis Mihály is mesélt az emlékeiről. 


Egressy Zoltán felesége és két gyermeke is Eötvös diák volt. 


Litkai Gergelyt humorát nagyon értékelem. Szoktam nézni a tévében. Elmesélte tornaórai emlékét. 


Dr. Fenyvesi Csaba. 


Kolosi Péter.


Benkő Péterrel még egy közös pont. Előttem járt ide, itt nem találkoztunk. De a MAFILM Gödöllői állattelepén gyerekeskedtünk.


Miklós György. Ha jól emlékszem 1951-ben érettségizett. Még nem is éltem. 


Sebő Ferenc. Szeretem a zenéjét. Gyerekeim is sokat hallgatták. 


Felkai László. 


Érdi Sándorral a Tévében sokat találkoztam. 


Ferenczi Krisztina. 


Ónodi Eszter a pinceklubról beszélt. Nekem a suli alatt a lőtér jut eszembe, már nincs. 


Kásás Zoltán. 


Fábry szerint igazán csak azok tudnak beszélgetni, akiknek még közös volt a tanári kar. Ezt az este később megcáfolta. :-)


Amíg én filmet néztem, lassan kezdett megtelni a folyosó régi diákokkal. 


Nagyon sajnáltam, hogy a volt osztályomból csak Bea jön el. 


A díszteremmel szemben zsíroskenyér és málnaszörp várt minket. Nosztalgiából ittam egy szörpöt. 


A Díszterem. 


Itt tartottuk az Önképzőkört. 


Ez a színpad volt a kedvenc helyem az egész iskolában. Megrohantak az emlékek. 


Hálás vagyok a mostani igazgatónak, hogy ilyen szépen, rendben tartja az iskolát. 


Nagy találkozások - nagy beszélgetések...


Az igazgató úr is elvegyült a tömegben. 


Vártam Beát, addig fotóztam. Vitrin a fizika szertárral szemben. 


Az új szárny. 


Büfé az új részben. 


Közben megérkezett Bea. Sikerült a Díszteremben az első sorba leülni, hogy tudjak fotózni. 


Novák Péter vezette az estét. 


Debreczeny Csaba és Pokorny Lia. 


Janklovics Péter és Mogács Dániel. 


Vidám percek. 


Előbb hangosítás nélkül játszottak. Aztán inkább mégis felkerült a mikroport. Viszont szóltak, hogy ne fotózzunk. Sajnáltam, mert rengeteg jó képet lehetett volna készíteni. Ők lettek a vesztesek. Ennyi. 


Ami remek volt: ez a két úr mellettünk ült. Ők 11 évvel korábban érettségiztek, mint mi. 


Meséltek azokról az időkről nekünk. Névjegyet is cseréltünk. Megbeszéltük, hogy elküldöm a fotókat. 


Beával megkerestük a volt osztálytermünket. Már persze más a bútor. 


Nem mi írtuk a táblára, de akár alá is írhattuk volna. 


Persze nekem mindig jár a szám!


Itt meg úgy nézek ki, mint aki épp felel. :-)


Sokáig ez volt a helyem: leghátul, az ablak mellett. Ide ültem le először. :-)


Biológia ajtaja. Tele van ragasztva matricával. Középen felfedezheted a kilincset. 


Bea is fotózott. 


Ilyen volt a mi ballagási tarisznyánk is. 


Hogy ez a szobor a mi időnkben merre volt, azt nem tudjuk. Pedig az 50-es években már megvolt. Most az a babona: ha megsimogatja valaki, aznap nem fog felelni. :-) 


Zoltánnal ismét összefutottunk. 


Beával elhatároztuk, hogy idei 40. évfordulót meg kellene ünnepelni egy újabb osztálytalálkozóval. 


Én sem maradhattam le a drága Eötvös szobor mellett.  


Indultunk haza. Azért hárman az épület előtt még sokat beszélgettünk. Épp az utolsó HÉV vitt haza. :-)

A film alatt volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, milyen jó lenne újra kezdeni az egészet, de aztán rájöttem, jó volt ez így is. :-)