2012-03-30

Kicsi lélek és a Nap


Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek:
- Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
- Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott.
- Nagyon helyes! – kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
- Pompás! – mondta. – Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.
- Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni, milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott:
– Van itt egy dolog.
- Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh? – válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el – mondta Isten. – Olyan vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng, együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül… és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a kérdés.
- Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.
- Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Csak ha azt választod – válaszolta Isten. – Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó – mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. – Ez egy óriási ajándék – mondta Isten –, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
- Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
- Így tehát – foglalta össze Isten –, mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. – kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a „különleges” nem azt jelenti, hogy „jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! – mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. – Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? – ismételte a Kicsi Lélek. – Nem értem.
- Rendben. – kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra.
– El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! – kiáltott fel – Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! – értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
-Tudom mit szeretnék! Tudom mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan.
- A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen.- biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben – mondta a Kicsi Lélek. – Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó – mondta Isten – de van még itt egy dolog amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció.
- Mi az? – sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
- Senki? – A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
- Senki! – válaszolta Isten.
- Minden amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? – kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! – morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen „különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta - Én segítek neked.
- Te fogsz segíteni? – ragyogott fel a Kicsi Lélek – De mit tudsz tenni?
- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
- Tudsz?
- Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
- De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
- Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán.
- Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat és cselszövő is.
- Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
- És így – magyarázta tovább a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a „rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.
- De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen – Nagyon szörnyű lesz?
- Ó – felelte a Barátságos Lélek kacsintva – Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta – De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.
- Mi az? – akarta tudni a Kicsi Lélek.
- Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a „nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.
- Ó, bármit, bármit! – kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. - Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
- Mi az? – kérdezte – Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
- Mit tehetek érted? – kérdezte újra a Kicsi Lélek.
- Egyszer bántani foglak és legyőzlek – válaszolta. – Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni…
- Igen? – szólt közbe a Kicsi Lélek – Igen…?
- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
- Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
- Jó – válaszolta a Barátságos Lélek – mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
- Nem, nem lesz szükségünk rá! – ígérte meg újra a Kicsi Lélek – Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és főleg, ha szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.
- Mindig emlékezz – mosolygott Isten: – Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.

(Neale Donald Walsch)

Válaszok


A sok érdeklődésre egyben válaszolok:

Köszönöm, remekül vagyok, azzal együtt, hogy csak alig több, mint 3 órákat alszom Marosvásárhelyen. Tegnap késő éjjel maradtam magamra, és akkor tudtam "ebédelni". Ez konkrétan egy kifli volt sonkával. Meglehetősen spártai módon étkezem Erdélyben, nem a kulináris élvezetek hoznak ide. :-)
Új emberekkel is megismerkedtem, de régiek is felkeresnek. Megható egyes "tanítványok" lelkesedése. Nagy örömmel beszélgetünk, tanulunk, jönnek a felismerések, szinkron élmények.
Volt, aki hosszú idő után jött két napja kezelésre, de annyira jó hatással volt rá, hogy ma újra visszajött. Repdeső szívvel látom, hogy minden eredménye jobb, mint két napja.
Rendkívül hasznosan telik minden perc itt. Már leegyeztettük a szállásokat júliusig. Még az új természetgyógyász csoporttal kell összefésülnöm a naptáram. Velük április 4-én kezdek. Nagyon izgat, hogy kikkel fogok együtt dolgozni. Eddig minden csoportban nagyon értékes emberekkel ismerkedtem meg. Most ráadásul lesz egy régi,  saját tanítványom is köztük. :-)
Élvezem az ittlétet is, de örömmel várom az otthoni feladatokat is. Igyekszem az ITT és MOST-ra koncentrálni, és megélni minden pillanatát maximálisan.
.
Szinkronicitás: sokat gondolok egy kedves volt iskolatársamra. Általános iskolába jártunk egy osztályba. Tavaly akadtunk egymásra a neten. Komoly műtéten esett át. Folyamatosan megy neki is a Reiki. Épp meséltem róla valakinek, mire pár óra múlva végre kaptam tőle levelet, hónapok után. Jól van, és majd találkozunk, ha hazamegyek.


Vasárnap lesz a tévében a Julianus barát, utolsó munkáim egyike. Szombaton meg az Abigél megy, szólnom kell Etának, hogy nézze meg. Felkavaró élmény visszanézni a régi alkotásokat. Ilyenkor mi nem csak a filmet látjuk, hanem előjönnek a gyártás körüli élmények, emlékek is. Nekünk ez dupla élvezet!
Ma még szimbólumos beavatás is vár rám. Késő estig tanítani fogok. Holnap indulás előtt is jön valaki kezelésre. Aztán Lacival indulunk haza. Az is remek lesz!


Köszönöm mindenkinek a sok érdeklődést és visszajelzést. Ez nagyon jó érzés, és szeretetteli hálával tölt el. Annál is inkább, mert vannak, akik meg elzárkóznak. Remélem hamar rájönnek, hogy sokkal jobb szeretni, mint haragot tartani, vagy dédelgetni a vélt vagy valós sérelmeket. Tudják, hogy hol találnak meg. Bennem nincs harag, és nyitott vagyok minden közeledésre.
Bár most szürke az égbolt, de a felhők felett mindig ragyog a Nap, csak elég magasan kell lenni, hogy látható legyen!

2012-03-29

Szinkronicitás


Tegnap meglátogatott egy Nagy Lélek. :-) Nagyon szeretem, és hónapokig minden este meditáltunk egy időben, késő esténként, Ő Marosvásárhelyen, és Pesten, vagy ahol épp voltam. Már kicsit lazábban veszem a dolgot, de remek élmény.
Elmondta, hogy újra elővette a Szinkronicitás könyvét, és azt tanulmányozza. Nos, én is ezzel foglalkoztam mostanában.
Indulás előtt, szombaton álmodtam valamit, ami vasárnap éjjel, pontról pontra megvalósult. Nagyon izgalmas élmény volt a valóságban megélni mindazt, amit előző éjjel megálmodtam.
Aztán Domokoson első éjjel egy légy repkedett a szobában. Engem nem zavart, de eszembe juttatta a Fly meditation anyagát, és ki is tettem újra a blogra.
Másnap megint ott keringett a légy. Adél kivégezte szerencsétlent. Jót nevettek Irmával, hogy én nem akartam megölni szegény párát. Magamra hagytak, lefeküdtünk. Ekkor derült ki, hogy most már 2 darab légy repked a szobában. Mint a filmben. :-)
Másoltam egy új CD-t, hogy a kocsiban új zenéket hallgassak. De valamiért hibát írt ki a lejátszó. Az Auchanban 13 Ron volt a transzmitter, vettem egyet. Elkezdtem a YouTube oldalán zenéket keresni, és meghallgattam újra Psota Irén és Laklóth Aladár számát: a Kék öbölt, a Doktor Herz darabból. Másnap reggel olvastam, hogy Psota Irén 83 éves.
Előkerült a Julianus barát zenéje is. Erre este látom, hogy vasárnap leadják a tévében. Ez volt az egyik utolsó játékfilmem.
Sorolhatnám sorban még a szinkronicitás ezer példáját. Nagyon izgalmas ezeket felismerni. Jó mulatást mindenkinek hozzá!

Félelem

Senkitől és semmitől ne félj.
Ami a legértékesebb benned,
annak senki és semmi nem árthat.

2012-03-28

Atlantiszi emlék / érzés


Most már lassan 20 éve van egy helyszín, ami meditációban jött be Atlantiszról. Kör alakú templom, középen fehér fénnyel. Ide szoktam vezetett meditációban elhozni az embereket, részben a terhek átadására, részben gyógyításra.


Méretarányosan ennyire hatalmas a közepe, és ilyen kicsi egy ember. Körben pedig oszlopok övezik a csarnokot.


A gyógyítás esetén a fehér fény körül ilyen magas oszlopok vannak körben, csak mindegyik tetején más színű ásvány nyugszik: lila ametiszt, vörös rubin, kék zafír és így tovább.
Minden oszlop mögött sugárban egy - egy fehér márványból készült "kezelőágy" található. Aztán a középről áradó Isteni Tiszta Fehér Fény áthatol az adott ásványon, és a kőlapon fekvő emberre a megfelelő fény borul, gyógyítva az illetőt.


És itt, Parajdon valaki elkészítette az ágyat. Talán látszik, hogy egy emberi alak van finoman belevésve a kőbe.


Ez nagyon fontos, mert "besüllyedt" érzést kelt. Sokkal komfortosabb, mint egy buta, lapos felszínen feküdni.

Sajnos egy hiba van: majdnem az ágy fölé is szereltek egy reflektort. Kár, mert jobban el lehetne lazulni, ha nem lenne ennyire megvilágítva. De leírhatatlan érzés feküdni a magas barlangfal alatt.


Hát még, ha becsukjuk a szemünket és a régi atlantiszi templomba képzeljük magunkat, a megfelelő szín alá!
Arra viszont fel kell készülni, hogy hideg a kő és meleg ruhában érdemes hosszabb időt rajta tölteni. Vastag takaró elvenné a "besüllyedt" érzést.
Legközelebb mindenképp sokáig akarok rajta élvezkedni. :-)
Sokszor a legegyszerűbb dolgok adják a legnagyobb élvezetet. Azt is láttam, hogy legtöbben elmennek mellette, fogalmuk sincs, micsoda érték hever előttük.

2012-03-27

Parajd - Sóbánya


Vasárnap Irmával és Adéllel elvittük a fiúkat a sóbányába. Nekik is új volt az élmény. Egy busz visz le a mélybe. Fél óránként indul a járat.


Már az elején izgalmas jelenséget tapasztaltam. Meg akartam örökíteni a távozó buszt, de az exponálásnál a levegőben kavargó apró sópihéken visszaverődött a fény. Szabad szemmel lehetett látni a buszt, de a képen csak az apró pöttyöket. Megnyaltam a szám szélét, és sós íze volt.


Ha túljutottál a forgó ajtón, ahol a jegyeddel tudsz belépni (felnőtteknek 20 RON), egy nagyon hosszú lépcsőn jutsz a mélybe. Már előre örültem, milyen jó lesz majd felfelé jönni rajta!


Leérve egész kis "város" van. Épületek: ajándékbolt, mosdók, stb. A levegő nekem kellemes. Pulcsiban jó lenni, de nincs nagyon hideg. Persze nyáron hidegebbnek tűnhet. Arra gondoltam, ha bejön a kánikula, én itt maradok, és majd ősszel feljövök. Bírnám, az biztos.


A srácok élvezték, hogy sok csúszda, hinta, fából faragott repülő, vonat, autó van. Sok légzőszervi betegséggel küzdő gyermeket hoznak ide le. (Hogy mennyire tragikus a gerincre nézve a csúszda, senkit nem érdekel.)


Aminek én örültem, hogy ingyen WIFI van lent. Felnőttek tudnak dolgozni a gyógyító levegőben. Azonnal frissítettem is a telefonon mindent. :-)


Ezen a képen jól látszik, mennyire sima és fényes a padlózat. Tornacipőben nem volt vészes, de vigyázni kell, mert nem egyenletes a felszín. Jókat lehet orra bukni, ha nem figyelsz.
Most haladunk a templom felé, mert az is van lent.


Többféle felekezet is tart miséket.


A bejárat mellett ez a faragott szoborcsoport fogad. Fura, vegyes minden. :-)


Kicsit bamba arca van mindnek, de én még így sem tudnék faragni. :-)


Itt lehet némi aprót hagyni.


Megtudtam, hogy ha kendővel van borítva a kép vagy szobor, az ortodox vallású.


Ez a Jézus ábrázolás kiverte a biztosítékomat. Ruhára varrni való flitterből van a kép. Csillog a sötétben. :-) Nem semmi.


Van itt minden.


Fa az van, minden mennyiségben.


Ennél a Szent János domborműnél igyekeztem a látvány helyett a tiszteletadásra koncentrálni. :-)


Szent Antal sem maradt le.


A templomból átmentünk a "múzeumba". Útközben itt egy apa labdázik a kisfiával. Ez már szívderítőbb volt.


Parányi múzeum.


A fiúk persze megnyaldosták a sós falat. Én kihagytam. :-)


Irma gyakorolta a fényképezést.


Itt kiakadtam. Rá van írva a hintákra, hogy csak 14 éven aluliak használhatják. Ki az a savanyú pofa, aki így gondolja? ÉN is szeretek hintázni, ez nem korfüggő, hanem gyomor kérdése.


Na, és itt ért a hatalmas sokk! Erről az ATLANTISZI emlék-érzésről külön írok egy cikket. Az lesz a következő. Ezt mindenkinek át kell élnie!


75 lépcsőfok után új kanyar, és még mindig nem látod a végét. Jó kis erőpróba.


Ezt a buta vendéglátó egységet meg kellett kerülni. 3 perc miatt késtük le a buszt és várnunk kellett fél órát.


Nem igazán értem a koncepciót. Légúti megbetegedésekre kiváló ez a bánya, és a végén mit keres ennyi alkohol?


Legalább annyi logika van benne, hogy a lépcsősor után lehet lerészegedni, különben problémás lenne a feljutás a busz szintjére.


A sofőr mellé álltam, és ez a látvány felfelé. Percekig jövünk ki a mélységből. Csurig volt a jármű.


Kiérünk a napfényre.


A busz utcájában kis boltokban só kapható minden mennyiségben és formában. Nem költöttem rá pénzt, beértem a látvánnyal. Az sem semmi.


A sóbányász.




2012-03-24

Merj vágyni!


"Ha tudod, hogy minden, ami valaha történt veled, valamiképpen a javadat és a gyors fejlődésedet szolgálta, az nagyon - nagyon felszabadító és erőt adó lehet. Hiszen ez egyben azt is jelenti, hogy minden, ami a jövőben történik majd veled, hasonlóképpen a javadat fogja szolgálni.
Ez pedig gyökeresen megváltoztatja a jövőbeli változásokkal kapcsolatos gondolkozásodat. És azáltal, hogy nem félsz tőlük, az irányítást is átveszed fölöttük, mert ettől kezdve úgy érzed, szabadon meghozhatod azokat a döntéseket és megteheted azokat a lépéseket, amelyekre leginkább vágysz, ahelyett, hogy folyton óvatoskodnál.


A teremtés gépezetét a vágy indítja be, nem az óvatosság. Az óvatosság soha, de soha nem indíthatja be. A vágy mindig, mindig beindítja.

Minden energia. Ezen a mindent átfogó energiamezőn belül a hasonló a hasonlót vonzza. Amire gondolsz, azt megteremted. Ugyanakkor, amit hiszel, az az, amire gondolsz, és amit észlelsz, abban hiszel - az észlelésed pedig mindig a nézőpontodtól függ....

Az egész egy kör.
Ha egy eltorzított valóságból indulsz ki, a torzításod átviszed a következő nézőpontodra, és átlépsz a tiszta létezés helyén, ahonnan a lélek perspektívája származik. Ez hatással lesz a következő észlelésedre, amely hatással lesz a következő hitedre, amely hatással lesz a következő viselkedésedre, amely hatással lesz a soron következő eseményre, amely veled történik majd, és így tovább, körbe - körbe életed órájának számlapján...

míg csak el nem érkezel a következő pillanatbeli valósághoz.

A tudás, hogy minden a javadat szolgálja, hogy minden kimenetel tökéletes a fejlődésed szempontjából, szokatlan magabiztossággal ruház fel a holnappal kapcsolatban. És ebben rejlik az erőd."
.
(Neale Donald Walsch: Amikor minden megváltozik)

Megosztás


Legnagyobb sajnálatomra nem tudok friss képekkel szolgálni. Tegnap estig még feng shui tippeket adtam egy kis boltban, és már sötét este volt, mikor útrakeltem Domokosra.
Udvarhelyen egyszerűen nem tudtam önmagamat kezelni, nem volt rá időm. A Lavyl Auricumot belefújtam az ivóvizembe, és azt kortyolgattam, előbb a számban tartva, és később nyeltem le, hogy a nyálkahártyáról szívódjon fel. Tegnap még sikerült egy órát beszélgetnem a szabadban, és a náthám nem akart csitulni. Hiába, nagyon túlhajtottam magam már hosszú ideje. Semmi pihenés, semmi szabadnap. És egy hétig kolbászos kenyér. Nem nevezhető ideális életvezetésnek. :-)
Ma reggel Marci a kezembe nyomott egy kupica pálinkát. A nyelvem hegyét dugtam bele, de már lángolt a testem. Aztán lehajtottam az egészet. A fura,  hogy kicsit tényleg jobban vagyok. Azért a Lavylt sem teszem félre. :-)
A hátam  süti a nap,  azért ide is elér egyszer a tavasz.
Mikor a bankból jött a nyaggató telefon, rájöttem, hogy otthon ma munkanap van. Veletek vagyok, én is dolgozom.   Már hajnalban a meridiánokról készítettem új anyagot a következő ETI-s csoportnak, 4-én indulunk. Kíváncsi vagyok a csapatra!
Domokoson most temetés van. Itt nagy érvágás egy haláleset, mert 400 ember sem ritka és utána mindenki részt vesz a toron is. Nem lehet könnyű a menet sem, mert az olvadástól hatalmas sár van.
Többen is küldtek ruhákat Pestről. Nagy zsákokkal érkeztem. Köszönik a küldeményt, és már szinte minden gazdára is talált. Legalább hasznát veszik, és nem a szekrényben porosodnak valahol. Az otthoni, pangó energiákat fel lehet frissíteni, ha beadjuk a körforgásba azt, amire már nincs szükségünk, mert helyette érkezhetnek a friss, új dolgok. És mindig van olyan ember, akinek meg épp arra van szüksége.

Mózes variációk :-)