Bízonyíték a Gondviselésről

Kaptam egy Segítőt, de persze nincs ilyen szárnya és glóriája. Tudták, hogy szükségem lesz rá. El kell mesélnem.

Tavaly már egyszer hazavittem Marosvásárhelyre a fiatalembert. Visszakerestem a naplómban, és akkor ezt írtam róla: "Meglepett, hogy a kora ellenére mennyire bölcsen látja a világot."

Aztán nem találkoztunk jó fél évig. Most ismét velem tartott már kifelé is. Ezúttal a hazafelé  utat is együtt terveztük. Remek útitárs, miért is ne? Viszont most közben is találkozgattunk és átmásoltam neki filmeket, tanulni szeretne tőlem. Megtisztelő, hogy engem szúrt ki magának. Nagyon lelkes. Örömmel osztom meg a tudásom, ez a legnagyobb boldogság.

Utolsó éjjel is sokáig beszélgettünk. Már éjjel indulni akart. Na, ne! Legalább 4-5 órát alhassak! Nevetve mondta, hogy óránként üzenni fog, nem hagy aludni. 1 körül fekhettem le, de 02:05-kor ébredtem. Aztán 03:00-kor, majd 04:02-kor. Feladtam. Ügyes. 5-kor már indultunk haza. Cudar hidegben és havazásban. Csodás volt a látvány, még aludt a város, és mindent belepett a friss, puha hó.

Azért ugrattam, mert két napja azt írta: szép jó reggelt kívánok az utolsó havas  reggelen !!  Ezután már tavaszodik nemsokára :*:*:*

Na, ez nem jött be, mint az ébresztés. :-) Majd mindjárt jön a napsütés, mondta.  Szóval ilyen ugratós, vidám a hangulat. Meséltem neki a repülés gyönyöreiről, a vitorlázórepülős múltamról.

Megjegyeztem, hogy reklamációk érkeztek a kiút miatt. Nem készültek képek miatta. Nem akartam, hogy megfagyjon, és mert beszélgettünk.

Láss csodát: nem zavarta a levegő, sem a hideg, fotózni kezdett a jobb oldalon.

Új perspektíva. Remek.

Ez a kép a kocsi teteje felett készült. Sajnos korán volt még és borús az ég is. A felhők alacsonyan kísértek.

Megálltunk feltölteni az ablakmosót. Derűsen telt az idő. Máskor hangosan végigénekelem az utat a rekedtségig. Bíztatott, hogy énekeljek. Nem akartam, hogy ha meglátja legközelebb a számom, inkább kinyomja a telefont. :-) Erre ő kezdett énekelni. Zseniálisan oldotta a helyzetet. Profi terapeuta megoldás. Ő akar tőlem tanulni? Ahogy elnézem, ez kölcsönös lesz. Szóval halkan énekelgettünk is. :-)

Aztán itt azt mondta: tessék, felhők között mehetsz haza, ha nem is repülve. :-) Ha nem indultunk volna ilyen korán, nem lenne ebben részem. Imádom ezt a tájat. Minden pillanatban tartogat valami csodaszépet.

Átléptük a határt, de a nap még takarva volt. Ugrattam, hogy majd Szolnoknál fog kisütni. És tényleg! Ezt csináld utánam! Itthon tavaszi hangulat várt. Reggel meg havazásban indultunk.

Közben megtanítottam, hogy ha három szám azonos egymás mellett, lehet valamit kívánni. Egyszerre vettünk észre egy rendszámot, és kívántunk mind a ketten. Felajánlottam, hogy a rengeteg csomaggal inkább hazaviszem Paksra. Ezt kívánta. :-)

.

Vidáman telt hát az utazás, aztán Pesten felvettünk egy csomagot. És akkor csapott be a bomba. Kaptam egy telefont, ami abban a pillanatban feldolgozhatatlan volt. Kiborított. Aki ismer, tudja, hogy sokat bírok, de ez most felülmúlt mindent. És ettől a pillanattól kezdve Laci átvette az uralmat a helyzet felett. Kiderült, hogy ő is ilyen cipőben jár, de nem hagyja lesöpörni magát. Elképesztő nyugalommal, hatalmas energiával próbált kiemelni.

Felhoztuk a csomagjaimat és mentünk tovább Paksra. De közben kaptam a tanítást tőle. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen Rendező Elv működött a háttérben.

Már Domokosról sem akartam elindulni, azért akadtam el a jégen a kapuban. Vásárhelyről is nehezemre esett a búcsú, mintha éreztem volna, hogy mi vár itthon! Erre mellém ültették ezt az embert, hogy tartsa bennem a lelket. Addig beszélt, elképesztő nyugalommal, míg beláttam, igaza van. Tudja, mert Ő is ezt csinálja. 10 évesen Ő lett a férfi a családban az Édesapja halála után. A héten már a második ember, aki keserves körülményei ellenére / miatt lett különleges személy. Példák Ők arra, hogy az élet kemény próbái révén nem csak elbukni, hanem kiemelkedni is lehet. Megfogadom, hogy követem őket. remek példákat kaptam a napokban. Hála és köszönet értük!

Köszönet azoknak az Angyaloknak is, akik meglátogatva hoztak finomságokat, virágot, meleg vacsorát, ételt a hazaútra... és persze azoknak az Angyaloknak is, akik bizalmukba fogadtak, és engedték, hogy segítsek nekik a különböző gondjaikban. Mert ezzel lehetővé tették, hogy hasznosnak érezhessem magam és szerethessem őket. Csordultig a szívem, ha Irmáékra gondolok. Beengedtek az Otthonukba, az Életükbe.

Torokszorító, mikor valaki zokogva fogja a kezem és 2 hete várt, hogy csak nekem elmondhassa a baját. Adja az Ég, hogy tudjak még sokáig segíteni Nekik! Imádok Erdélybe járni!

Itthon sokan nem értik, hogy miért nem valami jövedelmezőbb vállalkozásba fektetem az energiám, de ezek az élmények pénzzel nem mérhetőek. Némi túlzással azt mondhatom, amire szüksége van egy embernek, az belefér egy kocsiba. Hallgatok sok embert itthon, jövedelmező állása van, de utálja csinálni. Egész nap rosszul érzi magát. Én hatalmas lelkekkel találkozom, és élvezem a tennivalóm minden percét. Szívből kívánom, hogy MINDENKI találja meg, amitől ő is így feldobódik.

Hálás köszönet a Gondviselésnek! Briliáns megoldás volt ez az egész! Tökéletes, mint minden, ebben az Univerzumban! Csak elég magasról kell nézni, hogy látni is lehessen.

Lehet, hogy nagyon áradó lett ez az írás, de most ilyen is a lelkem. Nézzétek ezt el nekem!