Dolgozom a gépen, és a háttérben visszanézem a sok felvett "Hihetetlen betegségek" című sorozatot a Lifenetwork csatornáról. (ajánlom a jobb idegzetűeknek, nagyon érdekes eseteken lehet gondolkozni.) A végén pár percet látok a Szexakadémiából is. A box kicsit hosszabban rögzíti a műsort.
Nos, hogy "Akadémia" szint, azt erősen vitatom. Ezért is nem tudom megállni, hogy ne írjak a témáról.
Bár volt egy remek mondat benne: Soha nem a partner juttat el az orgazmushoz, hanem te magad. A fejben dől el a kérdés. És ebben sok az igazság.
De a sorozat megáll a test szintjén, és az orgazmus / magömlés a csúcs neki. Pedig nem, ez csak a bevezető. Kár, hogy a legtöbben még eddig a bejáratig sem jutnak el.
Ismertem idős hölgyet, 70 év felett, aki rettentően összerázkódott, mikor szóba került a szex. A családja, környezete úgy gondolta, hogy boldogan élt a férjével. Csak én vettem észre az összerázkódást? Beszéltünk persze róla, és hát nagy undor volt benne a témával kapcsolatban. Mennyire boldog élete volt?!
Azt kijelenthetem, hogy a nők nagy része egyenként Oscar díjat érdemelne, mert tettetik az örömöt az ágyban, és a párjuknak fogalmuk sincs, hogy milyen szánalmas szeretők. Persze ezzel maguknak is ártanak. De megértem, én is jártam így. Fiatalon lett egy párom, aki sajnos elképesztően nem értett a szeretkezéshez, de úgy gondoltam, majd összeszokunk. Mihez? Teltek a hónapok, évek... most már hogy mondhattam volna, hogy nekem évek óta egyszer sem volt jó, és csak úgy tettem, hogy legyek túl rajta? Hát, ez ilyen egyszerű.
Aztán volt olyan, akivel nem volt gond, viszont mikor bennem megszakadt egy érzelmi húr, hiába voltak a mozdulatok olyanok, mint régen, már nem okozott örömöt az együttlétünk. Pedig évekig néha-néha próbálkoztunk, de semmi. És ezért mondom ma már, hogy tényleg bennünk, és a fejünkben dől el.
A nyugati kultúrában a filmek és főleg a pornófilmek azt sugallják, hogy az a jó szex, ha a férfinak minél több magömlése van. Pedig nem. A taoista szex tanítja, hogy ilyenkor a férfi energiát veszít, ezért horkol már régen, mikor a nő mellette még pörög. Ezek a Miskolczi Miklós által úgynevezett: kétperces numeravitézek.
A tao szerint a férfi az utolsó pillanatban megáll, és hamarosan újra kezdik az élvezetet. Így estétől reggelik élvezik egymást. A nőnek lehet bármennyi orgazmusa, ő nem veszít energiát. Persze ez csak összeszokott pároknál, gyakorlással érhető el. De megéri.
A lényeg viszont az orgazmuson túl van. Mert nem csak két fizikai test találkozik, hanem két lélek is. az a jó, amikor annyira fel tudod adni magad, hogy nem tudod, hol végződik a saját tested, és hol kezdődik a párodé. Amikor már nem ÉN szeretkezem a MÁSIKKAL, hanem a MI EGYEK VAGYUNK állapot megtapasztalható. De hát alig páran jutnak el ide.
Olyan ez, mint mikor fenséges illatok csábítanak egy étterembe, de megáll az ember az ajtóban, és csak beszívja az illatot, de nem megy be enni.
Szomorúan látom, hogy a fiatalok még rosszabbul állnak a helyzethez. Szabadnak gondolják magukat, de csak a testüket. Két tapasztalatlan gyerek gyakorol egymáson, és ez marad az élmény. Nekik még messzebb lesz az, amiről beszélek.
Pedig ha nincs ez az EGYSÉG ÉLMÉNY, akkor elég egy vibrátor is. Attól legalább nem kap el semmit, és vita sincs vele. De hová vezet mindez? Micsoda jövőkép bontakozik ki így? Még mindig nem beszélnek a szülők a gyerekekkel ezekről a kérdésekről. De persze mit is mondhatnának? Hogy nekik sincs örömük benne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése