Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2014. május 21., szerda

Elfogadás - felnőtt viselkedés



"Bármilyen elfogadás csak akkor jön létre, ha én arról indulatok, harag, düh, frusztráció, kétségbeesés nélkül tudok beszélni. Hangosan és békében, először önmagamnak, majd másoknak. Így kezdődik a felnőtté válás. 



Másokhoz őszinte akkor leszek, ha önmagamhoz az vagyok. Szeretni akkor tudok másokat, ha önmagamat szeretem és elfogadom.

Tehát ha megfogalmaztam magamnak, hogy felnőtt férfiként vagy felnőtt nőként szeretnék élni, akkor tudom, hogy ez felelősségvállalással jár, mind racionális, mind érzelmi szempontból. 

Tudom azt is, hogy kimondani kevés. Kimondani és következetesen cselekedni a fontos. 



És rájöttem, hogy emberként csak úgy élhetek, ha elfogadom, hogy egyszer meg fogok halni. 

Ha a fentieket valaki nem fogadja el, akkor a könnyebbnek látszó utakat és önbecsapási módszereket fogja választani, és előszeretettel használja majd a következő mondatokat:

Nem tudom a megoldást. 
Nem akarom tudni a megoldást. 
Nem merem tudni a megoldást. 

Nos, kedves olvasó, önre melyik állítás igaz?"

(Dr. Csernus Imre: A kiút)