Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2014. május 21., szerda

Őszinteség és barátság



"Én megtanultam, hogy a barátaim között vannak olyanok, akik kerek perec el tudják mondani, amit gondolnak, és vannak, akik nem. Éppen ezért, ha nekem van egy megoldandó konfliktusom, akkor nagyon sok embertől megkérdezem ugyanazt, hiszen több szem többet lát. Tudván azt, hogy lehet, hogy simogatni fognak, de az is lehet, hogy nem. És lehet, hogy elhangzik egy olyan mondat, ami számomra az egészet kristálytisztává teszi. 
Egyesek azt gondolják, hogy rettenetesen veszélyes egy emberrel mindent megbeszélni. Én ezzel nem értek egyet. Miért lenne veszélyes őszintén beszélni valakivel? Nem is értem. Azt gondolom, hogy adott esetben az életről, önmagunkról való őszinte kommunikáció fogja megmérettetni a kapcsolatot, amit mi barátságnak gondolunk. És el fog válni, hogy a könnyebbik utat választottuk-e. Hogy egy barátság milyen stabilitású, milyen minőségű? Megüti-e a barátság minőségét, vagy csak annak látszott. Ha pedig annak látszott, akkor csak dumcsizgattunk, és nem beszélgettünk őszinte dolgokról. Adott esetben persze a lazább, könnyebb viszonyokra is szükség lehet, de egy idő után csak ebben létezni: kockázatos dolog. Mert az ilyen emberek csak akkor lesznek a barátaim, amikor jól megy nekem. Amikor jön a probléma, ezek a barátok szőrén-szálán eltűnnek."

(Dr. Csernus Imre)