Megható a sok érdeklődés. Köszönöm, élek. Sajnálom, hogy nem írtam mostanában a blogra, de egy baj van: 24 órából áll csak egy nap. Nagyon pörgős időszak van, hatalmas élményekkel. Úgy korrekt, hogy megosszam őket.
Gabi eljött Debrecenből, és sokat beszélgettünk. Aztán jött a nővérem 70. születésnapja.
Március 22-én pár lánnyal a klubból elmentünk a Szent Anna templomba. Általános iskolai osztálytársam, Dumbaridisz Imre vezényelt. 50 éve nem gondoltuk volna, hogy ez egyszer majd megtörténik. :-)
27-én tanítottam valakinek számmisztikát, mindketten nagyon élveztük. Mivel tovább volt, mint 3 óra, többet fizetett. Ez másodszor fordult csak elő a 25 év alatt. :-) Aztán jött Marika, és elkezdtük a T.GY. vizsgára a felkészítést. Később a laptopjára töltöttem át pár dolgot. Gyakorlatilag reggel 7-től 23:30-ig szünet nélkül ültem a székemben. Mikor Marika hazaindult, beállt a derekam. Ideg becsípődés. Mivel mindig az első, hogy mit csinálhattam rosszul, elkezdtem gondolkozni. Aznap anyagilag nagy meglepetés volt a többlet bevétel. Mindkét személy kedves a lelkemnek, tehát sem az anyagi gondok, sem az emberi kapcsolatok problematikája nem stimmelt. A fura az volt, hogy nem lett jobb semmivel.
A testem bemerevedett, az agyam ezerrel pörgött. Aztán szép sorban jöttek a válaszok a reiki szimbólum segítségével:
1. Most nincs pénzem tanfolyamra, de tanulni imádok. Kaptam hát a Rendszertől egy ingyenes tanfolyamot.
2. Előző hétvégén nővérem kinevettem: mi az, hogy hogyan száll ki a kádból? Most megmutatták, hogy nem megy az olyan könnyen.
3. Előző nap Luca felhívott, hogy: "Mamika, csinálj valamit, mert nagyon fáj a fejem!" Megtettem, jobb is lett neki, de morogtam, hogy mi lesz, ha én már nem leszek. A kezében van minden technika. Most megtapasztaltam, hogy lehet olyan állapotban az ember, amikor képtelen az önmagán dolgozásra. (Nekem soha nem fájt a fejem, nem tudom, mit él meg ilyenkor és mire képes ebben az állapotban.)
4. Marikának mondtam, hogy ha gerinc probléma van, én mindig Dr. Kiem Do Thanh- t javaslom. Én MÉG nem ismerem, de már sok-sok embert küldtem hozzá, és mindenki imádta. (Maradok a távolból lévő tiszteletnél. :-) Ne vágyom személyes találkozásra.
5. Érdekes élmény, hogy egyedül vagy egy lakásban, és nincs, aki segítsen. Péntek éjjel 52 percbe telt, mire fel tudtam állni az ágyból, hogy kimenjek a mosdóba.
6. Szombaton akartam lemenni valami ennivalót venni, egy hete nem voltam boltban. A szekrényben volt ugyan egy doboz tej, de a bokám magasságában, oda viszont nem tudtam lehajolni. Meg kellett néznem, hogy elérhető magasságban mi ehetőt találok a lakásban. :-)
7. Most értem meg Loncit és a többieket. 4 emelet gyalog le és fel. A Bijóban eddig nem volt munkám, természetesen ezen a hétfőn igen. Órákkal hamarabb indultam le a lépcsőn, és körbe kellett utaznom a várost, hogy bejussak HÉV nélkül. Mert a HÉV magas peronjára sem fellépni, sem leszállni nem lehetett.
8. Persze sokan mondták este, hogy mért nem szóltam, miért nem kértem segítséget. De csak Marika volt, aki azt mondta, hogy holnap reggel értem jön, és elvisz kocsival az Auchanba bevásárolni. :-)
9. Mivel az adótartozásom miatt nincs érvényes TB kártyám, esélyem sem volt orvosi segítséget kérni. Magamnak kellett megoldani a helyzetet.
Alapvetően megérte az egész! Sokat tanultam a saját bőrömön. 59. évemet taposom. Eddig 2 x 5 napot voltam betegállományban, amíg szültem a lányaimat. De kell, hogy néha az ember a saját bőrén tapasztaljon, hogy türelmesebb terapeuta legyen. Hálás köszönet a Rendszernek az élményekért!
Amikor az elején voltam, azt gondoltam, ezt nem kívánom senkinek! Aztán most már inkább azt mondom, hogy igen. Jó kis tapasztalás! Türelmesebb lenne mindenki, amikor valaki előtte lassabban halad, vagy száll le a buszról. Javasolnám minden buszvezetőnek, mert úgy rángatják a járművet, hogy borzalom. Mintha mind falábú lenne.
Különösen javasolnám azoknak, akik ilyen ostobán oldották meg a HÉV megállókat, hogy babakocsival, kerekes székkel, de fájós derékkal sem lehet felszállni rá.
Minden élmény örömteli, ha tanulunk belőle. :-)
