Figyelj, ha egyszer meghalok

"Figyelj, ha egyszer meghalok, 

elfújok néhány csillagot, mint tortán a gyertyát, 

hát csak ne sirassatok...

Figyelj, ha egyszer meghalok, 

némák legyetek, s szótlanok, ha temettek, 

ne földeljetek, s szóval ne méltassatok... 

Figyelj, ha egyszer meghalok, 

könnyek nélkül búcsúzzatok, ha ismertetek,
megértitek, ha nem, minek hazudjatok...

Figyelj, ha egyszer meghalok, 

három edénybe rakjatok, 

szétosztván az isteneim között.. gyermekeimnek adjatok...
Figyelj, ha egyszer meghalok, ők érteni fogják, mire gondolok, 

és ott adnak a szélnek engem, ahol a leginkább boldogok... 

Figyelj… ha egyszer meghalok, vidámak legyetek, s boldogok, 

örvendjetek a tudásért, hogy én már jó helyen vagyok... 

Figyelj, mert egyszer meghalok… 

de most kellenek a szép napok... 

A törődés, a tiszta gondolat, őszinte szeretet, társ-tudat…
mert a szívem még ...hallod? 

Még eleven, még dobog, most kell, hogy szeress, 

mert most még élek, 

most örülök a virágnak, ha kapok... 

most még… figyelsz rám?,

mert most még itt vagyok..."