Aranyosi Ervin: Pénz és teremtés

Képzeld, van  egy zsáknyi pénzed,
s elköltheted az egészet!
Teljesülhet minden vágyad,
álmod mind valóra válhat.
Nem kell érte semmit tenned,
ha a vágy megfogant benned,
csak egy kicsit mennyben járni,
s magadban a kincsre várni.

Csupán hinned muszáj benne,
s elképzelni, mintha lenne,
mintha két kézzel számolnád,
s vágyaidra szerteszórnád.
Aztán, mikor elköltenéd,
a sors ismét hozná eléd,
hogy a kincsed, hogy a pénzed
adja, miben nem volt részed!

Lenne pénzed újra, s újra,
költhetnéd régire, s újra,
Mindig, s bármit megvehetnél,
mérhetetlen gazdag lennél.
Azt tehetnél, amit akarsz.
s nem kellene hozzá a harc,
nem kellene megszerezned,
csak a vágyad égne benned!

Képzeld el a gazdagságot,
élvezz valóra vált álmot,
s figyeld lelkedben mit érzel,
ha jóban vagy kinccsel, pénzzel!
Élvezd ki, mintha meglenne,
sok örömöt találj benne,
adj belőle bőven másnak,
jó barátnak, kedves társnak!

S a pénzedet teremtsd újra,
vidd magaddal minden útra,
mindenkinek adj belőle,
adj és legyél boldog tőle.
Majd, ha szeretet vezérel,
és már jól bánsz kinccsel, pénzzel,
akkor értelmét is látod,
s gazdagítod a világot!

Csak úgy tudsz a kincsre lelni,
ha képes vagy elképzelni,
ha elhiszed, hogy jár neked,
s szívedben gyúl a szeretet.
Hagyod, hadd áradjon bőven,
s hiszel egy gazdag jövőben,
ahol nem ural a pénzed,
s jól használod az egészet!