Az átlagember elkap egy laza kis légúti fertőzést, orvos felírja neki a "legújabb, legjobb, legerősebb" antibiotikumot, és pár hét, hónap múlva az illető ismeretlen okokból lebénul, májkárosodást, ínszakadást szenved el, szellemileg leépül...vagy éppen meghal. Ha ezt tudta volna, inkább kikúrálta volna magát vitaminnal és köptetővel.
A kutatók azt a kérdést teszik fel, hogy a fluoroquinolonok miért okoznak ritka, egészen súlyos mellékhatásokat?
Miriam van Staveren 2014-ben nyaralni ment a Kanári szigetekre és valami fertőzést kapott. Fájt a füle és az arcürege, így elment a nyaralótelep orvosához, aki felírt neki egy hatnapos kúrát a népszerű, levofloxacin nevű antibiotikumból. Három héttel később, miután már visszatért Amszterdamba, elkezdett fájni az Achilles ína, majd a térde és a válla is. Éles fájdalmai voltak a lábában és a lábfejében, valamint fáradt és depressziós volt. "Egyre betegebb lettem," - mondja. "Folyamatos fájdalomban éltem." Ez a 61 éves belgyógyász, aki előtte aktív teniszjátékos és természetjáró volt, most menni is alig tudott. A lépcsőn csak négykézláb tudott felmenni. Azóta a legkülönbözőbb specialistákat kereste fel. Volt, aki pszichoszomatikusnak vélte a tüneteit. Mások fibromyalgiát vagy krónikus fáradtság szindrómát diagnosztizáltak. Van Staveren számára azonban nem kétséges, hogy miről van szó. Meggyőződése, hogy az antibiotikum mérgezte meg a szervezetét. És nincs egyedül. A levofloxacin egy a fluoroquinolon gyógyszercsoportból, amely a világ egyik leggyakrabban felírt antibiotikuma. Az USA-ban 2015-ben 32 millió ilyen receptet írtak az orvosok.
De az emberek egy kis százaléka számára a fluoroquinolonoknak rossz híre van. Bizonyos weboldalakon és facebook csoportokban, (pl. a Floxie Hope vagy a My Quin Story), több ezer olyan ember osztja meg a tapasztalatait, akik a szedésük után megbetegedtek. Sokan közülük egy pusztító és progresszív állapotot írnak le, amelyre a pszichiátriai és érzékszervi zavarok, az izom-, ideg- és ínproblémák a jellemzők.
A szabályozó szervek és az orvostársadalom évtizedekig szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy egy rövid antibiotikum kúra hogyan képes ennyire súlyos és hosszútávú mellékhatásokat kiváltani. De az áldozatok kitartó kampányolásának köszönhetően 2008-ban elindult valami változás. Az FDA (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) közzétette az első komoly figyelmeztetést a fluoroquinolonokról, amelyet több további is követett. A mellékhatások között az ínszalag szakadás és a visszafordíthatatlan idegkárosodás is szerepelt.
2016-ban az FDA elfogadta, hogy létezik egy FQAD (fluoroquinolonokkal összefüggő rokkantság) nevű, potenciálisan permanens szindróma és a gyógyszert csak súlyos fertőzések esetén ajánlja. Kanada 2017-ben követte ezt a gyakorlatot, Európában pedig idén vizsgálják a kérdést. A fluoroquinolonok értékes antibiotikumok és a többség számára biztonságosak is.
Mégis, annyira széles körben és gyakran írják fel őket, hogy csak az USA-ban több százezer embert érinthetnek a káros mellékhatások. A fluoroquinolon mérgezés fényes példát mutat arra, hogy az antibiotikumok nem csak a mikrobiomot, hanem az emberi sejteket is súlyosan károsíthatják.
A fluoroquinolonok sötét oldala
A quinolon antibiotikumokat az 1960-as években fejlesztették ki. Úgy ölik a baktériumokat, hogy blokkolják azokat az enzimeket, amelyek normális körülmények között a DNS replikáció részei.
A 80-as években a kutatók fluor atomokat adtak a quinolonok struktúrájához. Ez lehetővé tette e gyógyszerek számára, hogy az egész szervezetben behatoljanak a szövetekbe, beleértve a központi idegrendszert is. Ettől még hatékonyabbak lettek a bakteriális fertőzések kezelésében. Bizonyos, az FDA által jóváhagyott fluoroquinolonokat hamar visszavontak a piacról, miután számos súlyos mellékhatás és haláleset is előfordult.
Az 1999-ben visszavont trovafloxacin például májkárosodást okozott. Hatásosságuk miatt hamar népszerűvé váltak, mind súlyos, mind átlagos bakteriális fertőzések kezelésében. A 90-es években a Perzsa-öbölben állomásozó amerikai katonáknak ciprofloxacint (cipro) adtak arra az esetre, ha lépfene spórákkal kerülnének kontaktusba.
2001-ben, lépfene fertőzéssel fenyegető terrorista támadások után a cipro eladások az egekbe szöktek és a CDC egy 60-napos kúrát javasolt. De addigra már felmerültek problémák. Stephen Fried amerikai újságíró 1998-ban kiadott egy Keserű pirulák (Bitter Pills) című könyvet a felesége súlyos és hosszantartó neurológiai reakciójáról az ofloxacinra.
A könyv segített a többi áldozatnak, hogy beszámolóikat közzé tegyék. Egy ilyen fórumon 2001-ben már több mint 5000 esetbeszámoló volt. Az azóta elhunyt Jay Cohen, aki akkoriban pszichiáter-orvoskutató volt a Kaliforniai Egyetemen, egyenként felvette a kapcsolatot ezekkel az emberekkel és 45 esettanulmányt publikált(1). Cohen arra figyelmeztetett, hogy a fluoroquinolonok szedése után bizonyos embereknél több szervet érintő, súlyos problémák alakultak ki, amelyek hamar jelentek meg és hónapokig vagy évekig tartottak.
Cohen munkásságát azokban az időkben nem vették komolyan, mert online fórumok alapján dolgozott. De a panaszos esetek és a páciensek petíciói folytatódtak.
1980 és 2015 között az FDA a még kapható öt különböző fluoroquinolonnal kapcsolatban több mint 60.000 beszámolót kapott többszázezer "súlyos káros mellékhatást" leíró pácienstől (a leggyakoribbak az ínszalag szakadás, a neurológiai és pszichiátriai problémák), valamint 6575 haláleset. Az FDA szerint a gyógyszergyártók, az orvosok és a felhasználók által beküldött esetek nem alkalmasak következtetések levonására.
Az azonban igaz, hogy a fluoroquinolonokról több panasz érkezett, mint a többi, széles körben használt antibiotikummal kapcsolatban. És a becslések szerint a káros mellékhatások mindössze 1-10% kerül bejelentésre!
2008-ban az FDA a gyógyszerek csomagolásán nyilvánossá tette a figyelmeztetést az ínszalag szakadásról; 2013-ban pedig hozzáadta a visszafordíthatatlan idegkárosodást is. Ahogy gyarapodtak a figyelmeztetések, a páciensek pereket indítottak a gyógyszergyártók ellen, arra hivatkozva, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást a kockázatokról. A károsultak ezek egy részét meg is nyerték, sok még most is folyamatban van. A gyártók állítják, hogy ők megfelelően kezelték a kockázatokat és az FDA-val együttműködve dolgoznak a címkék aktualizálásán.
2015 novemberében az FDA megszavazta a fluoroquinolonokkal összefüggő rokkantság, röviden FQAD önálló betegségként való elfogadását. A döntés 178 olyan világos eset alapján született, amelyekben egyébként teljesen egészséges emberek valami jelentéktelen fertőzésre fluoroquinolont szedtek és potenciálisan visszafordíthatatlan, súlyos károsodást szenvedtek(2).
A mitokondrium károsodás
Beatrice Golomb a Kalifornia Egyetemről évtizedek óta a fluoroquinolonok által károsodott emberekkel dolgozik. Első esete egy David Melvin nevű rendőr volt, aki addig sokat kerékpározott, viszont a levofloxacin szedés után 2007-ben tolószékbe kényszerült. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a fluoroquinolonok károsítják a sejtek motorját, a mitokondriumokat, amelyek szimbiotikus, baktérium-szerű sejtekből fejlődtek ki évmilliókkal ezelőtt.
Ez a fajta károsodás a szervezet minden sejtjét érintheti, ami magyarázatot ad arra, hogy miért jelentkezhet annyira sokféle tünet és idővel miért romlik az állapot.
Kiderült például, hogy az aminoglikozidok süketséget okozhatnak a fülben lévő szőrsejtek mitokondriumainak károsításával(3). Collins és munkatársai kimutatták, hogy az antibiotikumok gyakran mitokondrium károsítók, de meglepetés volt számukra, hogy ezek közül a quinolonok voltak a legerősebben károsító hatásúak.
2010-ben Yvonne Will, a Pfizer gyógyszergyár toxikológusa egy esszében beszámolt a mitokondrium károsító hatásokról a gyógyszerfejlesztés korai szakaszában(5). Eredményei szerint bizonyos antibiotikumoknál fennáll ez a hatás, másoknál nem. Minden általuk tesztelt fluoroquinolon erősen károsította az emberi májsejteket.
Az egyik probléma, hogy nincs megbízható, egzakt mérési módszer a károsodás kimutatására, és azt sem tudják, hogy pontosan hogy működik a sejtkárosító hatás.
Egy 1996-os tanulmány(6) arról számolt be, hogy a cipro DNS töréseket okoz a mitokondriumokban. A fluoroquinolonokat tanulmányozó Neil Osheroff biokémikus azonban kételkedik ebben az eredményben. Ő elvégezte a saját tesztjeit és úgy találta, hogy a terápiás dózisban felírt fluoroquinolonok nagyon csekély hatással vannak a humán DNS-re(7).
Charles Bennett hematológus, a Southern Network on Adverse Reactions (egy káros mellékhatásokkal foglalkozó hálózat) igazgatója. Ez az államilag támogatott intézmény 2010 óta dolgozik fluoroquinolonoktól károsodott emberekkel.
Egy tavalyi konferencián Bennett olyan előzetes adatokról számolt be, amelyek magyarázatot adhatnak arra, hogy miért csak bizonyos embereknél alakulnak ki súlyos mellékhatások. 24 neuropszichiátriai (memóriavesztés, pánikrohamok, depresszió) károsodást szenvedett alanytól vett nyálmintát és kimutatta, hogy közülük 13-nál (57%) egy olyan génvariáció van jelen, ami egyébként csak az összpopuláció 9%-ra jellemző. (És mi a helyzet a maradék 43%-kal?- Sz.G. megj.) Ez a mutáció okozhatja a gyógyszer veszélyesen magas szintjének felhalmozódását a sejtekben. Jelenleg további 100 emberrel készül ilyen vizsgálat. Ha az eredmény megismételhető, az egy olyan genetikai teszthez vezethet, amellyel ki lehet szűrni, hogy kinek nem szabad szednie ezeket az antibiotikumokat.
Hiányzik a támogatás
Bizonyos laboratóriumi tesztek azt sugallják, hogy a gyógyszerek mellé adott antioxidánsok csökkentik a mitokondriumkárosító hatást. Számos kutató dolgozik a megoldások megtalálásán, de a kutatások komoly anyagi hátteret igényelnek, azt pedig nehéz megkapni egy olyan gyógyszercsoport esetében, amelyet néha életet veszélyeztető fertőzések esetén írnak fel. Ez egyébként általános probléma: a gyógyszerbiztonsági vizsgálatokra kevés szponzoráció jut. Bennett szerint az évek óta piacon lévő gyógyszerek vizsgálata nem prioritás.
A másik probléma, hogy a tudósok nem szívesen publikálnak olyan eredményeket, amelyek rossz színben tüntetik fel a gyógyszergyártót. Hosszú történelme van az ilyen eredményeket nyilvánosságra hozó szakemberek elleni szankcióknak. A Merck gyógyszergyár munkatársai körében egy e-mail listát keringtetett azokról az orvosokról, akik kritizálták a Vioxx (rofecoxib) nevű gyulladáscsökkentő gyógyszert, amelyet a megnövekedett szívinfarktus és sztrók kockázat miatt visszahívtak a piacról. Ez az e-mail egy listát tartalmazott és az orvosok neve mellett olyan szavak szerepeltek, mint "hatástalanít", "hatástalanított", vagy "hiteltelenít". Az e-mailt a 2009-es perben bemutatták a bíróságon. (A Merck nem reagált a Nature magazin kérésére, hogy kommentálja az esetet.) Az agresszív taktika nagyon nagy probléma - mondja Bennett. A múltban őt is fenyegették meg gyógyszergyárak.
A fluoroquinolonok felírásának gyakorisága nem csökkent 2011 és 2015 között. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos figyelmeztetések nem bizonyultak elegendőnek az orvosok számára ahhoz, hogy kevesebbet írjanak fel belőlük. A csomagolásukon lévő figyelmeztetések kb. hússzor változtak meg az elmúlt 4-5 évben. Ez nehezen követhető az orvosok számára. Azonban 2016-2017-ben mutatkozott egy kb. 10%-os csökkenés.
Mindeközben van Staveren Amszterdamban arról panaszkodik, hogy a saját orvosi mivolta ellenére mindeddig nem sikerült egy olyan orvost találnia, aki hinne neki. Arra vár, hogy az Európai Gyógyszerbizottság döntést hozzon és közzé tegye a maga ajánlásait. Reméli, hogy ez követni fogja az FDA-t a figyelmeztetések bevezetésében. "Mindegy milyen ritkák, az orvosoknak tudniuk kell ezekről a kockázatokról". "Azt akarom, hogy a figyelmeztetések mindenhol szerepeljenek és hogy vegyék komolyan őket."
Fordította, kivonatot készítette: Mezei Elmira
Forrás:Marchant J. When antibiotics turn toxic. Nature. 2018 Mar 22;555(7697):431-433. doi: 10.1038/d41586-018-03267-5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése