Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Öt unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejemnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2015. február 17., kedd

Sétálj velem 1. - Csepelen


Tegnap reggel el kellett mennem az Izabella utcába. 
Gondoltam, elviszem magammal a nagyon jó barátom: 
a fényképezőgépem. 


Nagyon élvezem, hogy jó teleobjektívvel lehet 
remek közeli és távoli képeket is készíteni.


A természet ébredezik.


Jó a szemnek a szép zöld növényzet. 


Persze akkor, ha hagyjuk élni. 
Ez a kupac már legalább egy hete itt van.
Én más sok éve nem állítok karácsonyfát. 
Pár hétért nem gyilkoltatok le egy több éves fát. 


Imádom a reggeli napfényt!
Ilyenkor sokkal szebbek a fények.


Azért a közeli képeken jól látszik,
mennyi porral, kosszal kell megküzdeniük. 


Emlékszem, még a 90-es években történt:
Hajnalonként vagy esténként, attól függött, mikor értem rá, 
lementem a ház elé, és a saját pénzemen vett locsolócsővel
megfürdettem a ház előtti növényzetet.


A köszönet helyett leszúrtak, hogy pazarlom a vizet,
aztán a közös képviselő leszerelte a csapot is. 
Az, hogy porrá vált a talaj, és kínlódtak a növények, 
senkit nem érdekelt. 


Sőt, ezt nézzétek meg!
Lebetonoztatták a jegenyét körüli talajt, 
és ide helyezték a szemetes konténereket.
A tetőt ki kellett vágni hozzá.
Azóta az eső a mérgező, szemetes levét mossa a fák gyökeréhez. 

Ez azért is ostoba megoldás volt, mert a kis járda másik oldalán
senkit sem zavartak volna a konténerek. 
Csak 3 méterrel messzebb kellett volna elsétálni a szeméttel. 


Másfél éve fura zajra figyeltem fel.


A hatalmas, egészséges jegenyéket félbevágták. 


Visszatérve a tegnap reggelhez:
a HÉV felé már ilyen zöld a talaj. :-)


Pedig az autók tetején még szikrázott a napfényben a jég.


Elindultam a Boráros tér felé. 
(Folytatás következik.)