Drága Lonci!
Sajnos hiába került haza a klub, Te már elfáradtál. Sokat beszélgettünk erről is. Örülök, hogy 15 éve az életem része voltál és az is maradsz, bármerre járj is. :-)
Szép csendben elaludtál, ahogy szeretted volna. Ebben is ügyes voltál. Nagyon büszke vagyok Rád. Kevés Nálad szorgalmasabb embert ismertem. Nem csak meghallgattál, hanem alkalmaztad is a technikákat.
Sok tanfolyam részese voltál, imádtad felismerni az összefüggéseket. Rengeteg remek meglátásod volt, és mindig lelkes tagja voltál a csoportnak. Csodás példája voltál annak is, hogy bármikor érdemes változni, és lehet is. Ez nem korhoz kötött.
Sokszor emlegetted a fiatalabbaknak, hogy mennyivel másabb lett volna az életed, ha hamarabb találkozunk, és hamarabb tudhattad volna, amiket megtanultál. De sohasem késő. Az utolsó 15 évben voltál a legboldogabb. :-)
Te ápoltad a növényeimet, amíg 3 és fél évig Erdélybe jártam. Köszönöm Neked ezt is. :-)
Ami sokszor csak a kettőnké volt: a tari kirándulásaink. Jobban szeretted, ha csak ketten mentünk. Meg is tettük számtalanszor. Hányszor jártad körbe a sztupát Vicáért és Gabiért! Sokkal többször, mint saját magadért!
Hány száz mécsest és füstölőt gyújtottál meg felajánlásként a lányaidért, az ismerőseidért!
Nem is tudom, hányszor frissítettük meg a Reiki beavatásod ebben a házikóban!
Emlékszel erre? Körben vihar volt, de mi leégtünk, mert Taron sütött a Nap. Ezen sokat nevettünk!
Még arról is beszéltünk, hogy akár itt is szétszórhatjuk majd a hamvaidat...
Drága Loncikám! Mindig is emlegetett példaképe leszel a leendő tanítványaimnak is! Nagyon szeretünk, és megnyugtat, hogy ezt tudod is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése