Tegnap reggel el kellett mennem az Izabella utcába.
Gondoltam, elviszem magammal a nagyon jó barátom:
a fényképezőgépem.
Nagyon élvezem, hogy jó teleobjektívvel lehet
remek közeli és távoli képeket is készíteni.
A természet ébredezik.
Jó a szemnek a szép zöld növényzet.
Persze akkor, ha hagyjuk élni.
Ez a kupac már legalább egy hete itt van.
Én más sok éve nem állítok karácsonyfát.
Pár hétért nem gyilkoltatok le egy több éves fát.
Imádom a reggeli napfényt!
Ilyenkor sokkal szebbek a fények.
Azért a közeli képeken jól látszik,
mennyi porral, kosszal kell megküzdeniük.
Emlékszem, még a 90-es években történt:
Hajnalonként vagy esténként, attól függött, mikor értem rá,
lementem a ház elé, és a saját pénzemen vett locsolócsővel
megfürdettem a ház előtti növényzetet.
A köszönet helyett leszúrtak, hogy pazarlom a vizet,
aztán a közös képviselő leszerelte a csapot is.
Az, hogy porrá vált a talaj, és kínlódtak a növények,
senkit nem érdekelt.
Sőt, ezt nézzétek meg!
Lebetonoztatták a jegenyét körüli talajt,
és ide helyezték a szemetes konténereket.
A tetőt ki kellett vágni hozzá.
Azóta az eső a mérgező, szemetes levét mossa a fák gyökeréhez.
Ez azért is ostoba megoldás volt, mert a kis járda másik oldalán
senkit sem zavartak volna a konténerek.
Csak 3 méterrel messzebb kellett volna elsétálni a szeméttel.
Másfél éve fura zajra figyeltem fel.
A hatalmas, egészséges jegenyéket félbevágták.
Visszatérve a tegnap reggelhez:
a HÉV felé már ilyen zöld a talaj. :-)
Pedig az autók tetején még szikrázott a napfényben a jég.
Elindultam a Boráros tér felé.
(Folytatás következik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése