Semmi olyasmi nem történik meg veled, amit te magad ne akarnál. Egyáltalán semmi. BEKÉPZELHETED ugyan magadnak, hogy olyan dolgok történnek veled, amelyeket nem akartál, ám ez nem a valóság, és pusztán csak azt a célt szolgálja, hogy áldozatnak tarthasd magad.Ha áldozatként tekintesz önmagadra, annak fogod látni magad. Ha gonosztevőként tekintesz magadra, akkor gonosztevőnek látod magad. A nézőpont teremti meg az érzékelést.
Semmi sincs, ami ennél a gondolatnál erősebben akadályozna a fejlődésedben. Az áldozattá válás gondolata biztos jele a korlátolt felfogóképességnek.
Külső világodban sok minden létezik, ami belső igazságod irányába vezethet, de még ezek az emberek, helyek, tárgyak és események is csak emlékeztetők. Olyanok, mint az útjelző táblák. Gyakorlatilag ebben áll a "külvilág" jelentősége. A fizikai világnak az a rendeltetése, hogy biztosítsa számodra a környezetet, amelyben külsőleg megtapasztalhatod, amit a bensődben tudsz.
Kérlek, ne téveszd össze a szíved szavát azzal, amit az elméd súg neked! Az elmédben az rejlik, amit mások plántálnak bele, a szívedben viszont az, amit énbelőlem magadban hordozol. A legtöbb ember szerint hazatérni annyit jelent, mint visszatérni Istenhez, az öröklétbe. De nem térhetsz vissza Istenhez, hiszen soha el sem hagytad - és a lelked tudja ezt.
TE magad tudatos szinten talán nem vagy tisztában ezzel, de a lelked tudja.
A lelked arra törekszik, hogy megtapasztalja, amit tud. A lelked tudja, hogy sohasem hagytad el Istent, és arra törekszik, hogy ezt meg is tapasztalja.
Az élet az a folyamat, amelynek révén a lélek Tapasztalattá alakítja a Tudást, és amikor a tudásod és a tapasztalataid átérzett valósággá válnak, a folyamat beteljesedik.
Az újraegyesülés pillanatában egyszerűen annyi történik, hogy visszaemlékszel rá, Ki Vagy Valójában, és ezt meg is tapasztalod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése