1998-ban, Hollandiában végeztem el egy 150 fős tanfolyamot.
Egy napon az volt a feladat,
hogy mindenki keresse meg életében azt a pillanatot, amikor rájött, hogy
teljesen egyedül áll a világban, már SENKIRE sem számíthat, senkiben nem bízhat
meg.
Sokkolva
tapasztaltam, hogy a csoport kb. 75%-a azt az élményt jelölte meg, amikor rádöbbent, hogy
nem a Mikulás és a Jézuska hozza az ajándékot!
(Nekem a szüleim korai halála felülírta ezt az élményt.)
A 27
éves praxisban sokszor kipróbáltam ezt a kérdést, és legtöbbször bejön itt is, Erdélyben is.
A saját
unokámat már megkérdeztem, mit vegyek neki Mikulásra? Meglepődött, hogy miért
én veszem meg, miért nem a Mikulás hozza? Elmeséltem az egészet úgy, mintha
felnőtt emberrel beszélnék. De hát a másik nagymama találkozott vele. – mondta.
Levittem
a Csepel plázába, találkoztunk 4 Mikulással. Melyik az igazi? Bevittem a boltba,
megmutattam a csoki figurákat.
Elmondtam
neki, hogy ez az ostoba mese nekem nem ér annyit, hogy egyszer majd rájöjjön,
hogy hazudtam, és attól fogva ne bízzon meg bennem. Megértette.
Ma már
18 éves, és MINDIG engem hív fel, ha bármi gondja van, mert tudja, hogy én
őszinte leszek hozzá és bízhat bennem.
Az idő beigazolta, hogy érdemes volt tisztának maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése