Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2012. augusztus 27., hétfő

Gyopárosfürdői élmények


Szombaton éjjel 2-kor keltem, elkészültem, felvettem Katit és lementünk a szokásos MOL rendezvényre, Gyopárosfürdőre. 7-kor már ott kávéztunk.
 
 
Balra az étkezősátor, ráadásul ebben a végében állt a színpad, itt őrjítő hangon szólt a zene. Jobbra a mi sátrunk. Gyakorlatilag reggeltől estig üvöltöttünk. Így is alig értettük a kérdést, és persze a válaszunkat is inkább szájról olvasták le. Az asztalon remegtek a kártyák a hangerőtől. :-)
 

Nehéz volt eldönteni, hogy az erős zaj volt zavaró, vagy a műanyag fehér sátor. Sütötte a nap, a vakító fényben folyt a könnyem, ami összekeveredett az ömlő izzadtságtól. Lassan minden sarkát kibontottam a sátornak. Régebben még kaptunk sok vizet, most nem, de szerencsére a kocsiban volt sok üvegem, ittam is, ami belémfért..
 
 
 
Kati jobban viseli a meleget. De a "munka" megint zseniális volt. Mindenkinek sikerült érdemben tanácsot adni, felvilágosítani, megoldást mutatni. Imádjuk ezt a fajta tevékenységet, itt rövid idő alatt kell koncentráltan segíteni. Rengetegen voltak, nem is számoltam. 13 éves ifjú legénytől kezdve az idősebb korosztályig, vegyesen. :-)
 
 
Azért persze egy valakivel sikerült konfliktusba kerülnöm. Elvileg 13 órától egy óra ebédszünet van, evésre, mosdóba menésre. 13:20-ig beszéltem valakivel, és ekkor már felálltam ebédelni. Egy nő felháborodva kérdezte, hogy hová megyek?
- Ebédelni.
- És akkor vele mi lesz? (Félóránként lehet feliratkozni egy listára. :-) )
Mondtam, hogy 2-kor keltem, levezettem 200 km-t, reggel óta üvöltve dolgozom, és igen, most elmegyek enni, mert estig még tovább kell dolgoznom, és aztán még 200 km hazáig. Nem érdekelte. Sajnálom. Kemény voltam, és ettem. A csudába, a kegyetlen, kemény, önző fejemnek!
 
 
Csodás volt ez a 6-7 év körüli kislány! A versenynek már régen vége volt, az emberek zöme már hazament. Bontás folyt mindenfelé. Ki volt biztosítva, de az volt a feladat, hogy egyik rekeszt a másikra helyezze.
 
 
Kötélen húzta fel sorban a rekeszeket, és ráállt a legfelsőre. Jó fejek voltak a szülők is. Hagyták a gyereket.
 
 
25 rekesz után dőlt el a torony.
 

Imádta, hogy lógott a kötélen. :-) Vagány kis teremtés! Mi lesz, ha felnő?


Míg vártam Katira, közeledett 2 paplanernyő. Igaz, motorral jöttek, de akkor is remek lehetett fent nekik. Sajgott a lelkem! A repülős énem látta fentről,  milyen lehet nekik odafent. :-)
Beültünk a kocsiba, és mivel elment a hangunk estére, Csernust hallgattunk végig.
Hálás vagyok, hogy ismét egy ilyen hasznos, értékes napot tudhatok magam mögött.
Jövő szombaton Bázakerettye a helyszín. :-)