Ebbe az általános iskolába jártam. Hatalmas épület, normális méretekkel, lehetett levegőt kapni benne, minden szempontból igazi iskola volt.
Az egyik kapunál a Pál utcai fiúk szobrait állították fel.
Tetszett az ötlet, és a gyerekek is szeretik.
Igazán hangulatos és ötletes megoldás.
Patinás iskola, nagy múlttal.
A Corvin sétányra kellett mennem, de nem tudtam megállni,
hogy le ne fotózzam megint.
Láttam, hogy fekete zászló leng rajta.
Gondoltam, hátha ismerem a gyászolt tanárt,
odamentem elolvasni, ki hagyott itt minket.
Kiderült, nem tanár ment el,
hanem az iskola szűnik meg.
Tudom, hogy az élet állandó változás.
Tudom a Teremt - Fenntart - Lebont szabályát.
Ezzel semmi gond, legfeljebb kicsit fáj.
De hogy ennek miért kell most megtörténnie?
Itt egy iskolának tökéletes épület, és ezt bezárják.
Mi lesz vele?
Ezt is ledózerolják, és felépítenek egy modern vackot,
amiben nem kapnak levegőt, kis lukakkal,
alacsony mennyezettel, üveg falakkal?
Vagy ennek a helyére is felhúznak egy újabb bankot, plázát?
Tényleg ilyen könnyen elherdálunk minden értéket?
Hol élek én?
Úgy látszik néhány - sürgősen pszihiátriai kezezelésre szoruló - embernek semmi sem szent. Én nem ismerem ezt az iskolát, mert nem vagyok pesti, hanem egy vidéki városi, de sok szépet hallottam az iskoláról. Kár érte, hamár túlélte a II.világháborút és 1956-ot, meg hogy már 100 éves.
VálaszTörlés