Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2013. május 29., szerda

Könnyek napja


Nincs véletlen, ezt tudom. Ma reggel dolgoztam a laptopnál, a háttérben ment a tévé. Régi film, felkavart, és előhozta az elszúrt életem.
Igazából egyetlen lélek volt, aki teljesen elfogadott, szeretett, olyannak, amilyen vagyok. Igazi, kölcsönös szerelem volt. Sok éven át.
De nem mertem teljesen felvállalni, és elment, minek maradjon?
És ezt a hibát már nem tudom soha jóvátenni.
Annak is sok éve, hogy éget a hiánya. Néha érzem, hogy itt van, de hát nem bújhatok Hozzá, nem ölel át már ebben ez életben soha többé.
Megbeszéltem Vele, bár nagyon fáj a hiánya, de én még maradnék. Érdekel az élet ezer rejtélye, szeretek tanítani és gyógyítani. Élvezem, amit csinálok.
 

Néha vannak olyan napok, mint a mai. Amikor úgy érzem, elfáradtam, egyedül vagyok, minek evezzek egyedül, merre és meddig? HÉV, villamos, mindegy, én bőgtem egész nap. Visszafelé több megállót lesétáltam inkább, de nem érdekelt igazán, ki mit gondol. Pár telefon volt, akkor igyekeztem tartani magam, de az egyik esetben megszólalni sem tudtam az elején.
 
 
 
Még a legcsodásabb almafa is ki tud száradni egyetlen hét alatt.
Persze ebben is sok tanítás van. Csodás emberek vannak pillanatokra jelen az életemben, de éli mind a maga saját életét. Semmi sem örök, és mindig minden változik.
Ennek a napnak is lesz vége, ennek a hangulatnak is, és ennek az inkarnációnak is.
A döntéseinkért felelősséget kell vállalni, mint ahogy az érzéseinkért is.
Elrontottam valamit, és most fizetek érte. Visszakapom mindazt, amit én tettem a Kedvesemmel.
Nem adhatom fel idő előtt. A büntetésem teljesen le kell töltenem, hogy legalább ebben az életben letudjam, és a következőben majd boldog is lehetek.
Örökre megtanultam, hogy a gyávaságnál nincs rosszabb. Amit kihagyunk, az sohasem pótolható. Ha akkor tudtam volna, hogy a félelmem egy korábbi inkarnáció miatt van bennem, ma is boldogan élhetnénk együtt.
Most már mindegy. Most MOST van. A múlton már nem tudok változtatni, a jelenben kell lennem, és megélnem a visszaérkező fájdalmat, amit most kapok vissza. És persze nem haragudhatok a "postásra", aki leszállítja azt, amit megérdemlek.
Leírtam, hogy tanuljatok belőle.