Sedona - módszer

"5 kérdés:

1. Mit érzel MOST?
2. Örülsz ennek az érzésnek? Engedélyt adsz rá?
3. El tudnád engedni?
4. El akarod engedni?
5. Mikor?

1. lépés:

Gondolj valamire, amivel kapcsolatban kellemesebb érzéseket szeretnél táplálni, majd engedd, hogy bármiféle érzés eltöltsön ebben a pillanatban.

Kérdezd meg magadtól: Mit érzek most ezzel kapcsolatban?

Nem kell okvetlenül erős érzésekkel foglalkoznod. Akár azt is ellenőrizheted, milyen érzést táplálsz ezzel a mostani gyakorlattal szemben, és mit vársz tőle.

 

2. lépés:

Üdvözöld az érzést, csakúgy, mint minden gondolatot, hangot és képet, ami felvetődik vele kapcsolatban. Engedd magadhoz teljesen, amit itt és most megtapasztalsz.

Kérdezd meg magadtól: Megengedhetem magamnak, hogy örüljek ennek az érzésnek?

Bármilyen együgyűnek tűnik is ez az utasítás, ennek meg kell történnie.

Az emberek többsége a múltban vagy a jövőben él ahelyett, hogy jelenlegi érzéseit tudatosítaná. Márpedig kizárólag MOST befolyásolhatjuk az érzéseinket (és ami azt illeti, az egész életünket vagy akár az üzletmenetünket). Nem kell megvárnod, amíg a vizsgált érzés erősödik, vagy amíg felcímkézed. Így is elengedheted.

Ha például tompának, üresnek, szürkének vagy magányosnak érzed magad, ezeket az érzéseket ugyanúgy elbocsáthatod, mint a markánsabbakat. Tedd a legjobb tudásod szerint!

 

3. lépés:

Kérdezd meg magadtól: El tudnám engedni ezt az érzést?

A kérdés mindössze arra vonatkozik, képes vagy-e rá? Az igen és a nem egyaránt elfogadható válasz. Gyakran előfordul, hogy akkor is elengedsz valamit, ha nemmel felelsz. Legjobb tudásod szerint és minden gondolkodás nélkül válaszolj a kérdésre. Tartózkodj a belső vitáktól vagy önmagad felülvizsgálatától lépéseid érvényességével és mindennek a következményeivel kapcsolatosan.

A gyakorlat kérdései szándékosan ilyen egyszerűek. Önmagukban nem fontosak. Az a céljuk, hogy megtapasztald az elengedés élményét, hogy milyen, amikor valamihez nem ragaszkodsz többé. Folytasd a 4. lépéssel, függetlenül attól, hogyan válaszoltad meg az előzőt.

 

4. lépés:

Bármi volt is a terítéken, most tedd fel magadnak a következő egyszerű kérdést: Akarom én ezt? Más szavakkal: Valóban el akarom engedni?

Megint csak azt kérem, hogy tartózkodj a belső vitáktól. Ne feledd: mindezt önmagadért, a saját szabadságodért és tisztánlátásodért teszed. Nem számít, hogy az érzés jogos, hosszantartó vagy helyes-e.

Amennyiben a válasz NEM, netán nem vagy biztos magadban, kérdezd meg:

Mit akarok? Továbbra is átélni ezt az érzést, vagy inkább megszabadulni tőle?

Ha a válasz változatlanul NEM, akkor is folytasd az 5. lépéssel.

5. lépés:
Tegyél fel magadnak egy, a korábbinál is egyszerűbb kérdést: Mikor?

Ez felhívást jelent az azonnali elengedésre, amit talán egyszerűnek találsz. Ne feledd, ez a döntést bármikor máskor is meghozhatod.

6. lépés:

Ismételd meg az előző 5 lépést olyan gyakran, amilyen gyakran csak kell, amíg meg nem szabadulsz a szóban forgó érzéstől.

Megjegyzés:

Ha nehezedre esik elengedni az adott érzést, engedélyt adhatsz magadnak, hogy egy pillanatra megtartsd. Ha engedélyezed magadnak, hogy azt tedd, amit mindig is tettél, később könnyebb lesz új döntést hoznod róla, ami már őszinte igenhez vezethet, így az elengedés is sokkal könnyebb lesz.

Az elengedés valószínűleg minden egyes lépéssel könnyebbé válik, de az is előfordulhat, hogy az eredmények eleinte alig érzékelhetőek. Kitartó gyakorlással azonban idővel egyre markánsabbá válnak. Talán rájössz, hogy valamely dologgal kapcsolatban érzések egész rétegei élnek benned. Amit azonban egyszer elengedsz, attól mindörökre búcsút veszel."

 

Én még hozzátennék valamit: sok éves tapasztalat. :-) Amikor kijelentünk valamit, a Rendszer rákérdez: Tényleg?

Mit jelent ez? Kijelentjük, hogy mondjuk elfogadunk valakit olyannak, amilyen. Ez a szeretet alapja. Nem a saját képemre akarom formálni, hanem elfogadom önmagát.

Teljesen biztos, hogy az illető fog újra valami olyant tenni, amit zavart minket. Nem azért, mert ő olyan ostoba, hanem azért, hogy letesztelje a Rendszer, valóban van-e bennünk elfogadás, szeretet? És a legtöbbször kezdődik minden elölről... Nem ő a "hibás", hanem mi buktunk el a vizsgán. Jó, ha előre vársz már a próbatételre, és mosolyogva fogadod a helyzetet, kijelentve:"Igen, én így is elfogadom őt olyannak, amilyen."

Mert a szívemben szeretet van. És a szeretet nem válogat, nem mérlegel.

Örömteli gyakorlást Mindenkinek!