Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2014. augusztus 21., csütörtök

Gondolatok Dan Millman könyvéből


Egyetlen tapasztalás sem megy veszendőbe, mert mindegyik megtanít valamire, és a lecke akkor is pozitív, ha maga az élmény nem az. 


A tapasztalat nem az, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk vele. 
                                   
A befogadóképességünk és az érdeklődésünk időről időre változik, ahogy az élet adja a leckéket és a pofonokat. Teljesen mindegy, mit szűrtünk le a könyvekből, az élet természete az, hogy összezavarodunk, mielőtt bölcsességre lelünk, térdre kényszerülünk, mielőtt az égre tekintünk, és szembesülünk a bennünk lévő sötétséggel, mielőtt meglátjuk a fényt. 
Minden egyes embernek végig kell járnia a tapasztalás útvesztőjét, hogy e világi bölcsességre tegyen szert. Bármivel kerülünk is szembe, az a maga módján a javunkat szolgálja. Kudarcok árán érünk el sikereket, hibáinkból tanulunk, és csigalépcsőn jutunk nagy magasságokba. 

   

A hibázás az élet szerves része. Az intelligencia azért van, hogy ne ismételjük meg újra és újra ugyanazokat a hibákat, miközben mindig más eredményre számítunk. A visszatérő problémák a még tanulásra váró leckékre hívják fel a figyelmet. Akkor tudhatjuk biztosan, hogy megtanultunk valamit, amikor másképpen kezdünk viselkedni. A felismeréseknek bizony semmi hasznuk a viselkedés megváltozása nélkül. 


Az élet olyan, mintha bumeránggal játszanánk: a szavaink és a tetteink hajszálpontosan jutnak vissza hozzánk. 


A világmindenség arra teremtetett, hogy tanítson, és nem arra, hogy elítéljen bennünket. Mi mégis ítélkezünk önmagunk és a világ felett. Akik gyorsan bírálnak, lassan mutatnak együttérzést. 
Ők elfeledték, hogy a fájdalmat okozó emberek nem jutnak pokolra: ugyanis már ott vannak, ezért viselkednek úgy. Elvégre semmit sem úszhatunk meg szárazon. Ha neheztelünk valakire, csak azt érjük el, hogy az illető bérmentesen lakik a fejünkben. És a bírálataink ellenére a valóság így is, úgy is az, ami. Tehát ha már bírálunk, tegyük együttérzéssel, amíg végül rá nem jövünk, hogy elsődleges feladatunk nem a megbocsátás, hanem a bocsánatkérés. 
                                                            

Addig sírtam, hogy nincs új cipőm, amíg meg nem pillantottam egy láb nélküli embert. 


Az élet választások sorozata. Akár a kisebb, akár a nagyobb terhet választjuk, minden döntésnek vannak előnyei és megvan az ára is. 
Múltbéli választásaink tettek azzá, akik ma vagyunk, és mostani döntéseink alakítják a jövőnket. Amikor azt kérik tőlünk, hogy két dolog közül válasszunk, olykor a legokosabb "mindkettőt" választani - de nem feltétlenül egyszerre. Csak hagyományos nézőpontból léteznek "rossz" döntések. Transzcendentális szemszögből tekintve csupán különböző leckék vannak. 


Bár a génjeink valóban istenadta összetevőink, de a szabad akarat is az. A génjeink ugyan hatással vannak a viselkedésünkre, de nem írják felül az irányításunkat vagy a felelősségünket. 


Ha túlságosan ragaszkodsz a táplálkozási előírásokhoz, akkor a stressz fog a sírba vinni.