Az egész jelenségvilágot a polaritás uralja, a fizikai, a kémiai és egyéb tudományok minden törvényében benne rejlenek az ellentétes fogalmak.
A csodák törvényét mindenki működtetheti, aki felismeri, hogy a teremtés lényege a fény.
Éjszaka elhagyjuk egónk hatalmas korlátait, és átlépünk az álom-tudatosságba. Ilyenkor újra meg újra megtapasztalhatjuk elménk mindenhatóságát. Lám, rég halott barátaink távoli kontinensek vagy gyerekkorunk megelevenedett színterei bukkannak fel álmainkban.
Amiként a filmképek valóságosnak tűnnek, pedig csak fény és árnyék keveréke alkotja őket, ugyanígy a mindenség változatossága is csalóka látszat.
A teremtés egyszerre fény és árnyék, mindegyik szükséges a képek létrejöttéhez. A májá világában a rossz és a jó folyton váltja egymást. Ha az öröm állandó volna itt a földön, vágynánk-e újabbra?
A fájdalom jó emlékeztető. A kiutat a bölcsesség mutatja meg. A halál csupán látszólagos tragédia. Akik összeborzadnak láttára, olyanok, mint a tudatlan színész, aki szörnyethal félelmében a színpadon, holott csak vaktölténnyel lőttek rá.
(Paramahansza Jogananda: Egy jógi élete)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése