Ismét jártam a kecskeméti temetőben. Már írtam arról, hogy engem majd szélbe kell temetni. Nekem tetszik ez a kifejezés. Valami kedves helyen szórják majd szét a hamvaimat. Ha minden levetett ruhának emlékművet állítunk, lassan nem lesz hely az élésre..
Megakadt a szemem ezen a sírkövön. Fura, de legalább kicsit természetesebb, csak ez is sok helyet foglal.
Ez nekem a rettenetes kategória. Ennél már a hagyományos sírkő is jobb.
És ezt még lehet fokozni.
Amiért igazán mentünk. :-)
Nekem tetszett, hogy közel van a katonai reptér, és két gép gyakorolta a kötelékben repülést. Persze a hangerő minden képzeleletet felülmúlt. Ennyit a nyugalmas, csendes temetőről, de a csontokat ez nem zavarja.
Van egy kedves emlékmű a Magyar Királyi Honvéd Légierő állományából hősi halált halt vagy eltűnt katonák emlékére.
Bár a temetői összkép rémes, apró részletek azért szépek is lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése