Olvastam, jogosnak érzem. Megosztom veletek:
"A
csendes tragédia, amiről senki sem beszél, pedig mi gyerekeinket érinti
A
mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia,
mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.
Gyermekeink
ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!
A
legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek
pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:
Ø
minden
ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,
Ø
a
figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,
Ø
a
serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,
Ø
a
10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.
Mit tehetünk, hogy
szembenézzünk az igazsággal?
·
Rossz
válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.
·
Rossz
válasz, hogy hát, így születtek.
·
Szintén
rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.
Igen,
az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI
szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.
De miben is áll ez a
probléma?
A
modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez
tartozik például:
Ø
érzelmileg
elérhető, megközelíthető szülők,
Ø
egyértelműen
meghatározott határok és erkölcsi minta,
Ø
felelősség,
Ø
kiegyensúlyozott
étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,
Ø
megfelelő
mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,
Ø
kreatív
játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.
Ehelyett a gyerekek ezt
látják:
Ø
örökké
elfoglalt szülők,
Ø
a
végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,
Ø
az
érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,
Ø
kiegyensúlyozatlan
étrend és hiányos alvás,
Ø
„otthonülős”
életmód.
Végtelen
stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények
azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között
egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…
Az
emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet
megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez
vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas
árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.
Mit lehet
tenni?
Ha
azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora
legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!
Íme, ezeket kell a szülőknek
megtenni:
Állítsunk
fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai
vagyunk.
Azt
biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem
kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a
szükségessel.
Biztosítsunk
számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
Naponta
legalább egy órát töltsünk a természetben.
A
családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök
nyomogatását.
Rendes,
asztali játékokkal játsszon a gyerek.
Minden
napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok
összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
Tanítsuk
meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől
ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az
akadályokat.
Ne
csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük
neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves,
ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a
türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse
el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó
tevékenységet végezzen.
Az
élet ne csak szórakozásból álljon.
Ne
vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.
Semmilyen
oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem,
ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra
ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
Legyünk
ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.
Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.
Ne
a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
Tanítsuk
meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
Tanítsuk
meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együtt-érezni,
illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.
Tartsuk
vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg,
olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.
Változtatni
kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció
pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…"
https://bidista.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése