Újabb próbatételt kaptam.
Elengedési gyakorlat a könnyebb része, a segítség kérése,
az elfogadás a sokkal nehezebb benne.
Hogy jutottam ide?
Aki ismer, tudja, hogy már a Filmgyárban is rengeteget dolgoztam,
aztán a következő csaknem 30 év a tanulással, tanítással, gyógyítással telt el.
10 éves korom óta éjfél körül feküdtem le és kora hajnalban keltem fel.
Nyaralni nem jártam.
Nem iszom, ebben az inkarnációban még spicces sem voltam.
Nem dohányzom.
Teszem a dolgom: tanítok, gyógyítok.
A hálózatos munkákban rengeteg embernek készítettem el a prezentációs anyagot,
tartottam oktatásokat a webiroda használatáról,
a betegségek hátteréről, stb.
Rengeteg előadást tartottam.
3,5 évig jártam Romániába havonta tanítani és kezelni.
Pár hete Ancsa elvitt moziba, és akkor döbbentem meg,
hogy hány éve nem volt részem ilyen élményben!
Tehát lustának nem lehet nevezni.
Mostanában 3:30-kor kelek fel, megyek dolgozni délutánig.
Hol rontottam el?
Mivel 30 év tapasztalata van mögöttem, most már biztosan állítom:
minden fizikai tünet mögött gondolati/érzelmi probléma áll.
Ezeket megbeszéljük, ezek intim beszélgetések.
A legtöbb ember pár alkalom után úgy érzi, barátok vagyunk.
Ezért jár neki a különleges helyzet:
nem fizet, vagy nem a megfelelő összeget.
A 30 év alatt egy kezemen meg tudom számolni
- mert nagyon szokatlan élmény volt -
hányan fizettek többet, mint a 3 órás tarifa,
mivel 4-5 vagy 10 órát foglalkoztam velük.
Volt, aki hozott esetleg még ennivalót,
de ezek egy részét nem is szeretem, vagy nem tudom megenni,
de ebből a csekkeket még nem tudom feladni.
Azt már megtanultam, hogy fillérekből egyek.
Főzni csak akkor szoktam, ha Vikiék feljöttek Pestre.
Ez kevesebb, mint havi 1 alkalom.
Kikoplaltam, hogy ha jönnek, tudjanak enni nálam valamit.
Évek óta fotózom a Food not Bombs és a csepeli Együtt-érzés ételosztást.
Innen is van sok rászoruló esetem.
Ők természetesen nem tudnak fizetni. Ezzel nincs gondom.
Elképesztő történeteket hallok - látok itt.
Most én is bekerültem ebbe a körbe.
Ebben az országban ha annyit lopsz, hogy gazdagabb vagy,
mint Erzsébet királynő, az rendben van.
Mindenki szemet huny felette.
Ha ingyen segítesz a rászorulókon,
megtalál egy élősködő, aki fele áron veszi meg a lakásod,
és hajléktalan leszel.
Ő meg ebből gazdagszik meg.
Én viszont ismerem a karma törvényét.
Szerencsére ez nem MAGYAR találmány.
Itt nincs korrupció.
Mindenki visszakap mindent. Ő is.
Azok is, akik ebben a mocsokban részt vesznek, ebből élnek.
Én most lehet, hogy nem élek jómódban,
viszont magas rezgésű élményeket adok a világnak,
és ez fog visszatérni,
az lehet, hogy egy másik inkarnációban.
Mivel pokolian sok esetet dolgoztam fel a 30 év alatt, ez biztos.
REND van.
Ez most egy próbatétel nekem.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy tisztán kiálljam.
Amit nem értek:
Október 1-én zárult az árverés.
Gabival ránéztünk, de nem találtuk az oldalt a végén.
Miért október 21-én, 3 héttel később kaptam az értesítést,
hogy november 7-ig át kell adnom a lakást?
Mikor az elején bementem a végrehajtóhoz,
azt mondta, ha most nem megy el, akkor majd újra ki fogják írni,
de október 15-től tavaszig nincs kilakoltatás.
Nyerek hónapokat.
Akkor most mi van?
November 7. október után van!
Sokat gondolkodtam:
Ha megtudnám, hogy egy betegség miatt 2 hónapom van hátra,
nem érdekelne, mi lesz a dolgaimmal.
Szólnék a lányaimnak, unokáimnak, hogy vigyék, amit akarnak.
A növényeimet odaadnám annak, aki gondozná tovább őket.
A többi nem érdekel.
De most még úgy gondolom, hogy élhetek 20-30 évet.
Januárban 63 éves leszek.
Felgyűlt sok hasznos dolog, ami ugyan nem kell minden nap,
de ha szükség van rá, előveszem.
Ezekkel most mi lesz?
Hová viszem, hová teszem őket?
Tökéletesen működik a tűzhely, (nem volt napi szolgálatban :-) )
a hűtőszekrényem, stb.
A sok könyv, apróságok, amik vannak, de nincs hová tennem,
és ha majd elő kéne venni, honnan is?
Ami megható volt: a lányaim és Faris reakciója. :-)
Nem kell a híd alatt aludnom, rájuk számíthatok.
Ez megható, el is bőgtem magam tegnap a villamoson, ahogy beszéltünk.
De:
Ha olykor Ancsáéknál aludtam, éjjel még pisilni sem mertem kimenni,
hogy ne ébresszem fel a srácokat.
03:30-kor kelek, félek, hogy felébresztem őket.
Náluk nincs hely, csak a nappaliban, a kanapén alhatok.
Oda nem tudom elvinni a dolgaimat.
Oda nem jöhet fel tanítvány vagy beteg.
Jártak hozzám külföldről és vidékről is tanulni, ők hol alszanak,
és hol tanulok majd velük?
Ancsa körülnézett, hogy nagyobb albérletbe költözzön miattam.
De a Ferenc tér környékén nagyon magas áron vannak nagyobb albérletek.
A fiúk az ovit és a sulit megszokták, szeretik.
Miattam kéne ezt mind lecserélniük. Ez fáj.
Vikiék Bőszénfán élnek, zsúfoltan a kis házukban.
Ott végleg semmi munkalehetőség számomra.
De a lehetőségekhez mérten mellettem állnak, és ez leírhatatlan érzés!
Ők maximálisan teljesítenek ebben a próbatételben!
Szívből köszönöm Nekik!
El kell engednem ezt a helyet :-(
Hány, de hány ember tanult ennél az asztalnál, táblánál!
Ebben a szobában 2,5 évig minden szombaton tanultunk Laár Andrástól
csaknem 30 éve asztrozófiát, tarot, stb.. Járt itt Kisfaludy György is,
és még sokan mások...
A falak, a tárgyak nagyon magas rezgésekben fürödtek.
A nagy oltár, ahol minden hajnalban elvégzem a szertartásom,
ahol küldöm a Reikit a teljes listára, az Univerzumra, mindenkire.
Aztán a védőbúra mindenre és mindenkire.
A 10 milliószoros napokon kb. 40 mécses ég le 4 óránként
a lakás külömböző pontjain, mind más felajánlásként.
November 18-án ez már nem lehetséges.
Hány órát dolgoztam ennél az íróasztalnál,
amit még Miki csináltatott?!
Erre sem fog már senki ráfeküdni.
Ezeket hová teszem?
A kérdések:
Kinél élhetnek tovább a növényeim?
Kinek kell valami innen?
(Pár dologra már van jelentkező, de beszéljünk.)
Ki tud valami ingyenes raktározási lehetőséget?
Ki tud esetleg Csepelen olcsó lakásmegoldást?
(Maradnék. Itt hajnalban megveszek egy sajtos négyest a Karácsony Sándor utcánál 170.- forintért. Ugyanez a Fehérvári út sarkánál 50.- forinttal drágább.
Igen: ez estig sokszor ez a táplálkozásom.)
Hajnaltól 15:30-ig nem vagyok elérhető telefonon, mert dolgozom.
Üzenetet látom, esetleg ebédszünetben tudok jelentkezni, vagy munka után.
Tud valaki arról, hogy mi van a kilakoltatási tilalommal télen?
Esetleg arról, hogy leállítják a kilakoltatásokat?
A zárás:
Sajnos még mindig úgy érzem, adni könnyebb, mint elfogadni.
Tudom, ez ego.
Ettől sajnos nem könnyebb. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése