Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. november 26., csütörtök

Tapasz tapasztalat

Még nincs két hete, hogy használom, de remek a tapasztalatom. Eddig sem tudtam Romániában enni munka közben. Reggeltől estig ülök a gép előtt. De délutánra már érzetem, hogy nagyon éhes vagyok, néha remegett a gyomrom. Most ez nincs. Szemre is sokkal kevesebb étel kívánok, nincs rossz közérzetem tőle, nincs remegés, éhségérzet.
Eddig is csak napi 5-6 órát aludtam gyerekkorom óta, de kint inkább csak 3-4 órám maradt alvásra, és nem éreztem fáradtságot.
Volt egy komolyabb konfliktus is valakivel, de nyugodt, jó kedélyű maradtam. És nem csak szimplán uralkodtam magamon, hanem belül is békés maradtam.
A nadrágszíjamon már egy hét után állítani kellett. Lassan már még szorosabbra vehetem.
Én eddig is sok vizet ittam, így ebben nincs változás, engem nem zavar, hogy sok vizet kívánok inni.
Az arcbőröm meglepően jó, pedig a menstruáció alatt ki szoktak jönni a pöttyeim. Most tiszta maradt a képem.
Én eddig felváltva helyeztem fel a két karomra a tapaszokat. Néha a széle még látszik egy ideig, de semmi más nincs vele. Nem jön le, nem zavaró érzés. Ma a gyomor fölé helyeztem, mert valaki azt mondta, ilyenkor célirányosabban mennek le a centik. Onnan meg van bőven! Meglátom mi lesz.