Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. december 5., vasárnap

Egyensúly, egész-ség

Egy hajnali beszélgetés indított erre az írásra. Remélem, nem csak neki, hanem sokaknak segíthetek ezzel a pár gondolattal: Az emberek zöme nagy tévedésben van, és rosszul reagál a dolgokra.

Ahhoz, hogy tapasztalatunk legyen, polaritásra, ellentétekre van szükség. Fényre és árnyékra, hogy vizuális élményünk legyen. Hidegre és melegre, hogy a hőmérséklet értelmezhető legyen. Ha minden hófehér lenne körülöttünk, nem lenne tapasztalás. Amint egy parányi pont megjelenik a nagy fehérségben, máris lehet viszonyítani.
Viszont a "Diadalszekerünk" akkor halad előre az úton, ha középen vagyunk. Minden szélsőség árokba vezeti a szekerünket. Mondjuk akár túl negatívan, vagy épp túl pozitívan gondolkodunk. Az előrehaladás szempontjából lényegtelen, hogy a jobb vagy a bal oldali árokban kötünk ki.

Ha két ember találkozik, annak oka van. A szereposztás lényegtelen: szülő - gyermek, testvér, munkatársi, baráti, szerelmi kapcsolat... A cél egymás fejlesztése, tanítása kellene legyen. Inspirálni, kihozni a legtöbbet a másikból. Nem kihasználni. Nem birtokolni. Eljuttatni a másikat az EGÉSZ-SÉGhez, a teljességhez. Ami gyenge, ami hiányzik a másikból, azt kiteljesíteni.
Volt például egy ember az életemben, akinek Halakban volt a Mars bolygója, az enyém Kosban. Ha valamit tenni kellett, én már ugrottam volna, ő meg ült, hogy az élt majd megoldja helyette. Felismertem, hogy azért jött a látóterembe, hogy türelmet tanuljak. Az nekem gyenge pontom volt. Általa lehetett gyakorolni a türelem erényét, és ezért hálás vagyok neki. 2 évig bírtam a kiképzést. Ő sajnos nem lett energikusabb, gyorsabb, neki azt kellett volna tanulnia tőlem. :-D
Mikor egy anya a fiát még felnőtt korában sem engedi el, nincs hasznára. Nem lesz belőle férfi, pedig annak született. Mindig anya pici fia marad, pedig már lehet felesége és gyermeke.
A túldédelgetett gyermek életképtelen felnőtté növekszik, de igazán soha nem lesz felelősségteljes felnőtt. Csak a teste nő meg, a lelke nem.
Szétnézve a világban a következőt látom: az energikus, talpraesett nőkre még többet pakolnak, ettől persze még erősebbek lesznek. Ők úgyis elbírják a terheket. Van a mimóza, nyafogós, fejfájós, életképtelen típus, akit sajnálnak és kényeztetnek. Épp fordítva kellene lennie. Aki erős és kemény, annak lenne szüksége a "lágyításra" és a puha, kényelmes, enervált személyeket kellene edzeni, hogy megerősödjenek. Így kerülne mindenki végre középre.
Akkor miért nem megy ez így a valóságban? Lehet, hogy a tudatosság hiányzik az emberekből? Ezeknek a dolgoknak a felismerése? Be kéne látni, hogyan lehetünk egymás javára, és nem akadályozni kellene a másik fejlődését, teljessé válását.
Párkapcsolatban persze könnyű felismerni, hogy miért így alakul? Egy gyengébb férfi férfiasabbnak érzi magát egy nyafogó nő mellett, mint egy határozott oldalán. Alacsonyra állított lécet könnyebb átugrani, de a siker is jelentéktelen. :-D
Aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, rá kéne ébreszteni, hogy ő csak egy az emberiség egészében. Az a gyermek, akinek nincs önbizalma, azt dicsérni és csodálni kellene. Aki kikerüli a konfliktusokat, azt bele kell vinni, hogy megtanulja kezelni. Akinek nincs pénze, meg kell tanítani pénzt keresni. Aki parancsolgat a környezetének, annak ellent kell mondani, nem behódolni neki.
"Gyógyszerek" vagyunk egymásnak. Az elején van egy szimpatikus cukrozott réteg, amire ráharapunk, aztán leomlik a cukormáz, és jön a gyógyító hatású keserű rész: ami hiányzik belőlünk, amit a másik hozhat az életünkbe. Már, ha megteszi. Ha nem, nincs gyógyulás.
Mikor egy férj a gyermek miatt nem válik el, de hazugságban élnek tovább, feláldozzák minden résztvevő életét és boldogságát. Sőt, a hivatkozott gyermeket is hazugságra, megalkuvásra, boldogtalanságra nevelik, ezt a példát látja és majd utánozza le felnőtt korában.
Sokkal értelmesebb barátságban, egymást méltatva elválni, mint megalkuvóan, hazudva együtt maradni. A "szegény, gyenge feleség" meg megtanul lábra állni és felnőtt szülő módján viselkedni. Elvégre ezt vállalta, mikor megtartotta a magzatát. Sajnos sok nő pénzügyi befektetésnek tekinti a gyermekét, vele akarja bebiztosítani, hogy a kiszemelt férfi egy életen át eltartsa.