Aki ismer, tudja, hogy az a véleményem, semmire nem praktikus nemet mondani az étkezésben. Ha valamit kiiktatunk, akkor nem vagyunk EGÉSZ-SÉGESek.
Ennek ellenére persze sok élelem ízvlága nem volt az enyém. Gombát például imádom rántva, de más módon képtelen voltam elfogyasztani. Múlt hónapban megtört a jég. Kaptam csirkemellel, paradicsomos megoldásban, és fenséges volt. Ég áldja a készítójét! Aztán túléltem a padlizsánt és cukkinit is. Ezeket továbbra sem tartom izgalmasnak, de el lehet fogyasztani adott esetben. :-D
Sokszor nem is az étel a lényeg, hanem a tálalás. Ez itt egy sima rántotta virsli karikákkal, és egy szelet sajttal a tetején, csak ki van dekorálva. 
Hát, igen. Ő szatmári szilvás tortaszelet. Ruszvurm készíti. Remek az íze is, de a lelkem jobban megmozdult, mint a gyomrom. Furcsa érzés, hogy filmes koromban hányszor jártam a várban forgatni, és mivel az alkohol akkor sem hozott lázba, inkább a cukrászdákat ismertem. Ezt nagyon. Nos, egy vitrin kivételével szinte minden olyan, mint akár 30 éve. Amolyan időutazás féle is egy beülés ide. A minőség azóta is töretlen és a kiszolgálás is.
Ancsa meghívott a Dob utcai Shalimar étterembe. Nem lehet kihagyni. A toplistám élére került, a pincérrel együtt. Ez pikáns korianderes - mentás pácban érlelt csirkemellfilé omlósra sülve. Kaptam hozzá egy szószt is. A garam masalára emlékeztetett. Ilyenkor áldja az ember a Teremtőt, hogy kitalálta a táplálkozás folyamatát. Amit az én étkezésem alapján tapasztalt, azzal meg lehet elégedve. Királyi lakoma volt. Ancsa bárányt evett, az is pompázatosan sikerült. A felszolgáló úr humora és hozzáértése páratlan. Ha jót akartok, ide el kell jönni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése