Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. december 23., csütörtök

Karácsony

Sok éve nem szeretem már, képmutatás, erőn felüli "kötelező" költekezés, hivalkodás, betegre zabálás, lelki összeomlás ideje.
Idén ez még rosszabb, mint eddig. Évek óta ezeken a napokon állandóan szól a telefonom, és próbálom tartani a lelket az egyedül élőkben, akik ilyenkor még jobban szembesülnek a magányukkal.
Ebben az évben már napok óta megy a küzdelem, a panasz. Van, aki csendben beletörődve búcsúzik az élettől, van, aki haragos, mérges és másokon akarja levezetni a keserűségét. Temérdek elkeseredett ember ontja rám a baját. Meghallgatom őket, próbálom kiemelni és elterelni a figyelmüket a gondjaikról, hogy ne gyártsanak belőle többet. (Így legalább nem foglalkozom a most érkezett háromféle végrehajtásos saját történetemmel. Nekem ezeket hozta a "Jézuska" a fa alá. Nem, nem lesz fa sem, még tűlevél sem.)
Egy biztos: ha hagyjuk eluralkodni a pánikot, nem lesz jobb. Ha másokon akarjuk megtorolni a saját félelmünket, akkor sem lesz jobb.
Ha nincs semmink, adjunk, adakozzunk. Lehet, hogy pénz nincs, de van szeretet, türelem, odafigyelés. Az adás rezgése meg magasabb, mint a félelemé.
Próbatétel ez, és nagy tanítás.
Mint mára már szinte mindenki tudja, Jézusnak semmi köze a karácsonyhoz, tavasz szülötte volt, csak a téli napforduló ünnepét nem volt célszerű elvenni az emberektől. De az meg "pogány" szokásnak tűnt, hiszen minden létező kultúra mindig is ünnepelte. De idővel a "SZERETET" ünnepévé vált a köztudatban. Mára azonban köze sincs hozzá, csak kereskedelmi célpont, év végi akciókban el lehet adni minden szemetet. A bárgyú tömeg meg boldogan viszi haza, mert jó vásárt csinált vele, féláron az övé lehet, amire egyébként semmi szüksége.
Most "szerencsére" sokan tartoznak egymásnak, válságosdit játszunk, mi felnőttek. Nekem is sokan tartoznak, évek óta, én is tartozom sokfelé. Körjáték ez, csak észre kéne venni. (Van persze, aki fizethetne, csak nem akar, de nem ez a jellemző a legtöbb emberre.)
Nincs annyi pénz, amennyit szét szeretnénk szórni. VÉGRE SZERETNI KÉNE!!! Helyette pánik van. Valaki kérdezte tőlem, hogy most mondja a gyerekének, hogy nem fizették ki a munkáját és nincs játék a fa alatt? Igeeeeen! Mert nem a játékkal mérhető a szeretet, hanem ha mellé ülünk és beszélgetünk a csemetével. Ha mesélünk neki. Ha megtanítjuk, hogy most épp azt éljük, hogy nincs annyi forint a zsebünkben, de ez nem baj, hanem egy kezelni való helyzet. Ezzel sokkal többet kaphat a csemete, mint egy századik babával, vagy autóval.
Én most főzök valamit a gyermekeimnek és a két unokámnak, aztán jókat fogunk beszélgetni. Még szaloncukrot sem tudtam venni, nem hogy játékot. De bízom bennük, és tudom, hogy jó órákat élhetünk meg együtt. És megtanítom nekik is azt, amit ide leírtam. Ha most valamilyen tárgyat kapnának, hamarosan az enyészetté válna, de ez a tanítás remélem egy életre szóló példa lesz a számukra.
Nem megoldás az apátia, nem megoldás az öngyilkosság egyik formája sem. Mármint, hogy felköti magát, vagy fejleszt magában egy halálos betegséget. Nem megoldás, hogy agresszívvé válunk, erőszakkal lépünk fel másokkal szemben a jogos jussunkért.
Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek a következő fogalmakat:
SZERETET (ez feltétel nélküli elfogadást jelent!!!) TOLARENCIA, BÉKESSÉG, BIZALOM, TÜRELEM, JÓ KEDÉLY, EGYÜTTÉRZÉS, VIDÁMSÁG, ELÉGEDETTSÉG (mindenkinek tudok mutatni olyan helyzetet vagy személyt, akivel nem cserélne!!!) ŐSBIZALOM. Talán ez az utolsó a legfontosabb. Áhítatosan éneklik a Mennyből az angyalt, közben meg félnek és haragosak a világra? Miért nem bíznak Istenben? A Tökéletes Teremtő csak Tökéletest tud teremteni. És valóban a Teremtés tökéletes. Csak az ember látószöge a béka popsija alatt pislákol.
Na, BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :DDDD