Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2010. december 19., vasárnap

Laci emlékére

Mikor ideköltöztünk, az én két lányom, és a szomszédban élő három gyerek sokat játszottak együtt, együtt jártak általános iskolába is.

Laci volt a legkisebb. A nyakát sokszor csiklandoztam azzal az ürüggyel, hogy hol a katicabogár? Nevetve élvezte. :-D
A kutyánk még kölyök volt, ő tartott tőle. Ha valami tilos volt a kutyának, azt mondtuk neki: "Fúj! Nem szabad." Lacus felült a támlára, és azt mondta. "Fúj vagyok!" Ezt évekig emlegettük. :-D
Aztán telt az idő, felnőttek a gyerekek. Viki megszülte Zsófit. Mikor hazatoltuk a babakocsit, tele a bevásárolt élelmiszerrel és persze Zsófival, Laci felkapta az egészet és felszaladt vele a negyedik emeletre. Mi Vikivel egyszer csak szintén felértünk. Udvarias és persze nagyon erős legény lett belőle.

Már jóval magasabb volt nálunk, szinte mindig mosolygott. Jó ideje csak a lépcsőházban futottunk össze.
November 25-én mentünk be a városba Tiborral, mikor megkért, hogy vigyem el a Soroksári útig. Jót nevetgéltünk útközben. Még nem sejtettük, mi történik négy nap múlva, ugyanitt.

Hétfőn mentem a dolgozatokért az ETI-be, de hatalmas dugó volt a gyorsforgalmi úton. Aggódtam, hogy el fogok késni. Szívszorító látvány sokkolt: egy személykocsi frontálisan ütközött a szabályosan haladó teherkocsival. 3 ember azonnal meghalt. Akkor még nem tudtam, hogy Laci vezette a kocsit, ő az egyik áldozat, és még két nő, a fiatalabb 19 éves.

December 17-én Balatonföldváron volt a temetés. 27 év után véget ért egy élet, nagy űrt hagyva maga után. Néztem a bátyját, a sporttársait a dermesztő hidegben. Sok fiatalember most vált felnőtté.
Amire taníthat: nincs garancia arra, hogy mennyi időnk van hátra. Használj ki minden percet, ami adatott. Nem tudhatod, mennyivel gazdálkodhatsz még. Mondj ki mindent, amit akarsz, mert lehet, hogy nem lesz alkalmad bepótolni, vagy nem lesz már itt, akinek szánod a mondandódat.
Ne várj alkalmasabb pillanatra. Az ITT és a MOST a legjobb. Nem biztos, hogy lesz következő. Ne aludd át az életed felét! Éld azt teljes lelkesedéssel!
De tudd: a halál nem kudarc, az élet része, és csak ruhát cserél a lélek, aztán friss testben visszatér közénk, új ÉN-tudattal.