Válasz:
Azt gondolom, hogy mindannyian elveszítettük a belső erőnket és képességet, hogy gyakoroljuk, amit helyesnek és igaznak ítélünk. Bár tudjuk, hogy a harc nem visz sehová, és a vitatkozás által nem érjük el azt, amit akarunk, és az csak negatív energiákat teremt, de mégsem tudunk ezen változtatni. Ahhoz, hogy a változás megtörténjen, fejlesztenünk kell a belső erőnket, fel kell ismernünk, hogy milyen belső értékekkel rendelkezünk, és fel kell ismernünk mások értékeit is, azokat el kell fogadni, és meg kell értenünk a különbözőségeket a világban.
Kérdés:
Van-e különbség a belső konfliktus és a konfliktus között másokkal?
Válasz:
Minden velünk kezdődik. Ha más emberekkel harcolok, akkor valamiért harcolok önmagammal is. Talán nem vagyok képes arra, hogy a gyakorlatba tegyem, amiben hiszek, és ezért kompromisszumokat kell kötnöm. Ez a harc arra késztet, hogy elveszítsem a belső erőmet, és az értékrendem meginog. Amikor boldogtalan vagyok önmagammal, ez megmutatkozik a kapcsolataimban is másokkal. Ugyanakkor minél több megértéssel rendelkezem, és minél békésebbé válok, annál inkább leszek elfogadó és szerető, és ez meg fog mutatkozni a kapcsolataimban is.
Kérdés:
Csendben maradni és visszalépni egy szituációban - ez sokak számára gyengeségnek tűnik.
Válasz:
A szellemiség erő. A belső erőt nem kaphatjuk meg szellemiség nélkül. A szellemiség alatt azt értem, hogy sokkal több vagyok, mint ez a fizikai megjelenés. Az erőm a tudatosságomban rejlik szellemi lényként. Én egy élő, gondolkozó lény vagyok, a béke, a szeretet és boldogság lényege. Minél inkább megtapasztalom ezt, annál jobban fogom megtapasztalni a belső erőt önmagamban. Csendben lenni nem azt jelenti, hogy elfutok a világtól, de azt jelenti, hogy felemelem magasabb szintre a gondolataimat és érzéseimet, mielőtt azokat kifejezem.
Kérdés:
Mi van akkor, ha tudod, hogy igazad van, hogyan tudod elérni azt, amit akarsz, miközben megőrzöd a szellemi tudatosságodat?
Válasz:
A legfontosabb dolog a türelem. Lehet, hogy igazam van, de mégis várnom kell arra a pillanatra, amikor ezzel mindenki más is egyetért. Ily módon engedem, hogy mások is megtanulják a saját leckéjüket. Lehet, hogy én gyorsan meglátom, hogy mi fog történni, de mások még nem értek el arra a pontra, hogy ezt lássák. Meg kell tanulnom, hogy elfogadjam, hogy ami igaz, az végül megnyilvánul, és ezáltal gyakorlom a türelmet.
Kérdés:
Lehet, hogy felismerjük a változás szükségességét, de hogyan tudjuk azt megtenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése