Megtörtént hát: pénteken elvitte a bank a kocsimat. 6 éve az eredeti ára 2.700.000.- forint volt, és most még a banki követelés 2.900.000.- Ft, 6 évnyi törlesztés után. Havi 29.000.- induló részlet már számtalanszor 80.000.- felett járt. Teljes képtelenség!
Nekem ő volt a társam ebben a 6 évben. Itthon nem várt senki, mi együtt éltünk meg sok-sok csodát. Elvitt mindenhová, ahová csak kellett. Hűséges partner volt, nem hagyott cserben.
Pokolian hiányoznak azok az emberek is, akikhez most nem jutottam ki.
Igen, voltunk igazi télben, nagy hidegben, hóban, jártunk rekkenő hőségben.
Közösen élveztük a pihenőket, a sok fotózást. Hallgatta, amit 12 órán keresztül rekedtre énekeltem magam.
Imádtuk a Maros - völgyét.
A Bucsinon mindig megálltunk itt, a kedvenc patak partján.
És ez az utolsó képem róla, itt már nem én vezetem. :-(
Szombaton angoloztunk, és Gyuri az "El condor pasa" dalszövegét kérte. Amint meghallottam a zenét, megkönnyeztem, mert eszembe jutott, ahogy a Király - hágónál, letekert ablakkal mentem és ez a dal szólt. Egy sas előttem repült hosszan, követte a kanyargós utat, és akkor ettől hatódtam meg. Még millió emlék lesz, mire feldolgozom. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése