"Belső énünknek az élet minden szakaszában szüksége van olyan emberek tápláló gondoskodására, akik szeretettel ráhangolódnak a problémáinkra, és akik táplálják az életerőnk, szerethetőségünk, és lelki békénk belső forrásait. Akik szeretnek minket, azok meg is értenek, és jelen vannak számunkra érezhető odafigyelésükkel, megbecsülésükkel, elfogadásukkal és gyengédségükkel. Helyet csinálnak nekünk, hogy azok lehessünk, akik vagyunk.
Az elfogadás spirituális gyakorlata segít elviselni az elkerülhetetlen és helyénvaló gyászt, míg az öntudatosság pszichológiai képessége segít kiállni a magunk és mások igaza mellett, így növeli bennünk az együttérzést.
Mindaddig, amíg szilárdan szembe nem nézünk sorscsapásainkkal, és fenntartás nélkül meg nem nyílunk saját érzéseink előtt, nem fogjuk tudni megtapasztalni azt a hatalmas erőt, amely ezen a remegő kis énen (egón) kívül létezik.
Ha megszabadulunk az egótól, az éber tudatosság elvezet a magasabb (Felsőbb) Énhez. Ez az Én maga a feltétlen szeretet, az örök bölcsesség és a gyógyító erő.
Spirituális értelemben rátalálni önmagunkra annyi, mint tudomásul venni, hogy az a sorsunk, hogy az ego képességeit a Felsőbb Én céljainak szolgálatába állítsuk. Ezért aztán nem csak egy emberrel igyekszünk bensőséges kapcsolatot kialakítani, hanem az egész Univerzummal.
Az éber tudatosság nem azt jelenti, hogy ne lennének vágyaink, csak annyit, hogy nem vagyunk a hatalmukban."
(David Richo: Hogyan legyünk felnőttek egy párkapcsolatban? - Édesvíz kiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése